Weingartia breviflora

Weingartia breviflora
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia breviflora

Tudományos név

• Weingartia breviflora (Backeb.) F. H. Brandt, 1978
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Rebutia breviflora (Backeb.) HUNT 2002
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A korábban használt Rebutia nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A latin fajnév a virág rövid virágcsövére utal: brevis = rövid, florus = virágú, vagyis „rövidvirágú”.

Típuspéldány

• Gyűjtő: Backeberg
  

Hely: Bolívia, Cochabamba tartomány, Capinota városától 10 km-re keletre, a Caine folyó menti hegyek
Időpont: 1966
Típuspéldány gyűjteményi helye: nem közölt

• Első leírása: Kakteenlexikon 414. (1966)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: F. H. Brandt, 1978

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

• Sulcorebutia breviflora Backeb., 1966
• Rebutia brachyantha Cárdenas, 1965
• Rebutia caineana Cárdenas, 1966
• Rebutia haseltonii Cárdenas, 1966
• Sulcorebutia haseltonii (Cárdenas) Donald, 1971
• Weingartia caineana (Cárdenas) Brandt, 1980
• Weingartia haseltonii (Cárdenas) Brandt, 1980
• Weingartia breviflora (Backeb.) Brandt, 1978
• Érvényes név és szinonimák a Weingartia breviflora taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában magányos, lapított gömb alakú növény, az idősebb példányok gyengén sarjadhatnak. Magassága kb. 1,5 cm, átmérője 3,5 cm, kultúrában ezek az értékek nagyobbak lehetnek. A hajtások színe barnászöld, csúcsuk benyomódott. Gyökere vastag karógyökér.

Szemölcsök

Bordáinak száma kb. 11, a haseltonii formánál akár 20 is lehet. A bordák spirálisan lefutók, 4 mm magasak, és kb. 6 mm átmérőjű, kerek szemölcsökre tagoltak.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Axillák

Az axillák nem feltűnőek, külön szőrzet nem jellemző.

Areolák

Hosszúkásak, kb. 5 mm hosszúak, egymástól kb. 5 mm távolságra állnak. Fehér vagy szürkés filces borításúak.

Tövisek

• Peremtövis: számuk 10–16 db, hosszuk 2–15 mm; a növényre simulnak
• Középtövis: gyakran hiányzik, de legfeljebb 4 db is lehet; hosszuk elérheti a 12 mm-t

A típusformánál a tövisek száma kb. 12 db, hosszuk kb. 6 mm, a felsők rövidebbek és összefonódók, színük fehéres vagy szürkés. Más formáknál ettől eltérő tövisezet is megfigyelhető.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Generatív test

Virág

Virágainak színe jellemzően sárga, de lehet narancssárga, rózsaszín, lila különböző árnyalataiban vagy fehér. A virágok hossza és átmérője kb. 2,5 cm.

• Lepellevelek: lepellevelek lándzsásak, a külső lepellevelek hegye barnás, a haseltonii formánál bíborszínű
• Ivarlevelek: porzószálak narancssárgák, portokok világossárgák, bibe kb. 1,2 cm hosszú, fehéres

A virágcső kb. 7 mm hosszú, a haseltonii formánál belül bíborszínű. A magház kb. 4 mm átmérőjű, barna pikkelyes.

Termés

Termése enyhén lapított, 5–6 mm átmérőjű, éretten szürkés, gömb alakú.

• Magja: feketésbarnák, mattak, oválisak, kb. 1,1 × 1,0 mm méretűek

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia – Cochabamba tartomány; Capinota városától keletre, a Caine folyó menti hegyekben, 2000–3000 m tengerszint feletti magasságban
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: vulkanikus kőzeten, sziklák között és sziklarepedésekben, ritkás növényzetű sziklagyepekben él

Kultúrában tartás

Gondozása megegyezik a legtöbb Sulcorebutia faj igényeivel. Vastag karógyökere miatt túlöntözésre érzékeny. Nagyon jó vízáteresztő, durva, ásványi anyagokban gazdag ültetőközeget igényel. A gyökérnyakat ajánlott durva homokkal vagy murvával körülvenni. Fontos a jó légmozgás és friss levegő. Csapadéktól védetten, szabadban is tartható, akár teljes napfényen, legfeljebb napi 1–2 órás enyhe árnyékolással. Télen teljesen szárazon, a szokottnál hidegebb körülmények között teleltetendő, akár néhány fokkal fagypont alatt is. Virágzása április–májusban várható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Rövid virágcsöve, lapított gömb alakú teste és változatos színű virágai alapján jól elkülöníthető a közeli rokon fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Backeberg 1966-ban Sulcorebutia breviflora néven írta le. Röviddel ezután Cárdenas ugyanazon taxont több néven is leírta. Az elsőbbségi szabály alapján a breviflora név az érvényes. A fajt később a Weingartia nemzetségbe sorolták, ahol jelenleg elfogadott névként tartják számon.

Egyéb

A faj több nemzetséget is megjárt, de napjainkban egységesen Weingartia breviflora néven kezelik.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 402. kártya