Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. rubriflorus

Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. rubriflorus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. rubriflorus

Tudományos név

Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. rubriflorus (Gerhart Frank) Panar. in Piante Grasse 18(3): 120. 1999 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin „turbo” szóból származik, amely orsó alakú csigát, illetve forgócsigát jelent, valamint az ógörög „karpos” (termés) szóval alkotott összetétel. A név a termés jellegzetes alakjára utal.
A fajnév Karl Schmiedicke (1870–1926) német kaktuszgyűjtő emlékét őrzi.
Az alfajnév a latin „ruber” (vörös) és „florus” (virágzó) szavakból származik, és az alfaj élénkebb, intenzívebb virágszínére utal az alapfajhoz képest.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert
Első leírása: Turbinicarpus schwarzii var. rubriflorus, Succulenta 72 (2): 77, 1993
Az aktuális rendszertani besorolást megadta: Panarotto, 1999

A(z) Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. rubriflorus szinonimái

≡ Turbinicarpus schwarzii var. rubriflorus, ≡ Pediocactus schmiedickeanus var. rubriflorus, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. rubriflorus, ≡ Turbinicarpus ellisiae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növekedésű, zöld színű, lapított gömb alakú növény. Magassága 2–3 cm, átmérője 3–5 cm. Csúcsa enyhén benyomott. Sarjképzése nem jellemző.

Szemölcsök

A hajtást spirális lefutású bordák alkotják, amelyek lapított, rombusz alakú, lekerekített szemölcsökre tagolódnak.

Axillák

Az axillák gyapjasak, különösen virágzás idején figyelhető meg intenzív gyapjúképződés, amely idővel részben eltűnik.

Areolák

Az areolák a szemölcsök csúcsán helyezkednek el, fiatalon fehér gyapjú borítja őket, amely az életkor előrehaladtával csökken.

Tövisek

Középtövis: 1–3 db, 20–30 mm hosszú, barnás színű, később megszürkül, lapított, papírszerű, törékeny, gyakran keresztirányban repedezett, erősen hajlott vagy görbült, néha kunkori, csúcsa sötétebb árnyalatú
Peremtövis: csak fiatal korban figyelhető meg, 6–9 db, 1–2 mm hosszú, fehér színű, szétálló

Generatív test

Virág

A virág a hajtás csúcsán fejlődik, 25–30 mm hosszú és hasonló átmérőjű.

Lepellevelek: hosszú, lándzsás alakúak, széles, intenzív bíbor–lila középsávval és keskeny halvány rózsaszín szegéllyel; a külső lepellevelek kívül barnás középsávot viselnek
Ivarlevelek: porzószálak rózsás árnyalatúak, portokok mélysárgák, bibeszál rózsás árnyalatú, bibe fehér, többkaréjú, a portokok fölé emelkedik

Termés

A termés gömbölyded, 4–6 mm átmérőjű, sárgászöld színű, húsos vagy beszáradó, a csúcsi gyapjúban rejtve marad, éretten hosszanti irányban felreped.

Magja: fekete vagy barnás színű, kb. 1 mm nagyságú, gömbölyded, finoman pontozott felszínű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó közép-keleti része, Nuevo León és San Luis Potosí állam határvidéke, Cerros Blancos és Lázaro Cárdenas térsége
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: fennsíki mészkődombokon, mészkőtörmelékes talajon, sziklagyepekben, kőrepedésekben, cserjések tisztásain, pázsitfüvek, mohák, zuzmók, pozsgások és alacsony lombhullató cserjék között, 1400–1500 m tengerszint feletti magasságban. Populációi kis egyedszámúak, egyes állományok elszigeteltek, és a populációk között kisebb morfológiai eltérések figyelhetők meg.

Kultúrában tartás

Tartása nem különösebben nehéz, ha jó vízáteresztő, döntően ásványi összetételű talajba ültetjük. Napos helyet és mérsékelt öntözést igényel. Télen teljesen szárazon, világos helyen, 5–10 °C hőmérsékleten teleltetendő.

Magvetéssel jól szaporítható. Sarjképzése nem jellemző, oltása nem szükséges, mivel saját gyökerén is viszonylag fiatal korban virágzóképes lesz. Növekedése lassúbb a rokon taxonokhoz képest.

Virágzási ideje általában december és március közé esik. Az alapfajnál általában kevesebb virágot hoz, de virágai nagyobbak és feltűnőbbek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Gyakran összetévesztik a Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. schwarzii és a Turbinicarpus roseiflorus taxonokkal. A rubriflorus jellegzetességei a hosszabb, erősen hajlott, papírszerű középtövisek és az intenzív bíbor–lila középsávval rendelkező virágok.

Taxonómia és filogenetika

Egyes szerzők, köztük N. P. Taylor, ezt az alfajt a Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. schwarzii szinonimájának tekintették. Donati és Zanovello (2005) vizsgálatai azonban megerősítették, hogy önálló taxon, amely már fiatal korban is jól elkülöníthető morfológiai bélyegek alapján.

Egyéb

A természetben ritka növény, populációi kis egyedszámúak. Az elszigetelt élőhelyek miatt további, eddig nem dokumentált populációk létezése sem zárható ki.

Szerzők

Szöveg: Varga Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 816. kártya