Rebutia neocumingii

Weingartia neocumingii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia neocumingii

Tudományos név

Weingartia neocumingii Backeb. in Kakteen And. Sukk. 1950(2): 2. 1950 sec. Kiesling & al. 2014
- A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia neocumingii subsp. neocumingii (Backeberg) Hunt, 1987
- A tudományos név státusza: szinoníma

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő és kaktuszgyűjtő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.

A faj és az alfaj neve az angol Hugh Cuming (1791–1865) nevét őrzi, aki Dél-Amerikában, később a Fülöp-szigeteken gyűjtött növényeket részben eladásra, részben saját, valamint angliai köz- és magángyűjtemények számára.

A névben szereplő neo = új előtag célja a korábban cumingii néven leírt taxontól való megkülönböztetés.

Típuspéldány

Első leírása: KuaS 1950(2): 2. 1950.

Szinonimák

Weingartia neocumingii Backeberg, 1950
Echinocactus cumingii Hopffer, 1843
Echinocactus cummingii Salm-Dyck, 1850
Lobivia cumingii (Hopffer) Britton & Rose, 1922
Spegazzinia cumingii Backeberg, 1936
Weingartia cumingii (Salm-Dyck) Werdermann, 1937
Weingartia trollii Oeser, 1978
Rebutia neocumingii subsp. trollii (Oeser) Hunt, 1997
Weingartia hediniana Backeberg, 1950
Gymnocalycium neocumingii (Backeberg) Hutchison, 1957
Sulcorebutia neocumingii (Backeberg) F. H. Brandt, 1976
Gymnorebutia neocumingii (Backeberg) Doweld, 2002
Érvényes név és szinonimák a Rebutia neocumingii subsp. neocumingii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Rendszerint egyhajtású, ritkán sarjadó, kultúrában gyakrabban mérsékelten bokrosodó. A hajtások lapított gömbszerűek vagy gömb alakúak, általában 10 cm körüliek, ritkán legfeljebb 30 cm átmérőjűek és magasak. Színük világos- vagy sötétzöld.

Szemölcsök

Mintegy 18 borda spirális lefutású, szemölcsökre tagolt. A szemölcsök laposak, alapjuknál összeérnek, nagyjából négyszögletesek.

Areolák

Oválisak, többé-kevésbé gyapjasak.

Tövisek

Középtövis: 1–4 db, 1,5–4 cm hosszú, esetenként hiányozhat.
Peremtövis: 8–24 db, 0,7–3 cm hosszú, a növénytől elálló vagy sugarasan rendezett, halványsárga színű, sötétebb csúccsal.

Generatív test

Virág

Többnyire a felső, de nem kizárólag csúcsközeli areolákon fejlődnek, areolánként akár több is; ritkán az oldalsó areolákon is megjelennek. Hosszuk és átmérőjük ritkán éri el a 3 cm-t, színük sárga, narancssárga vagy vörös.

Lepellevelek: csésze és párta elkülönül, a virág összhatása tölcséres.
Ivarlevelek: a porzók és a bibe a virág belsejében helyezkednek el.

Termés

A virágcső és a magház csupasz.

Magja: kb. 1 mm-es, barnásfekete.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A típus élőhelye ismeretlen. A publikált gyűjtések alapján Bolívia területén fordul elő, Chuquisaca, Cochabamba és Potosí régiókban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1500–3000 m tengerszint feletti magasságban, sziklagyepekben, vulkanikus köves talajon él; rövid pázsitfűfélék, mohák között, ritkán törpecserjékkel körülvéve.

Kultúrában tartás

Viszonylag könnyen nevelhető, bőven virágzó taxon. Nagyon porózus, kavicsos, kevés szerves anyagot tartalmazó, savanyú kémhatású talajt igényel. Tavasztól őszig napos, jól szellőzött helyen tartsuk, rendszeres, időnként bőséges öntözéssel. Első virágzása már áprilisban megindulhat, majd a nyár folyamán több hullámban ismétlődik. Télen világos helyen, teljesen szárazon pihentessük; néhány fokkal fagypont felett is biztonságosan telel, rövid ideig 1–2 °C-os fagyot is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Nagy változékonysága miatt több taxonnal keverték. Elkülönítésében a lapított gömb alakú hajtás, a spirálisan rendezett szemölcsök és a viszonylag hosszú, halványsárga tövisek segítenek.

Taxonómia és filogenetika

Rendszertani története összetett. 1843 és 1960 között Echinocactus cumingii néven több leírás született. Britton és Rose a taxont Lobivia nemzetségbe sorolta, később Backeberg előbb a Spegazzinia, majd a Weingartia nemzetségbe helyezte át. Hutchison a Gymnocalycium nemzetséget tartotta megfelelőnek, míg a jelenleg elfogadott rendszer a Rebutia nemzetségbe sorolja. Változékonysága miatt számos néven írták le; ezek közül ma három alfajt ismernek el.

Egyéb

A taxon nevei a kertészeti és gyűjtői gyakorlatban ma is gyakran előfordulnak, történeti okokból.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 478. kártya