Kategória:Copiapoa

Tudományos név

A nemzetség nevét Copiapó tartományról kapta, amely Chile északi részén található, és ahol ezek a növények őshonosak.

   Képek betöltése...

A növények alakja a gömbölydedtől a megnyúlt hengeresig (cylindricus) terjed.

Vannak magányos növekedésűek, de sok faj nagy, sűrű csoportokat alkot.

A szárak színe a zöldtől a hamvas szürkén át a barnásig változhat, gyakran viaszos bevonattal rendelkeznek.

A bordák gyakran szemölcsösek vagy teljesen szemölcseire tagoltak.

Az areolák nagyok, gyakran sűrű gyapjú borítja őket, különösen a növény csúcsán (apex).

Középtövis: A középtövis (vagy tövisek) erőteljes, hossza, száma és színe fajonként erősen változó, gyakran sötétbarnák vagy feketék, de idővel elszürkülhetnek.
Peremtövis: A peremtövis általában vékonyabb és rövidebb a középtöviseknél.

A virágok a növény csúcsán, a sűrű gyapjúból fejlődnek.
A virágok tölcsér alakúak, színük szinte kivétel nélkül sárga, ritkábban vöröses árnyalattal a külső lepelleveleken.
A virágcső rövid.

A termés kicsi, húsos bogyó, amely éréskor gyakran felül nyílik fel. A termésfal sima vagy pikkelyes.

Földrajzi elterjedés: Chile északi része (Atacama-sivatag és a környező tengerparti területek).
Élőhely, éghajlat,növénytársulás, életmód: Rendkívül száraz, sivatagi körülmények között élnek, ahol a fő vízforrást a tengerparti köd (camanchaca) jelenti.

Lassú növekedésűek, ásványi anyagokban gazdag, jó vízelvezetésű talajt és sok fényt igényelnek.

Az öntözéssel óvatosan kell bánni, különösen a vastag karógyökérrel rendelkező fajok esetében.

Egyedülállóak a sárga virágaik és a csúcsi gyapjúszőrzetük miatt, amely megkülönbözteti őket az Eriosyce nemzetség tagjaitól.

A nemzetség számos faja veszélyeztetett az illegális gyűjtés és az éghajlatváltozás okozta élőhelyvesztés miatt.

A következő 7 lap található a kategóriában, összesen 7 lapból.