Ugrás a tartalomhoz

Copiapoa cinerascens

Innen: MKOE wiki
Copiapoa cinerascens

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Copiapoeae
Nemzetség Copiapoa
Faj Copiapoa cinerascens
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Copiapoa cinerascens (Salm-Dyck) Britton & Rose, Cactaceae 3: 88. 1922 sec. Larridon & al. 2015
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a chilei Copiapó városról kapta a nevét, ahol több faj is előfordul, köztük a típusfaj, Copiapoa marginata.
  • A fajnév latin eredetű, jelentése hamuszürkévé váló, az idősebb tövisek színváltozására utal.

Típuspéldány

  • Típuspéldány: Allgemeine Gartenzeitung 13:387, 1845
  • Első leírása: Salm-Dyck, 1845
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1922

A(z) Copiapoa cinerascens szinonimái

  • Echinocactus cinerascens
  • = Echinocactus ambiguus, ≡ Chilenia ambigua, ≡ Weingartia ambigua, ≡ Neoporteria ambigua, ≡ Hildmannia ambigua, ≡ Neochilenia ambigua
  • = Copiapoa applanata
  • = Copiapoa cinerascens var. intermedia
  • = Echinocactus copiapensis, − Copiapoa copiapensis
Fotó: Lukoczki Zoltán

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Sűrű, sok hajtásból álló párnákat alkotó növény, fiatalon magányos, idős korban sarjad. Erőteljes, vastag répagyökere vékony gyökérnyakkal kapcsolódik a hajtáshoz. Hajtások gömbölydedek, kissé lapítottak, 8–15 cm átmérőjűek, világos szürkészöldek vagy hamuszürkék. A szürkés árnyalat viaszrétegnek köszönhető, ami a kiszáradás ellen védi. Hajtáscsúcsát szürkés gyapjú fedi.

Bordák

Fotó: Lukoczki Zoltán

12–20 borda, tompa élűek, alacsony dudorokkal az areolák fölött.

Areolák

Kerek, 6–9 mm-re elhelyezkedő areolák, fiatalon szürke vagy feketés gyapjúval fedettek.

Tövisek

  • Középtövis: általában 2 db, 1–4 között változhat, 1–2 cm hosszú, erős, hegyes, egyenes vagy enyhén hajlott, eleinte sötét, később megszürkül.
  • Peremtövis: 7–10 db, 5–15 mm hosszú, tűszerű, erős, egyenes, a legalsó a leghosszabb, a szomszédos areolák töviseivel átfed.

Generatív test

Virág

Nappal nyíló, enyhén illatos, több napig nyíló, tölcsérszerű, 2,7–5,5 cm hosszú, sárga színű.

Termés

1–1,5 cm átmérőjű, zöld vagy vöröses, magjai 1,2 × 1,8 mm, szürkésfekete.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Chile, Atacama és Antofagasta régió, főleg Pan de Azucar Nemzeti Park környéke, Chañaral déli részéig.
  • Élőhely: tengerszint feletti magasság 0–400 m, tengerparti dombokon, lekopott hegyeken, sziklák között, gyér növényzetű Atacama-sivatagban. Más Copiapoa fajokkal él együtt, de hibridizálódás nem történik.

Kultúrában tartás

Lassan fejlődő, tövisezetében mutatós növény. Erősen ásványi túlsúlyos (60–70%), alacsony pH-jú (5–6,5) ültetőközegben fejlődik. Tavasztól őszig szabadban, minimális árnyékolással, mérsékelt öntözéssel; télen szárazon, fagypont felett. Virágzása nyáron, első virágzása 10 éves korban várható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Sűrű párnákat alkotó hajtások, szürkészöld/hamuszürke szín, két középtövis jellemző, erős peremtövisek, sárga, tölcsérszerű, nappal nyíló virágok.

Taxonómia és filogenetika

Leíró: Salm-Dyck, 1845 mint Echinocactus cinerascens. Aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1922.

Egyéb

  • Az Echinocactus cinerascens Salm-Dyck legkorábbi leírásai közé tartozik.
  • A var. intermedia és a C. grandiflora név használata vitatott; egyes szerzők szerint a grandiflora a C. montana alfaja.

Szerzők

  • Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 673. kártya