Kategória:Weingartia

• Weingartia (Werdermann) Werdermann, 1937
• A tudományos név státusza: érvényes (Forrás: caryophyllales.org)

A nemzetségnév Wilhelm Weingart (1856–1936) tiszteletére lett elnevezve, aki elismert német botanikus és kaktuszspecialista volt.

• Weingartia fidaiana (Backeberg) Werdermann; Gyűjtő: Alberto Vojtěch Frič, Bolívia, Potosí, 1928. Típuspéldány őrzési helye: Herbarium Berolinense (B).
• Első leírása: Erich Werdermann, 1937 (Kakteenkunde).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Erich Werdermann, 1937.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cintia
• Gymnorebutia
• Speggazzinia
• Sulcorebutia

Gömbölyded növények, a csúcsuk (apex) ellaposodott, néha megnyúltak vagy rövid oszlopos megjelenésűek (akár 30 cm magasságig). Általában magányosak, de lehetnek csoportképzők (caespitose) is. Gyökérzetük többé-kevésbé répa alakú (napiformis).

A bordák erősen szemölcsösek. A szemölcsök a Sulcorebutia fajoknál kifejezetten spirális lefutásúak.

Az areolák a csúcs közelében erősen gyapjasak (a Sulcorebutia csoportnál vonalasak).

A tövisek közül a peremtövisek szétállóak, merevek és ár alakúak (subulatus). A Sulcorebutia alnemzetségben a peremtövisek fésűsek (pectinatus), összefonódók vagy a testre simulók. A középtövisek minden esetben robusztusabbak.

Nappali virágok, amelyek éjszaka is nyitva maradnak, általában önmeddők. A virágcső igen rövid (Weingartia s.s.) vagy megnyúlt (Sulcorebutia). A virágok a csúcs közelében jelennek meg, olykor több is fejlődik ugyanabból az areolából. Illatuk néha érződik. Színük változatos: sárga, narancssárga, vörös, esetenként lilás, ritkán fehér, kárminvörös, skarlát vagy ibolyaszínű. Előfordulnak kétszínű virágok is. Megporzásukat méhek végzik.

Viszonylag kicsi, csupasz pikkelyekkel borított, gömbölyű vagy fordított tojásdad alakú. Kezdetben lédús, éretten kiszárad, az alapjánál nyílik fel (basally dehiscent). A virágmaradványok tartósak.

• Magja: Változatos formájú, tojásdad vagy sisak alakú, fekete színű. Felülete általában matt, néha fényes, feltűnő köldökrésszel (hilum).

• Földrajzi elterjedés: Argentína (Jujuy tartomány), Bolívia (Chuquisaca, Cochabamba, Potosí, Santa Cruz, Tarija megyék).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Az Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Az Andok magashegységeiben és fennsíkjain nőnek, gyakran mimetikus módon, szinte teljesen a talajba süllyedve. Fűfélék között, sziklás talajon vagy repedésekben élnek 1600 és 3600 méter közötti magasságban, gyakran mohákkal és zuzmókkal társulva.

A Weingartia nemzetség rendszertana az egyik legösszetettebb terület a kaktuszfélék (Cactaceae) családján belül. Az elmúlt évtizedekben a morfológiai alapú osztályozást felváltották a molekuláris genetikai vizsgálatok, amelyek alapjaiban rendezték át a nemzetségről alkotott képünket.

A molekuláris filogenetikai adatok (több száz sejtmagi gén szekvenciájának elemzése) egyértelműen bizonyították, hogy a Weingartia a Rebutia rokonsági körébe tartozik, de attól genetikailag jól elkülöníthető fejlődési vonalat képvisel. A legújabb osztályozás szerint a nemzetség a Cactoideae alcsalád, Cereeae nemzetségcsoportjába tartozik.

A 2025-ös filogenetikai revízió megerősítette a korábbi gyanút: a Sulcorebutia és a Cinnabarinea nemzetségek nem alkotnak önálló, monofiletikus egységet a Weingartia-tól elkülönülve. Ennek következtében a modern rendszertan ezeket a taxonokat beolvasztotta a Weingartia nemzetségbe.

• Weingartia sensu lato (s.l.): Ez a tágabb értelemben vett nemzetség magában foglalja a korábbi Sulcorebutia (vonalas areolájú, spirális szemölcsű fajok) és Cinnabarinea fajokat is.
• Monofília: A genomikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Weingartia (beleértve a Sulcorebutia-t) egy szigorúan monofiletikus csoportot alkot, amelynek közös őse a bolíviai Andok magashegyi régióiban különült el.

1. Hibridizáció és retikuláris evolúció: A kutatás rámutatott, hogy a nemzetségen belül a múltban gyakori volt a fajok közötti hibridizáció, ami megmagyarázza a morfológiai átmenetek sokaságát, ami korábban annyi nehézséget okozott a leíró botanikusoknak.
2. Földrajzi izoláció: A filogenetikai fa szerkezete szoros összefüggést mutat a földrajzi elterjedéssel; az egyes kládok (ágak) jól elkülöníthető andoki völgyekhez vagy hegyvonulatokhoz köthetők.
3. Karakter-evolúció: A vizsgálat megerősítette, hogy a répa alakú gyökérzet (radix napiformis) és a mimetikus (talajba süllyedő) életmód többször, egymástól függetlenül is kialakult a nemzetségen belül az extrém magashegyi körülményekhez való alkalmazkodás során.

A jelenleg elfogadott nézet szerint a korábban leírt különálló nemzetségek az alábbiak szerint módosultak:

• Weingartia: Érvényes nemzetségnév (prioritást élvez).
• Sulcorebutia: Szinonimaként kezelve, vagy alnemzetségi szinten tartva.
• Cinnabarinea: Szinonimaként a Weingartia része.

• https://thelastcactusclassification.top/category/weingartia/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/