Sulcorebutia markusii

Weingartia mentosa
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia mentosa

Tudományos név

• Weingartia mentosa (F.Ritter) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 1979(1): 6. 1979 sec. Kiesling & al. 2014
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Sulcorebutia markusii Rausch, 1970
  • A tudományos név státusza: szinoníma

A név eredete, etimológia

• A szinoním nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
• Az eredeti nemzetségnévben (Sulcorebutia) a latin sulcus jelentése barázda, amely a szemölcsök tetején található barázdás areolákra utal, ez a ma már vitatott nemzetség jellegzetessége.
• A fajnév Ernst Markus (1933–2018) osztrák kaktuszgyűjtő emlékét őrzi, aki Rausch útitársa volt azon az expedíción, amelyen a növényt felfedezték.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

• Első leírása:
  • Kakteen und andere Sukkulenten 21: 103. 1970.

Szinonimák

• Sulcorebutia steinbachii subsp. markusii (Rausch) Gertel & J. de Vries, 2004
• Sulcorebutia mentosa Ritter, 1964
• Sulcorebutia heinzii Halda et al., 2003
• Weingartia markusii (Rausch) F. H. Brandt, 1978
• Weingartia steinbachii subsp. markusii (Rausch) Gertel & J. de Vries, 2006
• Érvényes név és szinonimák a Sulcorebutia markusii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Lukoczki Zoltán

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású növény, 30 mm magas, átmérője akár 60 mm is lehet. Színe sötétzöld vagy barnáslila. Gyökere vastag karógyökér, általában elvékonyodó gyökérnyakkal.

Szemölcsök

10–17 borda spirális lefutású, 5–8 mm-es dudorokra tagolt, szemölcsökre bomló.

Axillák

Nem különülnek el élesen, a szemölcsök felső részéhez kapcsolódnak.

Areolák

3–4 mm hosszúak és kb. 1 mm szélesek, fehér filces borításúak.

Tövisek

• Peremtövis: általában 12 darab (későbbi megfigyelések szerint 8–12), 3–5 mm hosszú, karomszerű, a hajtásra simuló; színük hamuszürkétől sötétbarnáig változik, tövük megvastagodott, csúcsuk gyakran világosabb, csaknem fehér
• Középtövis: általában hiányzik, ritkán 1 darab fordul elő, főként kultúrában; 1–8 mm hosszú, barnásszürke vagy csaknem fekete

Fotó: Lukoczki Zoltán

Generatív test

Virág

35 mm hosszú és ugyanilyen széles. A magház és a virágcső rózsaszín, barnászöld pikkelyekkel borított.

• Lepellevelek: lepellevelek lándzsa vagy lapát alakúak; a külsők vörösek vagy lilák, olykor zöldes vagy barnás alappal, a belsők sötét vöröses-lilás vagy kárminvörös árnyalatúak, tövük néha világosabb
• Ivarlevelek: porzók, porzószálak fehéresek; bibe, bibeszál zöldes színű

Termés

Vörösesbarna színű, pikkelyes felszínű.

• Magja: kb. 1,5 mm-es

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia, Cochabamba megye, Mizque tartomány; Vila Vila önkormányzat területe, valamint Sivingani, Vila Visca és a Rio Vila Vila közötti térség
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2400–3500 m tengerszint feletti magasságban, magashegyi sziklagyepekben él; leggyakrabban alacsony pázsitfűfélék, mohák és zuzmók társulásában, kisebb-nagyobb sziklák között, sziklarepedésekben felhalmozódott aprózódott kőzeteken

Kultúrában tartás

Igényei nem különböznek a nemzetség legtöbb tagjáétól. Ásványi alapú, savanyú kémhatású ültetőközeget igényel (andezit-, gránit- és/vagy dioritőrlemény, murva). Tavasztól őszig sok fényt, friss levegőt és mérsékelt öntözést igényel. Télen világos, fagymentes helyen tartandó. Virágzása általában májusban várható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A R. steinbachii és a R. mentosa csoport tagjaival mutat rokonságot. Elkülönítését nehezíti a nagyfokú alaktani átfedés, de sötét színű hajtása, karomszerű, hajtásra simuló tövisei és jellegzetes virágszínei megkülönböztető jegyek.

Taxonómia és filogenetika

A taxon faji rangját a mai rendszerezők többsége nem ismeri el. Egyes szerzők a R. steinbachii alfajának, mások a R. mentosa élőhelyi formájának tekintik. A Hunt-lexikon a mentosa értelmezést fogadja el, ezért gyakran e név alatt tárgyalják.

Egyéb

A szinonimák sokfélesége a taxon bizonytalan rendszertani helyzetét tükrözi. A gyűjtők és szakirodalom eltérően kezelik, ami a mai napig viták forrása.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások 763. kártya