Kategória:Notocactus
| Notocactus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Notocacteae |
| Nemzetség | Parodia |
| Szinonima | Notocactus |
Tudományos név
- Notocactus (Schumann) Fric, 1928
- A tudományos név státusza: szinonima (A Caryophyllales.org és a modern rendszertani felfogás szerint a Parodia nemzetségbe sorolják, de kertészeti és gyűjtői körökben széles körben használt név.)
A név eredete, etimológia
A név a görög notos (νότος) szóból származik, amelynek jelentése „dél” vagy „déli szél”, utalva a nemzetség dél-amerikai elterjedésére, valamint a latin cactus szóból. Jelentése: „déli kaktusz”.
Típusfaj
- Notocactus ottonis (Lehmann) Berger; Gyűjtő: Friedrich Sellow, Brazília (Rio Grande do Sul), az 1820-as években.
- Első leírása: Karl Moritz Schumann írta le először Echinocactus alnemzetségeként (Notocactus) 1898-ban a Gesamtbeschreibung der Kakteen című művében.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Alberto Vojtěch Frič 1928-ban emelte nemzetségi rangra.
Szinonimák
- Parodia Spegazzini
- Wigginsia Porter
- Malacocarpus Salm-Dyck
- Eriocactus Backeberg
- Brasiliparodia Ritter
- Brasilicactus Backeberg
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Közepes méretű növények, a tenyészőcsúcsuk (apex) benyomott. Megjelenésük lehet magányos vagy csoportképző (sarjadó), alakjuk a gömbölydedtől a megnyúlt oszloposig terjedhet.
Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek
A szár gyengén vagy erőteljesen bordákra tagolt, amelyek gyakran szemölcsökre tagolódnak. Az areolák általában gyapjasak.
A tövisek többnyire egyenesek vagy rugalmasak, kivételesen horgasak (például a N. tenuicylindricus esetében). Megkülönböztethetünk peremtöviseket és középtöviseket, bár számuk és elhelyezkedésük fajonként változó. Az axillák kevésbé hangsúlyosak, mint más nemzetségeknél.
Generatív test
Virág
Nappali virágzásúak (diurnus), esetenként öntermékenyek. A virágok általában széles tölcsér alakúak, a tenyészőcsúcs közelében fejlődnek. Színük leggyakrabban sárga, de előfordulnak rózsaszín, narancs vagy lila árnyalatok is. A termő bibéje (stigma) általában piros, de lehet rózsaszín, lila vagy narancssárga is.
A megporzást hártyásszárnyúak (Hymenoptera) végzik, különösen az Andrenidae, Anthophoridae, Apidae, Colletidae, Halictidae és Megachilidae családok képviselői.
Termés
A termés tojásdad vagy gömbölyded, lágyan húsos, éréskor megnyúlik és kiszárad. A felnyílása alapapi (basalis) vagy hosszirányú (longitudinalis); a virágmaradványok tartósan megmaradnak a termésen.
- Magja: Fekete színű, gyakran harang vagy kalap alakú (strophiolatus), felülete érdes vagy szemcsés (tuberculatus). A magok terjesztését hangyák végzik.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Argentína (Buenos Aires, Catamarca, Cordoba, Corrientes, Entre Rios, La Pampa, Mendoza, Misiones, Rio Negro, Salta, San Luis), Brazília (Parana, Rio Grande do Sul), Paraguay (Cordillera, Itapua, Paraguari), Uruguay (Artigas, Canelones, Cerro Largo, Durazno, Florida, Lavajella, Maldonado, Montevideo, Paysandu, Rivera, Rocha, Salto, Tacuarembo, Treinta y Tres).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Rendkívüli biodiverzitás jellemzi. Fajfüggően megtalálhatók humuszos sziklamélyedésekben, kőrepedésekben, mohák között, erdők árnyékában, párás erdős területeken, de száraz lombhullató erdőkben, füves pusztákon (pampa), köves dombokon (cerros) is. Előfordulnak vöröses sziklás vagy homokos talajon, amely időszakosan víz alá kerülhet. Elterjedésük a tengerszint feletti magasságtól (például N. scopa) egészen 2800 méterig terjed (például N. mammulosus).
Taxonómia és filogenetika
A J. M. de Vos és munkatársai: Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025) című munka alapján a Notocactus taxonómiai helyzete a Parodia nemzetségen belül, a Cactoideae alcsalád Notocacteae nemzetségcsoportjában stabilizálódott. A molekuláris adatok megerősítik, hogy a hagyományosan Notocactus-ként kezelt csoport parafiletikus a Parodia sensu lato értelmezésében, ezért a modern nómenklatúra többnyire beolvasztja azt.
Egyéb
Kertészeti szempontból nagy jelentőségűek, mivel viszonylag könnyen tarthatók és látványos virágzatot fejlesztenek. A magok terjesztésében megfigyelhető a mirmekokória (hangyák általi terjesztés), ami különleges ökológiai alkalmazkodás.