Copiapoa laui

Copiapoa laui
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Copiapoeae
Nemzetség	Copiapoa
Faj	Copiapoa laui

Tudományos név

Copiapoa laui Diers in Kakteen And. Sukk. 31: 365. 1980 sec. Larridon & al. 2015
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a chilei Copiapó város nevéből származik, amely a nemzetség számos fajának elterjedési területéhez közel található.
A fajnév Alfred B. Lau német kaktuszkutató és gyűjtő nevét őrzi, aki a növényt felfedezte.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Chile, Antofagasta tartomány, Esmeralda térsége
Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 31(12): 362–365., 1980.

A(z) Copiapoa laui szinonimái

≡ Copiapoa hypogaea var. laui, ≡ Copiapoa hypogaea subsp. laui

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Sarjadzó növény, amely idősebb korban többé-kevésbé lapos telepeket képez. Egy-egy hajtás átmérője 1–3 cm, magassága kb. 1–1,5 cm. Színe világosszürke, vörösesbarnásszürke, néha enyhén zöldes árnyalatú.

A tenyészcsúcs bemélyedt, rövid, fehér vagy szürkésfehér gyapjúszálakkal többé-kevésbé fedett.

Gyökér

Erős, karógyökér jellegű, répa alakú főgyökér.

Bordák

A bordák alig fejlettek, csavarvonalas lefutásúak, igen lapos és apró szemölcsökre tagolódnak. A szemölcsök alapjuknál 4–6 oldalúak.

Szélességük 1–4 mm, hosszúságuk 1–5 mm, magasságuk kb. 1 mm.

Areolák

Az areolák a szemölcsök csúcsán helyezkednek el, kissé bemélyedtek, kerek vagy ovális alakúak, átmérőjük 1 mm-nél kisebb. A tenyészcsúcs közelében sűrű fehéres gyapjú borítja őket, amely a növény alapja felé fokozatosan eltűnik.

Tövisek

Középtövis: 0–1 db, az areola felső részén helyezkedik el, többnyire egyenesen elálló.
Peremtövis: 4–7 db, a szemölcsre simulva. Egyenesek vagy enyhén íveltek. Közülük 2–3 az areola oldalain kifelé áll, 0–1 az alsó részen lefelé, esetenként egy a felső részen felfelé irányul.

Valamennyi tövis legfeljebb 1 mm hosszú, vékony, fehéres-sárgás színű, és a sűrű areolagyapjúból alig emelkedik ki.

Generatív test

Virág

A virágok a tenyészcsúcs közelében fejlődnek. Rövid, lapos tölcsér alakúak, 15–18 mm hosszúak és kb. 20–30 mm átmérőjűek. Színük sárga.

A vacokkehely kb. 23 mm hosszú és 3–4 mm széles, kevés, 0,5–1 mm hosszú pikkelylevéllel. A pikkelylevelek hónaljában akár 5 mm hosszú szőrszálak találhatók.

A vacok tölcsér alakú, kb. 4 mm hosszú, alul kb. 3 mm, felül kb. 7 mm széles. Kevés, 1–4 mm hosszú, húsos pikkelylevelet visel, amelyek hónaljában számos finom szőr található.

Lepellevelek: a külső és belső lepellevelek száma 13–18. A külsők vékonyak, tojás alakúak, 6–10 mm hosszúak és 4–6 mm szélesek. A belső lepellevelek vékonyak, tojás alakúak, legfeljebb 15 mm hosszúak és 6 mm szélesek. Színük sárga. A lepellevelek széle többnyire sima, néha a csúcson szabálytalanul fogazott vagy hasogatott.
Ivarlevelek: a porzószálak 9–12 mm hosszúak, sárgák, a csúcs felé elkeskenyedők. A portokok sárgák, kb. 0,7–1 mm hosszúak. A porzók száma általában 40–55. A bibeszál kb. 1 mm vastag, sárga, a porzók fölé emelkedik. A bibe 4–6 karéjú, rózsaszínes, erősen szemölcsös.

Termés

A termés lapított gömb alakú, 3–5 mm átmérőjű, zöldesbarnás színű, felső részén pikkelylevél-maradványokkal. Éréskor felülről lefelé több hasadékkal felreped. A termésfal lehajlik, így a magok szabaddá válnak.

Magja: fekete, fényes, 30–50 db egy termésben. Alakja többnyire tojásdad vagy megnyúlt tojás alakú. Átlagosan 1,05–1,15 mm hosszú és 0,8–0,9 mm széles. A maghéj fekete, fényes, gyengén recézett vagy ritkábban sima.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile, Antofagasta tartomány, Esmeralda térsége.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: erősen palás, humuszszegény talajokon vagy palatörmelékben él, lankás hegyi lejtőkön, kb. 100 m tengerszint feletti magasságban. Társuló növényfajok például a Neochilenia malleolata, az Eulychnia nemzetség fajai, valamint a Copiapoa longistaminea és a Copiapoa esmeraldana.

Kultúrában tartás

Saját gyökerén lassan növekvő, de viszonylag könnyen tartható faj. Virágai a nemzetségre jellemzően feltűnő, élénksárga színűek.

Oltva gyakran erősebben sarjadzik. Magról nevelve a fiatal növények kezdetben oszloposak, később lapos gömb alakúvá válnak.

A korábbi időkben a kereskedelemben kapható magok csírázása gyenge volt, feltehetően azért, mert kevés eredeti példány utódait terjesztették. Az utóbbi időben több élőhelyről származó mag is hozzáférhetővé vált.

Tartása az átlagos kaktuszokéhoz hasonló, de sok közvetlen napfényt és viszonylag kevés vizet igényel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj több kistermetű Copiapoa fajjal mutat rokonságot, például a Copiapoa esmeraldana, Copiapoa tenuissima, Copiapoa humilis, Copiapoa rarissima, Copiapoa tocopillana és Copiapoa hypogaea fajokkal. Ezekhez képest azonban testmérete, tövisezettsége és virágmérete jelentősen eltér.

Méretét tekintve a nemzetség egyik legkisebb faja, külseje pedig erősen emlékeztet a Ritter által használt értelemben vett Thelocephala (részben Neochilenia) típusú növényekre. Nem virágzó állapotban könnyen összetéveszthető ezekkel.

Szerzők

Szöveg: Pintér Péter, Elhart Zsolt
Kép: Elhart Zsolt
Szerkesztette: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete – Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 77. kártya