Sulcorebutia crispata

Weingartia crispata
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia crispata

Tudományos név

• Weingartia crispata (Rausch) F.H.Brandt in Frankfurter Kakteenf. 5(2): 18. 1978 sec. Kiesling & al. 2014
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Sulcorebutia crispata Rausch 1970
  • A tudományos név státusza: szinoníma

A név eredete, etimológia

A szinoním nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.

A fajnév a latin „crispatus” szóból származik, jelentése: göndör, hullámos, amely a taxon töviseinek megjelenésére utal.

A nemzetségnévben szereplő latin „sulcus” jelentése: barázda, amely a szemölcsök tetején található barázdára utal, ahol az areola helyezkedik el.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

• Első leírása: KuaS 21: 103, 1970.

Szinonimák

• ‘’Sulcorebutia crispata’’ Rausch, 1970
• ‘’Weingartia crispata’’ (Rausch) F. H. Brandt, 1978
• ‘’Sulcorebutia canigueralii’’ var. ‘’crispata’’ (Rausch) Donald ex Hunt, 1997
• Érvényes név és szinonimák a Sulcorebutia crispata taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos vagy sarjadó növény.

A hajtások elérhetik a 25 mm magasságot és a 35 mm szélességet.

Színük zöldesszürke.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szemölcsök

A szemölcsei (tuberkulum-ai) kb. 5 mm magasak, és legfeljebb 13 spirális bordába rendeződnek.

Areolák

Az areolák kb. 4 mm hosszúak.

Tövisek

• Peremtövis:
  

Akár 24 darab is lehet, kb. 8 mm hosszúak, a hajtásra simulnak, a szomszédos areolák tövisei erősen átfedik egymást. Finomak, összefonódottak, hajlottak, színük üvegszerű vagy rózsaszínes barna, tövük megvastagodott és sárgás színű.

Generatív test

Virág

A virágok kb. 3 × 3 cm-esek.

Színük világosabb vagy sötétebb lila.

Termés

A termés 4–6 mm átmérőjű, kerekded, éretten vöröses színű.

• Magja:
  

Feketés-barnák, sisak alakúak, kb. 1,3 × 0,9 mm méretűek.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés:
  

Bolívia, Chuquisaca megye, Tomina tartomány, Padilla településtől kb. 10 km-re, 2400 m tengerszint feletti magasságban.

• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  

Alacsony füvű sziklagyepekben fordul elő, gyakran mohákkal és zuzmókkal együtt. Sziklarepedésekben, vulkanikus és homokkő sziklák között él.

Kultúrában tartás

Hűvös, száraz, de világos teleltetést igényel.

Nyáron sok napfény, friss levegő és mérsékelt öntözés szükséges.

Alacsony pH-jú, ásványi összetételű talaj ajánlott.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxon jellegzetessége a sűrű, finom, összefonódott, hajlott peremtövisek jelenléte.

A típusos formától egyes populációk nagyobb hajtásokkal és ritkább tövisállással térhetnek el, amelyek nem fedik teljesen a zöld hajtásokat.

Taxonómia és filogenetika

A taxont Rausch eredetileg fajként írta le.

Donald 1997-ben a ‘’Sulcorebutia canigueralii’’ faj varietásaként kezelte.

A The New Cactus Lexicon a ‘’Rebutia pulchra’’ fajhoz sorolja, annak helyi formájaként.

A kereskedelemben előfordul ‘’Sulcorebutia sucrensis’’ néven is, amely azonban nem önálló faj.

Egyéb

A növényt Kniže gyűjtötte (KK 1154) és ezen a néven forgalmazta, de formális leírás nem készült.

A Kniže-féle S. sucrensis nem azonos a Brandt által korábban leírt taxonnal, és ma a Sulcorebutia crispata taxonnal azonosítják.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 737. kártya