Copiapoa leonensis

Copiapoa leonensis
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Copiapoeae
Nemzetség	Copiapoa
Faj	Copiapoa leonensis

Tudományos név

Copiapoa leonensis I.Schaub & Keim in Cactus & Co. 10: 124. 2006 sec. Larridon & al. 2015
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Copiapoa nemzetségnév a chilei Copiapó város nevéből származik.
A leonensis fajnév földrajzi eredetű latin melléknév, jelentése „Leónból származó”, illetve „Leónhoz tartozó”. A név a Quebrada El León nevű termőhelyre utal, ahol a taxont felfedezték és ahol természetes állományai élnek.

Típus

Típuspéldány: I. Schaub és R. Keim gyűjtése, 2004. augusztus 27., Chile, Atacama régió, Quebrada El León; holotípus: SGO 151588.
Első leírása: Ingrid Schaub és Ricardo Keim Copiapoa leonensis néven, Cactus & Co. 10(2): 124–126. 2006.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ingrid Schaub és Ricardo Keim 2006-ban, az eredeti leírásban.

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

A(z) Copiapoa leonensis szinonimái

= Copiapoa megarhiza subsp. parvula

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény többnyire magányosan fejlődik, rendszerint nem vagy csak ritkán elágazó. A hajtás gömbölyded, ritkán kissé megnyúlt, kemény, 3,5–8 cm átmérőjű. A szár epidermisze szürkésbarna vagy szürkészöld, napfénynek kitett helyen enyhén rózsaszínes árnyalatú lehet. A csúcs bemélyedő, és sűrű, fehéres gyapjú borítja.

A gyökér hosszú, vastag, karógyökérszerű, jól fejlett nyaki résszel. A faj egyik jellegzetes bélyege a mélyre hatoló, megvastagodott gyökérzet.

A bordák száma 11–16, az idősebb növényeken jól fejlettek, a fiatal példányokon azonban kevésbé feltűnők. A bordák lapítottak, legfeljebb mintegy 8 mm magasak és körülbelül 1 cm szélesek. A bordák közötti barázdák nem hullámosak és nem tagoltak mély bemetszésekkel. A rajtuk elhelyezkedő szemölcsök lekerekítettek, legfeljebb 1 cm-esek, enyhén állcsúcsosak.

Az areolák kerekdedek, legfeljebb mintegy 3 mm átmérőjűek, egymástól körülbelül 1 cm-re helyezkednek el és kissé besüllyednek. Fiatalon gyapjasak, később kopaszodnak.

A tövisek feketék, kevés számúak, rendszerint tíznél kevesebben vannak. Mindegyik közel azonos jellegű, tűszerű és többnyire egyenes, a leghosszabbak 2,5 cm-nél rövidebbek. Egyes tövisek enyhén görbültek.

Generatív test

Virág

A virág a szár csúcsi részén fejlődik, és a természetes élőhelyen a talajhoz közel, illetve részben a növény felső részének takarásában jelenhet meg. A virág sárga, a külső részeken vöröses árnyalatú, átmérője mintegy 2–3 cm.

Copiapoa leonensis képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Takarólevelek: A lepellevelek sárgák, a külső lepellevelek vöröses árnyalatúak lehetnek.
Ivarlevelek: A porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes méretadatait a felhasznált források nem közlik elkülönítve.

Termés

A termés gömbölyded, mintegy 5–6 mm átmérőjű és zöld színű.

Magja: A mag fekete és fényes.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile északi részén, az Atacama régióban, a Quebrada El León térségében honos, Caldera városától északkeletre. Elterjedési területe rendkívül korlátozott; ismert természetes előfordulása a Quebrada El León egyetlen területére koncentrálódik, mintegy 200–1000 m tengerszint feletti magasságban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sivatagi és parti ködös loma élőhelyeken fordul elő. Homokos lejtőkön, kavicsos, görgetegekkel borított talajokon és sziklahasadékokban egyaránt megtelepszik. Nyílt, növényzet nélküli felszíneken és ritkás Euphorbia lactiflua cserjék között is megtalálható. Élőhelyén további kaktuszok a Copiapoa marginata, Echinopsis deserticola és Eulychnia breviflora.

Kultúrában tartás

A Copiapoa leonensis lassan növő, gyűjteményben tartható faj. Átlagos üvegházi körülmények között nem különösebben nehéz nevelni, bár lassú növekedése miatt türelmet igényel. Gyakran oltott növényként kerül termesztésbe, de saját gyökérzetén is nevelhető.

Ásványi, jó vízáteresztő képességű, kevés szerves anyagot tartalmazó termesztőközeget igényel. Világos helyen, a félárnyéktól a teljes napfényig tartható.

A megvastagodott gyökérzet miatt a pangó víz kerülendő. A természetes élőhelyhez hasonlóan a termesztésben is célszerű a nyugalmi időszakban száraz körülményeket biztosítani.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Copiapoa leonensis jellegzetes bélyege a kis termetű, többnyire magányos, gömbölyded szár, a hosszú és vastag karógyökér, a szürkésbarna vagy szürkészöld epidermisz, valamint a kevés, fekete, tűszerű tövisek.

A Copiapoa atacamensis jól elkülöníthető tőle, mivel nagyobb, erősen elágazó növény, hengeres szárakkal. A két taxon filogenetikailag közeli, de morfológiai megjelenésük és növekedési formájuk jelentősen eltér.

A Copiapoa megarhiza subsp. parvula morfológiailag nagyon hasonló a Copiapoa leonensis-hez: mindkettő gömbölyded szárú, kevéssé elágazó vagy magányos növény, jól fejlett karógyökérrel. Elterjedésük részben átfed, ezért a két taxont morfológiai alapon nehéz volt egyértelműen elkülöníteni.

Taxonómia és filogenetika

A Copiapoa leonensis-t Ingrid Schaub és Ricardo Keim írta le 2006-ban. A fajjal lényegében egy időben, 2005-ben Mächler és Helmut Walter Copiapoa megarhiza subsp. parvula néven írt le egy morfológiailag igen hasonló taxont.

Larridon és munkatársai 2015-ös integratív vizsgálata a Copiapoa leonensis és a Copiapoa megarhiza subsp. parvula közötti morfológiai és elterjedési hasonlóság miatt a két taxont nem külön fajként értelmezte, hanem a parvula nevet a Copiapoa leonensis szinonimájaként kezelte. A vizsgálat szerint a két taxon morfológiája nagyon hasonló, mindkettő gömbölyded szárú, kevéssé elágazó vagy magányos és karógyökeret fejleszt. Elterjedési területük Caldera térségétől északra részben átfed.

A vizsgálat filogenetikai eredményei alapján a Copiapoa leonensis a Copiapoa atacamensis és a korábban Copiapoa megarhiza subsp. parvula néven kezelt taxon közelében helyezkedik el. A Copiapoa atacamensis ettől jól elkülönülő, erősen elágazó, nagyobb termetű faj, míg a Copiapoa leonensis és a parvula morfológiailag sokkal közelebb áll egymáshoz.

A Plants of the World Online jelenleg elfogadott fajként kezeli a Copiapoa leonensis nevet, és a Copiapoa megarhiza subsp. parvula nevet heterotipikus szinonimaként sorolja. A POWO az elfogadott kezelés alapjául többek között Larridon és munkatársai 2015-ös vizsgálatát adja meg. Egy korábbi alternatív kezelés Hunt 2014-es munkájában a taxont Copiapoa mollicula néven kezelte.

Megjegyzés

A Copiapoa leonensis taxonómiai történetének különösen fontos eleme a Copiapoa megarhiza subsp. parvula név. Mächler és Helmut Walter 2005-ben Copiapoa megarhiza subsp. parvula néven írták le, egy évvel a Copiapoa leonensis közlése előtt. Larridon és munkatársai 2015-ben a morfológiai és molekuláris eredmények együttes értékelése alapján a két taxont nem választották külön, hanem a parvula nevet a Copiapoa leonensis szinonimájaként kezelték.

A Plants of the World Online jelenlegi kezelése ezt az értelmezést követi, ezért a Copiapoa leonensis elfogadott fajnév, míg a Copiapoa megarhiza subsp. parvula heterotipikus szinonima. A POWO külön megjegyzi, hogy Hunt 2014-ben ettől eltérő taxonómiai kezelést javasolt, és a taxont Copiapoa mollicula néven idézte.

A chilei természetvédelmi értékelés szerint a Copiapoa leonensis ismert természetes előfordulása rendkívül kis területre, a Quebrada El León térségére korlátozódik. A 2024-ben közölt chilei értékelés a fajt kritikusan veszélyeztetettként (CR) értékelte.

Forrás