Weingartia neocumingii

Weingartia neocumingii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia neocumingii

Tudományos név

Weingartia neocumingii (Backeberg) Backeberg, 1950

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Wilhelm Weingart (1858-1936) német botanikus és kaktuszkutató nevét őrzi, aki Németországban, a türingiai Georgenthal városában tevékenykedett. Fő kutatási területe az Opuntia-k és a Cereus-ok voltak.
A fajnév Hugh Cuming angol természettudósnak és növénygyűjtőnek állít emléket († 1865. London). Thomas Bridges az általa felfedezett növényeket 1842-ben hozta be Európába és adta át Hugh Cumingnak.

Típuspéldány

Weingartia neocumingii; Thomas Bridges, 1842.
Első leírása: Cactae in Horto Dyckiensi Cultae 1849:174, (1850).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg, 1950.

Weingartia neocumingii képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Weingartia neocumingii szinonimái

≡ Gymnocalycium neocumingii, ≡ Sulcorebutia neocumingii, ≡ Rebutia neocumingii, ≡ Gymnorebutia neocumingii
= Echinocactus cumingii, ≡ Lobivia cumingii, ≡ Bridgesia cumingii, ≡ Spegazzinia cumingii, ≡ Weingartia cumingii, ≡ Gymnantha cumingii, ≡ Gymnocalycium cumingii
= Echinocactus cumingii
= Echinocactus cumingii var. flavispinus
= Weingartia hediniana, ≡ Weingartia neocumingii var. hediniana, ≡ Sulcorebutia hediniana, ≡ Gymnorebutia hediniana, ≡ Weingartia neocumingii subsp. hediniana
= Weingartia pulquinensis var. corroana
= Weingartia pulquinensis var. corroanus
≡ Gymnocalycium pulquinense var. corroanum, ≡ Weingartia corroana, ≡ Gymnorebutia pulquinensis subsp. corroana
= Gymnocalycium pulquinense
≡ Sulcorebutia pulquinensis, ≡ Weingartia neocumingii subsp. pulquinensis, ≡ Gymnorebutia pulquinensis
= Weingartia erinacea, ≡ Sulcorebutia erinacea
= Weingartia erinacea var. catarirensis
= Weingartia lanata, ≡ Sulcorebutia lanata, ≡ Rebutia neocumingii subsp. lanata
= Weingartia longigibba, ≡ Sulcorebutia longigibba, ≡ Weingartia lanata subsp. longigibba, ≡ Weingartia neocumingii var. longigibba
= Weingartia multispina, ≡ Sulcorebutia multispina, ≡ Weingartia neocumingii var. multispina, ≡ Gymnorebutia neocumingii subsp. multispina
= Weingartia riograndensis, ≡ Sulcorebutia riograndensis, ≡ Weingartia lanata subsp. riograndensis, ≡ Rebutia neocumingii subsp. riograndensis, ≡ Gymnorebutia riograndensis, ≡ Weingartia neocumingii subsp. riograndensis
= Weingartia sucrensis, ≡ Sulcorebutia sucrensis, ≡ Weingartia neocumingii subsp. sucrensis
= Weingartia pilcomayensis, ≡ Sulcorebutia pilcomayensis, ≡ Weingartia lanata subsp. pilcomayensis, ≡ Rebutia neocumingii subsp. pilcomayensis
= Weingartia platygona, ≡ Sulcorebutia platygona, ≡ Weingartia lanata f. platygona
= Rebutia corroana, ≡ Sulcorebutia corroana
= Sulcorebutia neocorroana
= Weingartia brachygraphisa
= Weingartia knizei
= Weingartia neocumingii var. mairanensis, ≡ Weingartia pulquinensis var. mairanensis, ≡ Gymnorebutia pulquinensis subsp. mairanensis
= Weingartia trollii, ≡ Weingartia neocumingii var. trollii, ≡ Rebutia neocumingii subsp. trollii, ≡ Gymnorebutia neocumingii subsp. trollii, ≡ Weingartia neocumingii subsp. trollii
= Weingartia buiningiana, ≡ Gymnorebutia buiningiana
= Weingartia gracilispina
= Weingartia saetosa
= Weingartia neocumingii var. koehresii
= Weingartia saipinensis, ≡ Rebutia neocumingii subsp. saipinensis
= Weingartia mairanana
= Weingartia neglecta
= Weingartia mataralensis
= Weingartia attenuata
= Weingartia miranda
= Weingartia columnaris
= Weingartia neocumingii var. augustini
= Weingartia neocumingii var. hentzscheliana
= Weingartia neocumingii var. lagarpampensis
= Weingartia pucarensis
= Spegazzinia cumingii var. flavescens
= Weingartia chuquichuquinensis
= Weingartia coloradensis
= Weingartia neocumingii var. corroana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A növény általában egyedülálló, de idősebb korában sarjadzással telepet is képezhet. Szálas gyökérrendszere van. A szár (test) gömb alakú vagy kissé lapított gömb. Magassága és szélessége 30 cm is lehet kifejlett (idős) korában. Bőre világos- vagy sötétzöld színű. Bordák száma 16-18, amelyeket spirálisan lefutó szemölcsök (dudorok) sorozata alkot. A szemölcsök eltérő formájúak, kicsi, állszerű kiemelkedésekkel. Az areolák kör vagy ovális alakúak, átmérőjük 7 mm, hosszuk 10 mm lehet, felületük fehér filccel vagy kevés gyapjúval borított.

Tövisek száma 10-28, merevek, a növény testétől elállók, egyenesek vagy kissé hajlottak, világosbarnák vagy szürkésbarnák, de lehet sárga is, gyakran sötétebb heggyel. Peremtövisek száma 8-24, 7-30 mm hosszúak, középtövis 0-4, 15-40 mm hosszú.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtáscsúcs közelében képződnek, tölcsér alakúak, hosszúságuk és átmérőjük 35-40 mm. Színük igen változatos, lehetnek aranysárgák, narancssárgák téglavörösek, sötétvörösek és ritkán fehérek. Az areolán 1-4 virág is fejlődhet, maga a növény több virágot hoz egyidőben.

Termés

Termése csepp alakú bogyó, színe vörösesbarna, olivazöld, felületét barnás pikkelyek borítják. Éretten termése megszárad és felnyílik.

Magja: Egy termésben akár 180 mag is lehet, hosszúságuk 0,8-1,1 mm, szélességük 0,6-0,8 mm, kissé ragadósak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia; Chuquisaca kormányzóság, Oropeza tartomány Sucre városától néhány km-re kezdődik délen az elterjedési területe, és fenn északon végződik Mizque tartományban, Mizque város környékén. A vörös virágúak Copavilque környékén vannak, míg Pasorapa mellett a különböző színű virágok vegyesen fordulnak elő.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Lelőhelyei zömmel 2000 és 3000 m magasságban találhatók.

Kultúrában tartás

Bőven virágzó jó növekedési erélyű növények, szép és változatos virágokkal. Talaja jó vízáteresztő, humuszban és vulkanikus ásványokban gazdag, a pH 5-6,5, azaz enyhén savanyú kémhatású legyen. Nyáron szereti a napos és levegős helyet, de a tűző napsütéstől védjük, különösen a fiatal növényeket. Általában 5-6, esetleg 7 órás napsütéses órával beérik és emellett már megbízhatóan virágoznak. Télen 8-10 °C hőmérsékletű, világos, jól szellőző helyen teleltessük. Vegetációs időben elegendő 2-3 hetente megöntözni. Magvetéssel jól szaporíthatók. A magoncok elég későn, 4-6 éves koruktól kezdenek virágozni.

Egyéb

Növényünk kb. 150 éves története igen hányatott, hasonlóan a Weingartia nemzetséghez. Mindkettőt – a fajt és a nemzetséget – sorolták már Echinocactus, Lobivia, Spegazzinia, Oroya, Gymnantha, Bridgesia, Sulcorebutia és újabban Rebutia nemzetségbe. A bonyodalmak már a növény felfedezése korában elkezdődtek. A Hugh Cumingnál lévő növényekről Salm-Dyck írta le az Echinocactus cumingii fajt 1849-ben és közzétette 1850-ben. 1843-ban azonban már Hopffer leírt egy Echinocactus cumingii növényt, majd később, 1860-ban újabb leírás látott napvilágot ezen a néven Regel és Klein szerzőségével. Mivel a három leírás nem egy növényre vonatkozott, ezért csak fokozódott a zűrzavar. Ezért Backeberg 1950-ben Salm-Dyck növényét fogadta el és keresztelte át neocumingii névre.

2002-2003-ban a GÖK Gymnocalycium munkacsoportja (Hans Till, Günter Herzschel és Karl Augustin) megállapították, hogy a Weingartia nemzetség sajátságos tulajdonságokkal rendelkezik és nem lehet része a Rebutia nemzetségnek. A faj az alábbi alacsonyabb rendszertani taxonokkal rendelkezik: W. n. subsp. neocumingii, W. n. subsp. neocumingii var. hediniana, W. n. subsp. neocumingii var. longigibba, W. n. subsp. pulquinensis.

Szerzők és forrás

Szöveg: Ficzere Miklós
Kép: Papp László
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 96. kártya