Rebutia neocumingii subsp. trollii

Weingartia neocumingii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia neocumingii

Tudományos név

• Weingartia neocumingii Backeb. in Kakteen And. Sukk. 1950(2): 2. 1950 sec. Kiesling & al. 2014
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Rebutia neocumingii subsp. trollii (Oeser) Hunt, 1997
  • A tudományos név státusza: szinoníma

A név eredete, etimológia

• A szinoním nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő és kaktuszgyűjtő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
• A fajnév az angol Hugh Cuming (1791–1865) nevét őrzi, aki Dél-Amerikában, később a Fülöp-szigeteken gyűjtött növényeket, részben eladásra, részben saját, valamint angliai köz- és magángyűjtemények számára. A „neo” előtag célja a korábban cumingii néven leírt taxontól való megkülönböztetés.
• Az alfaj Carl Troll (1899–1975) német botanikusról és földrajzprofesszorról kapta nevét, aki Münchenben, majd később Bonnban tanított. Róla nevezték el az Oreocereus trollii-t is.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Chuquisaca megye, Oropeza környéke, Sucre városától délnyugatra, Tulma település közelében, kb. 2800 m tengerszint feletti magasságban
• Első leírása:
  • Kakteen und Andere Sukkulenten 29(6):131. 1978.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte:
  • David Richard Hunt, 1987

Szinonimák

• Weingartia trollii Oeser, 1978
• Gymnorebutia neocumingii (Backeb.) Doweld 2002 subsp. trollii (Oeser) Doweld, 2002
• Weingartia neocumingii Backeb. 1950 var. trollii (Oeser) Donald, 1980
• Weingartia neocumingii Backeb. 1950 subsp. trollii (Oeser) Lode, 2013
• Weingartia neocumingii Backeb. 1950 subsp. sucrensis (F. Ritter) Donald, 1980 var. trollii (Oeser) Donald, 1980
• Érvényes név és szinonimák a Rebutia neocumingii subsp. trollii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Lukoczki Zoltán

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában középzöld, egyhajtású növény. Fiatal korban lapított gömbszerű, később gömb vagy rövid henger alakúvá fejlődik. Átmérője elérheti a 10 cm-t, magassága a 20 cm-t.

Szemölcsök

A 13–18 borda szemölcsökre tagolt, gyakran spirális lefutású.

Axillák

Nem különülnek el markánsan, a szemölcsök között helyezkednek el.

Areolák

8 mm hosszúak és 5 mm szélesek, fehéres, barnás vagy szürke gyapjúval fedettek, különösen a virágzó zónában.

Tövisek

• Középtövis: 2–8 darab, akár 2 cm hosszúak, erősebbek és sötétebb színűek
• Peremtövis: 16–24 darab, 1(–1,5) cm hosszúak, sárgás színűek barna csúccsal

Generatív test

Virág

Általában narancsvörös színű, 2–2,5 cm hosszú és 3–3,5 cm átmérőjű. Léteznek matt sárga és téglavörös virágú populációk is. Az önsteril virágok a hajtáson szinte bárhol megjelenhetnek, akár a hajtáscsúcs körül koszorút formálva, akár oldalt vagy az alsó areolákon. Egy areolán akár négy virág is fejlődhet.

• Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek narancsvörös árnyalatúak
• Ivarlevelek: porzószálak, portokok, bibeszál, bibe jól fejlettek

Termés

Csepp alakú, vörösesbarnától zöldesig változó színű, éréskor barnás. 6 mm széles, pikkelyekkel borított, egyébként csupasz. Megérve megszárad, az alapjánál leválik és szétesik.

• Magja: Fekete, kissé fényes vagy matt, sisak alakú, feltűnő köldökkel; magassága 0,8 mm, szélessége 0,7 mm

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca megye (Oropeza környéke, Sucre városától délnyugatra, Tulma közelében), valamint Cochabamba megye egyes területei
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Vulkanikus, aprózódott köves hegyoldalakon, sziklagyepekben, néha sekély talajokon él, gyakran pázsitfűfélék, mohák és zuzmók között, 2800–3400 m tengerszint feletti magasságban

Kultúrában tartás

Virágzási ideje általában a nyár első felére esik, a virágok az időjárás függvényében 4–5 napig is nyílhatnak. Augusztus végén és szeptemberben gyakran előfordul másodvirágzás, ilyenkor kevesebb, de gyakran nagyobb virág fejlődik. Gondozási igényei nem térnek el a legtöbb Rebutia és rokon nemzetségbeli faj igényeitől.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Rebutia és a korábban Weingartia néven kezelt fajokhoz hasonlít, de narancsvörös virágai, erősebb középtövisei és több virágot hozó areolái jól elkülönítik.

Taxonómia és filogenetika

A Weingartia, Sulcorebutia és Cintia csoport molekuláris és morfológiai vizsgálatok alapján egy önálló, összefonódó taxont alkot, amely elkülönül a Rebutia nemzetségtől. A legősibb név a Weingartia, amelyet több szerző gyűjtőnemzetségként fogad el. DNS-analízisek kizárták a Gymnocalycium nemzetséggel való közeli rokonságot; a hasonlóság konvergens fejlődés eredménye.

Egyéb

A taxon taxonómiai besorolása vitatott volt, de a modern filogenetikai vizsgálatok megerősítették a Weingartia–Sulcorebutia csoport önállóságát. Jelentős gyűjtői és tudományos érdeklődésre tart számot.

Szerzők

• Szöveg: Papp László, Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgytijték Orszagos Egyesiilete - Pozsgasok 647. kartya