Turbinicarpus nikolae
| Turbinicarpus nikolae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Cactinae |
| Nemzetség | Turbinicarpus |
| Faj | Turbinicarpus nikolae |
 
| |
Tudományos név
- Turbinicarpus nikolae Šnicer, Myšák, Zachar & Jiruše in Kakteen And. Sukk. 67: 268. 2016 sec. Aquino 2021
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév latin és ógörög szóösszetétel. A latin „turbo” szó jelentése orsó, illetve orsó alakú csiga vagy forgó játék, míg az ógörög „karpos” jelentése termés. A név a nemzetség egyes fajainak jellegzetes, formájában és szerkezetében sajátos termésére utal.
- A fajnév személynév, amelyet a faj egyik leírója, Jaroslav Šnicer a lánya, Nikola tiszteletére adott.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem publikált részletességgel, Mexikó, San Luis Potosí állam délkeleti része, Santa Catarina környéke
- Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 67 (10), 2016
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Šnicer, Myšák, Zachar & Jiruše, 2016
A(z) Turbinicarpus nikolae szinonimái
- Nincsenek szinonimák.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Magános növekedésű, lapított gömb alakú növény. Átmérője 30–50 mm, magassága 20–30 mm. Csúcsa enyhén besüllyedő, a gyökérnyaknál ék alakban elkeskenyedő. Színe élénkzöld, amely idősebb korban szürkészöld árnyalatot vehet fel.
Szemölcsök
A hajtást spirális lefutású, gúla alakú szemölcsök tagolják. A szemölcsök 10–13 mm hosszúak és mintegy 8 mm szélesek az alapjuknál, felső részük kissé lapított.
Axillák
Az axillák nem feltűnőek, fiatal korban gyapjas jellegűek lehetnek, később csupasszá válnak.
Areolák
Az areolák a szemölcsök csúcsán helyezkednek el. Fiatalon fehér színű, gyapjas borításúak, később lekopaszodnak és csupasszá válnak.
Tövisek
- Középtövis: általában 1 db, erősebb, papírszerű szerkezetű, 20–30 mm hosszú, szürkésbarnás színű, idővel kifakul. Enyhén a hajtás csúcsa felé hajlik, lapított, csúcsa sötétebb.
- Peremtövis: 4–5 db, 12–20 mm hosszú, a középtövishez hasonló szerkezetű és színű, kereszt alakban állnak, lapítottak, mintegy 1 mm szélesek, a csúcs felé enyhén hajlottak.
Generatív test
Virág
A virág kb. 25 mm hosszú és 23 mm átmérőjű. Színe élénk vagy sötét bíborvörös, illetve lilás-rózsaszín, gyakran selymes fényű.
- Lepellevelek: a belső lepellevelek lándzsás alakúak, kb. 19 mm hosszúak és 3–4 mm szélesek, élénk színűek; a külső lepellevelek külső oldalán sötétebb, barnás középcsík húzódik
- Ivarlevelek: a porzószálak halvány rózsaszínűek, a portokok mélysárgák vagy narancssárgák; a bibeszál piszkosfehér, a bibe 5 ágú, finoman papillás felszínű
Termés
A termés ovális alakú, kb. 5 mm hosszú és 3 mm széles. Éretten barnászöld vagy vörösesbarna színű. Hosszanti irányban, egy vagy két vonal mentén felreped.
- Magja: feketésbarna színű, kb. 0,4 × 0,8 mm méretű, rövid tojásdad alakú; egy termésben általában 25–33 mag található
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí állam délkeleti része, Querétaro állam határvidéke, Santa Catarina térsége, a Sierra Gorda északi részén
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: meredek mészköves és gipszes hegyoldalakon, 700–1000 m tengerszint feletti magasságban él. Gyakran részben a talajba süllyedve, málladékos gipszes vagy mészköves sziklakibúvások repedéseiben fordul elő. Élőhelyén sűrű cserjés növényzet jellemző, több elkülönült populációja ismert. Valószínűsíthető, hogy a környező területeken további populációk is előfordulnak.
Kultúrában tartás
A faj viszonylag új leírású, ezért kultúrában tartásáról még korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Tartása várhatóan megegyezik a nemzetség többi fajáéval.
Világos, napos helyet igényel. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést kíván. Talaja legyen kiváló vízáteresztő képességű, döntően ásványi összetételű, gipsz- és mészkőtörmeléket tartalmazó közeg. Saját gyökerén kielégítően fejlődik, oltása nem szükséges. Télen szárazon tartandó, 5–10 °C közötti hőmérsékleten teleltethető. Magról könnyen szaporítható, növekedése azonban viszonylag lassú. A kertészeti forgalomban még ritkán fordul elő, leggyakrabban oltott példányok formájában találkozni vele.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Megjelenésében és elterjedési területében rendkívül hasonló a Turbinicarpus alonsoi fajhoz. Egyes rendszerezők feltételezik, hogy a két taxon között szoros rokonsági kapcsolat áll fenn, és nem kizárt, hogy a jövőben alfaji szintű besorolás is felmerülhet.
A faj korábban egyes gyűjteményekben tévesen Turbinicarpus roseiflorus néven szerepelt. Ez a név azonban taxonómiai szempontból problémás, mivel az eredeti leírás élőhelymegjelölés nélkül történt, és az e néven ismert növények egy része valószínűleg hibrid eredetű vagy más fajhoz tartozik.
Taxonómia és filogenetika
Önálló fajként 2016-ban írták le. A Turbinicarpus nemzetségen belül morfológiai bélyegei alapján a gipszes élőhelyekhez alkalmazkodott fajok csoportjába tartozik. Legközelebbi rokonai közé sorolják a Turbinicarpus alonsoi, valamint egyes értelmezések szerint a Turbinicarpus viereckii és a Turbinicarpus gielsdorfianus taxonokat.
Egyéb
A faj a leírását megelőzően már ismert volt egyes európai gyűjteményekben, azonban pontos élőhelyadatai hiányoztak. A leírók célzott mexikói kutatásai során sikerült természetes élőhelyén azonosítani és tudományosan leírni.
Szerzők
- Szöveg és kép: Varga Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 813. kártya