Kategória:Setiechinopsis

• Setiechinopsis (Backeberg) De Haas, 1940
• A tudományos név státusza: szinonima (az elfogadott név az Echinopsis Zucc. vagy a Cereus Mill. a legújabb filogenetikai kutatások fényében, azonban a Caryophyllales.org adatbázisa szerint jelenleg gyakran az Echinopsis szinonimájaként kezelik).

A név a latin seta (sörte) és az Echinopsis nemzetségnév kombinációjából származik, ami a növény sörteszerű töviseire és a virágcső megjelenésére utal.

• Setiechinopsis mirabilis (Speg.) Backeb. ex de Haas
• Alberto Vojtěch Frič, Argentína, Mendoza, 1928 (típuspéldány: PR - Prágai Nemzeti Múzeum).
• Első leírása: Echinopsis mirabilis Spegazzini, 1905.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: De Haas, 1940.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Echinopsis subg. Setiechinopsis (Backeberg) H. Friedrich & G. D. Rowley

A növény teste magányos, hengeres, felálló, sötétzöld vagy barnászöld színű. Magassága eléri a 12–15 cm-t, átmérője pedig a 2 cm-t. Bordáinak száma 11, melyek alacsonyak és enyhén hullámosak.

Az areolák kicsik, fehéres vagy szürkés gyapjúval borítottak, egymáshoz közel helyezkednek el a bordák mentén.

• Középtövis: Általában 1 darab, egyenes, felfelé mutató, hossza eléri a 10 mm-t, színe a sötétbarnától a feketéig terjed.
• Peremtövis: 9–14 darab, vékonyak, sörteszerűek, fehéres vagy barnás színűek, hosszuk 5–8 mm.

A virágok az areolák felső részén fejlődnek, éjszaka nyílnak és intenzív illatúak. A virágcső rendkívül hosszú és vékony (11–12 cm), sötétbarna pikkelyekkel és hosszú, barna szőrökkel, valamint seta-kkal (sörtékkel) borított. A lepellevelek fehérek, keskenyek és hegyesek.

A termés megnyúlt, bogyószerű, éretten kiszáradó és hosszirányban felrepedő, színe lilásbarna.

• Magja: Kicsi, matt fekete, gömbölyded vagy sapka alakú, finoman szemcsézett felszínű.

• Földrajzi elterjedés: Argentína északnyugati és középső területei, különösen Santiago del Estero, San Juan, La Rioja, Mendoza és Córdoba tartományok.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Alacsonyan fekvő síkságokon és száraz bozótosokban (Monte-sivatag) él, gyakran cserjék árnyékában, laza, homokos vagy köves talajon.

Rövid életű növény, de magról rendkívül könnyen szaporítható és gyakran már az első vagy második évben virágzik. Önmegtermékenyítő (autogám), így bőségesen hoz magot. Télire száraz és hűvös körülményeket igényel.

Hasonlít egyes Echinopsis fajokra, de rendkívül vékony szára, sötét színezete és a virágcsövön található jellegzetes sörték megkülönböztetik azoktól. Morfológiailag átmenetet képez a ceroid (oszlopos) és a globózus (gömb) kaktuszok között.

Taxonómiai szempontból vitatott helyzetű: Backeberg eredetileg alnemzetségként írta le, majd de Haas emelte nemzetség rangra. A modern molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Schlumpberger & Renner, 2012) kimutatták, hogy a Setiechinopsis mirabilis mélyen beágyazódik az Echinopsis (sensu lato) kládba, közelebbi rokonságot mutatva az éjszakai virágzású, fehér virágú fajokkal, ezért sok kutató nem ismeri el önálló nemzetségként.

A 21. századi molekuláris biológiai elemzések (különösen a kloroplasztisz-DNS szekvenálás) alapjaiban rengették meg a Setiechinopsis önállóságát. A kutatások rávilágítottak arra, hogy ez a taxon nem alkot különálló evolúciós vonalat, amely indokolná a nemzetségi rangot.

• Beágyazottság: A filogenetikai fák szerint a Setiechinopsis mirabilis mélyen az Echinopsis s.l. (sensu lato) kládon belül helyezkedik el.
• Rokonsági kapcsolatok: Legközelebbi rokonai közé tartoznak az éjszakai virágzású, fehér virágú dél-amerikai fajok, mint például az Echinopsis (Arthrocereus) melanurus.
• Schlumpberger és Renner (2012) munkássága: Vizsgálataik megerősítették, hogy a Setiechinopsis virágmorfológiája (hosszú virágcső, éjszakai nyílás, illat) egy speciális adaptáció a szenderlepkékkel (Sphingidae) történő megporzáshoz, nem pedig ősi, elkülönítő bélyeg.

A botanikusok között jelenleg is vita folyik a besorolásról:

1. Szűkebb értelmezés (Lumping): Az International Cactaceae Systematics Group (ICSG) és a Plants of the World Online (POWO) jelenleg az Echinopsis nemzetségbe sorolja a növényt, Echinopsis mirabilis néven.
2. Tágabb értelmezés (Splitting): Egyes kutatók (pl. Boris Schlumpberger) a polifiletikus Echinopsis nemzetség szétbontását javasolják. Ebben az esetben a Setiechinopsis visszakaphatná nemzetségi rangját, vagy beolvadhatna egy újraértelmezett, kisebb egységbe.

A Setiechinopsis taxonómiai története jól példázza a morfológiai alapú osztályozás (ahol a külső jegyek, pl. a vékony szár döntöttek) és a modern genetikai alapú osztályozás közötti konfliktust. Bár megjelenése egyedülálló, a genetikai állománya nem mutat elegendő divergenciát a különálló nemzetség fenntartásához.

• https://thelastcactusclassification.top/category/setiechinopsis/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Setiechinopsis
• https://de.wikipedia.org/wiki/Setiechinopsis
• https://caryophyllales.org/
• https://www.iplant.cn/ (Filogenetikai adatok ellenőrzéséhez)
• Schlumpberger, B. O., & Renner, S. S. (2012). Molecular phylogenetics of Echinopsis (Cactaceae): Polyphyly at all levels and convergent evolution of pollination modes and growth forms. American Journal of Botany.
• Hunt, D. (2006). The New Cactus Lexicon. dh books.
• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:5515-1
• https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/5a5f4f8e-8a03-4f1b-a53d-828859363a0e