Kategória:Floribunda
| Floribunda | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Cereinae |
| Nemzetség | Floribunda |
Tudományos név
- Floribunda (Ritter) Ritter, 1979
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a latin floribundus szóból származik, amelynek jelentése „virágokban gazdag”, „bőségesen virágzó”. Friedrich Ritter a névválasztással a nemzetség kiemelkedő virágzási hajlamára utalt.
Típusfaj
- Floribunda pusilliflora Ritter; Friedrich Ritter gyűjtése (gyűjtőszám: FR 1243), Brazília, Minas Gerais, Serra Geral, 1964. július; Típuspéldány: U (Utrecht).
- Első leírása: Friedrich Ritter: Kakteen in Südamerika 1: 58 (1979).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ritter, 1979.
Floribunda pusilliflora képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Cipocereus Ritter
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Rövid oszlopos, cserjés növekedésű növény, a szárak félig felállóak vagy elheverőek, a tőnél elágazóak.
Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek
A szárakon 13-18 lekerekített borda találhatóak. Az areolák szabályos elrendezésűek, kezdetben nemezesek, de idővel kopasszá (glabrous) válnak. A tövisek rövidek és tűszerűek (aciculatus).
Generatív test
Virág
Nappali virágzású, önmeddő (auto-sterilis) virágai a csúcs (apex) közelében jelennek meg. A virágcső rózsaszínes-vörös vagy lila, apró pikkelyeket visel. A lepellevelek (tepals) fehéresek. Valószínűleg kolibrik porozzák be.
Termés
Gömbölyded, vöröses színű, kékes viaszréteggel borított.
- Magja: Apró, sötétbarna, marginális csíkozással.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Brazília (Minas Gerais északi-középső része).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A Serra Geral nyugati lejtőin él, 800 m és 1000 m közötti tengerszint feletti magasságban. Élőhelye a campo rupestre (hegyvidéki szubtrópusi szavanna), ahol kristályos kőzetek szikláin és párkányain fordul elő, cserjés vegetációban. Élőhelyén rendkívül ritka növény.
Kultúrában tartás
Gyűjteményekben ritka, lassú növekedésű kaktusz, amelynek tartása a speciális élőhelyi igényei miatt figyelmet igényel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hasonlít a Cipocereus nemzetség tagjaihoz, de kisebb termete, vékonyabb hajtásai és jellegzetes virágszerkezete alapján különül el tőlük.
Taxonómia és filogenetika
A Floribunda filogenetikája ma már viszonylag jól körülhatárolt, de taxonómiailag vitatott, és jó példája annak, amikor a molekuláris eredmények és a hagyományos morfológiai nemzetséghatárok ütköznek.
Az alábbi összefoglaló a legfrissebb filogenetikai irodalmon (Fantinati et al. 2021; Romeiro-Brito et al. 2023a,b) alapul.
A Floribunda a Brazil keleti kőzetfennsíkokhoz (campo rupestre, gneisz–kvarchomokkő sziklafalak) kötődő klád, a Floribunda endemikus kelet-brazil taxon, ökológiailag erősen specializált.
Molekuláris filogenetikai eredmények
DNS-alapú elemzések szerint:
A Floribunda pusilliflora (a nemzetség egyetlen faja) nem a Cipocereus kládon belül van, hanem testvércsoportja az ún. Arrojadoa–Stephanocereus kládnak
Ez az eredmény többszörösen megerősített:
- Fantinati et al. (2021)
- Romeiro-Brito et al. (2023b)
Kapcsolódó nemzetségek (filogenetikai sorrend)
N ├─ Floribunda (Ez a klád '''erős bootstrap / posterior támogatást''' kapott.) | ├─ Pierrebraunia | └─ Stephanocereus s.l. | ├─ Lagenosocereus (= Stephanocereus subgen. Lagenopsis) | └─ N | ├─ Stephanocereus | └─ Arrojadoa └─ Micranthocereus violaciflorus'' (lazán kapcsolódva, instabil helyzet)
A Micranthocereus violaciflorus:
- nem esik bele stabilan sem a Floribunda ágba,
- sem az Arrojadoa–Stephanocereus magkládba.
Egyes analízisekben:
- testvércsoportja az egész Arrojadoa–Stephanocereus kládnak,
- más futtatásokban bazális elágazásként jelenik meg a teljes együtteshez képest.
A bootstrap / posterior értékek nem elég erősek, ezért nincs végleges pozíciója.
Morfológiai paradoxon
Ez a csoport azért különösen érdekes, mert morfológiailag nagyon heterogén:
| Nemzetség | Cefálium |
|---|---|
| Floribunda | nincs |
| Pierrebraunia | nincs |
| Lagenosocereus | nincs |
| Micranthocereus violaciflorus | laterális |
| Stephanocereus | gyűrűs (intermittáló) |
| Arrojadoa | gyűrűs (intermittáló) |
- A cefálium nem jó kládjelző, többször függetlenül alakult ki vagy veszett el.
Virágbiológia (floral syndromes)
A kládon belül a virágzás módja divergens, ami a pollinációs adaptációk gyors evolúciójára utal:
- Floribunda: kisméretű, kevéssé specializált virágok
- Stephanocereus: éjszakai, chiropterofil (denevérporozta)
- Arrojadoa: nappali / szürkületi, ornitofil (madárporozta)
Ez azt mutatja, hogy a virágbiológia gyorsabban változik, mint a vegetatív testfelépítés.
Taxonómiai vita
Radikális megközelítés (Romeiro-Brito et al. 2023b):
- Minden fenti taxont egyetlen nagy Arrojadoa nemzetségbe vonnának.
Konzervatívabb (ma gyakoribb) álláspont:
- Floribunda monotipikus, önálló nemzetség
- jobban tükrözi az evolúciós elágazások sorrendjét
- morfológiailag és ökológiailag is elkülöníthető
Ez utóbbi megközelítés illeszkedik:
- Hunt (2016)
- Taylor & Zappi (2004) szellemiségéhez
Összegzés
A Floribunda egy korán leváló, stabil kelet-brazil klád, amely filogenetikailag az Arrojadoa–Stephanocereus csoport testvértörzse, de morfológiailag megőrizte a „cefalium előtti” állapotot.
Egyéb
Monotipikus nemzetség, egyetlen jelenleg elismert faja a Floribunda pusilliflora Ritter (1979). Természetvédelmi szempontból jelentős a ritkasága és korlátozott elterjedési területe miatt.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.