Kategória:Hylocereus

Hylocereus (A. Berger) Britton & Rose 1909

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae),

A Hylocereus név az ógörög hýlē (ὕλη = „erdő”) és cereuselemekből származik. Az elnevezés jelentése nagyjából „erdőben élő gyertyakaktusz”, ami a nemzetség természetes élőhelyére utal: ezek a kaktuszok nem sivatagokban, hanem trópusi, szezonálisan csapadékos erdőkben élnek.

A Hylocereus nemzetségbe tartozó fajok epifiton vagy kúszó életmódú kaktuszok. Száraik erősen elágazók, gyakran több méter hosszúra nőnek, és léggyökerekkel kapaszkodnak fákra vagy sziklákra. A hajtások többnyire háromélűek vagy háromszög keresztmetszetűek, ritkábban négy- vagy többélűek, szelvényezettek. Az areolák enyhén gyapjasak, a tövisek nagyon rövidek, ritkák vagy teljesen hiányoznak.

Virágai éjszaka nyílnak, önmeddők, rendkívül nagyok és feltűnőek. A virágok tölcsér alakúak, hosszú és vastag virágcsővel, többnyire fehér színűek (ritkábban vöröses árnyalatúak), és erősen illatosak. A kaktuszfélék családján belül ezek közé tartoznak a legnagyobb virágok; egyes fajoknál a virág átmérője elérheti vagy meghaladhatja a 30 cm-t. A beporzást főként denevérek és nagytestű éjjeli lepkék (szenderfélék, Sphingidae) végzik.

Termései gömbölydedek vagy hosszúkásak, nagyok, húsosak és ehetőek. Leggyakrabban piros színűek, de előfordulnak sárga vagy narancssárga termésű fajok is. A termést puha, pikkelyszerű képletek borítják. Magjaik viszonylag nagyok, barnák vagy feketék, csepp alakúak.

A Hylocereus fajai elsősorban trópusi és szubtrópusi erdőkben fordulnak elő, szárazabb lombhullató erdőkben és esőerdőkben egyaránt. Félig epifiton életmódot folytatnak: gyakran a talajban gyökereznek, majd léggyökereikkel fák törzsére vagy sziklákra kapaszkodnak fel. Előfordulásuk a tengerszinttől mintegy 2200 méteres magasságig terjed.

A nemzetség természetes elterjedési területe Dél-Mexikótól Közép-Amerikán és a Karib-térségen át Észak-Dél-Amerika trópusi régióiig terjed. A Hylocereus undatus és néhány más faj világszerte elterjedt termesztett növény, különösen Délkelet-Ázsiában, ahol gyümölcséért, a sárkánygyümölcsért (pitaja) nagy területeken termesztik.

A nemzetség legismertebb hasznosítása az ehető termés. A pitaja friss fogyasztásra, gyümölcsléként és feldolgozott formában is népszerű. Erőteljes növekedésük miatt egyes fajok kiváló alanyok más, gyengébb növekedésű epifiton kaktuszok oltásához. Melegebb éghajlaton dísznövényként is termesztik.

A molekuláris filogenetikai vizsgálatok alapján a Hylocereus nemzetség rendszertana jelentősen átalakult. Több korábban önálló nemzetségbe (például Selenicereus) sorolt fajt bevontak, illetve egyes szerzők a Hylocereus fajait ma a tágabb értelemben vett Selenicereus nemzetség részeként kezelik. A kertészeti és köznyelvi használatban azonban a Hylocereus név továbbra is széles körben elterjedt, különösen a pitajatermő fajok esetében.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • https://caryophyllales.org/
  • Plants of the World Online;
  • https://thelastcactusclassification.top/category/hylocereus/
  • https://cactiguide.com/cactus/?genus=hylocereus