Turbinicarpus nikolae

Turbinicarpus nikolae
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus nikolae

Tudományos név - Turbinicarpus nikolae Šnicer, Myšák, Zachar & Jiruše 2016
- A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A faj neve Nikola-ról, Jaroslav Šnicer lányáról kapta a nevét.

Típuspéldány

• Gyűjtő: Rudolf Grym
  

• Hely: Mexico, San Luis Potosí
  

• Típuspéldány gyűjteményi helye: holotype PRC 455404
  

• Első leírása: Turbinicarpus nikolae – Šnicer, Myšák, Zachar & Jiruše in Kakteen und Andere Sukkulenten 67(10): 268. 2016
  

• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Šnicer, Myšák, Zachar & Jiruše, 2016

Szinonimák

• —
  

• Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus nikolae taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Szigetvári József

Vegetatív test

Hajtás, szár

A szár lapított gömb alakú, magányos, nem sarjadó; 30–50 mm széles és 20–30 mm magas, élénk zöldtől sötét zöldig, gyakran szürkés-kékes árnyalattal.

Szemölcsök

A szár spirálisan elrendezett, erős kúpos, szögletes szemölcsökre osztott.

Axillák

Az areolák a szemölcsök felső élén helyezkednek el, általában gyapjasak.

Areolák

Piszkosfehér–fehér gyapjas, általában kerek.

Tövisek

• Középtövis: 1 db, 20–30 mm hosszú, fehéres-szürkés, hajlott, csúcsán sötétebb árnyalat.

• Peremtövis: 4–5 db, 10–12 mm hosszú, fehéres-szürkés hajlott tövisek.

Generatív test

Virág

A virág nappal nyílik, kb. 25 mm hosszú és 23 mm átmérőjű. - Lepellevelek: sötétebb középsávos külső és belső lepellevelek; kb. 19 mm hosszúak. - Ivarlevelek: porzószálak sárgák, portokok sárgák/narancssárgák; bibeszál piszkosfehér, 5 ágú, bibefej halványrózsaszín.

Termés

A termés éréskor barnászöld vagy vörösbarna, kb. 5 mm hosszú és 3 mm széles; felreped, és a magvak a növény tövéhez hullanak. - Magja: fekete-barnás, matt, kb. 0,4 × 0,8 mm.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Endemikus Mexikó (San Luis Potosí állam) – száraz, kietlen sziklás területek.

• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Sziklás lejtők, gipszes-mészköves talajon él, sivatagi-száraz cserjés övezetben.

Kultúrában tartás

Gondozása a többi Turbinicarpus fajéhoz hasonló: világos, napos hely, mérsékelt öntözés a tenyészidőszakban; nyugalmi időszakban száraz, hűvös hely.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Különösen hasonlít a Turbinicarpus alonsoi fajra morfológia és élőhely alapján.

Taxonómia és filogenetika

A Turbinicarpus nemzetség kis méretű gömbkaktuszokat foglal magában, rendszeresen új fajleírásokkal bővül; T. nikolae érvényesen leírt faj – a nemzetség stabil tagja.

Egyéb

Kolekcionálók körében ritka és keresett kaktuszfaj.

Szerzők

• Szöveg:
• Kép: —
  
• Lektorálta: —

Forrás

• https://kissarmin.hu/lexikon/item/462-turbinicarpus-nikolae.html
  
• Turbinicarpus nikolae – Plants of the World Online
  
• https://www.ipni.org/n/77158039-1