Kategória:Aztekium

• Aztekium (Boedeker) Boedeker ex A. Berger, 1929

A nemzetség neve az azték népnév és a latin -ium végződés összetétele. Friedrich Boedeker, a nemzetség leírója azért választotta ezt a nevet, mert a növények bordáin található oldalirányú domborulatok az aztékok szobrait és építészeti reliefjeit idézték fel benne. A névválasztást a klasszikus latin nevezéktan szabályai szerint rögzítették.

• Aztekium ritteri (Boedeker) Boedeker ex A. Berger; Gyűjtő: Friedrich Ritter, Mexikó, Nuevo León, Rayones, 1928. Típuspéldány helye: Botanischer Garten und Botanisches Museum Berlin.
• Első leírása: Echinocactus ritteri néven Friedrich Boedeker által a Zeitschrift für Sukkulentenkunde folyóiratban (1928).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Boedeker és Alwin Berger, 1929.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Kisméretű vagy közepes termetű növények, magányosak vagy csoportképzők (caespitose). Alakjuk gömbölyded (globose), a csúcsuknál (az apex-nél) benyomottak. Az epidermisz színe szürkészöld. Gyökérzetük rostos.

A növényekre jellemzők a ráncolt, keresztirányban csíkozott bordák. A bordák oldalán található domborulatok adják a nemzetség jellegzetes kinézetét. A növények gyengén fegyverzettek, a tövisek lehullók (deciduous). A kifejlett példányokon a peremtövisek és a középtövisek gyakran hiányoznak vagy hamar elvesznek az areolák területéről.

A virágok nappal nyílnak (diurnal), a szár csúcsán (apical) helyezkednek el. Színük a fehéres-rózsaszíntől az intenzív rózsaszínig vagy magentáig terjed. A beporzást kisméretű rovarok végzik.

A termések meglehetősen kicsik, megnyúltak, és mélyen a csúcsi gyapjúban ülnek. Érett állapotban szárazak, felrepedésük szabálytalan.

• Magja: Színük a barnától a feketéig terjed, felületük szemcsézett (tuberculate). A hilum közelében jól látható magdugó (strophiole) található.

• Földrajzi elterjedés: Mexikó (Nuevo León állam).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Az Aztekium ritteri és az Aztekium valdezii a Sierra Madre Occidental lábainál, xerofita bozótosokban (matorral) él, inkább árnyékosabb részeken, mállott pala meredek lejtőin és szakadékaiban. Ezzel szemben az Aztekium hintonii általában teljes napsütésben, gipszsziklákon és dombokon nő, gyakran a Geohintonia mexicana, Dasylirion sp. és Selaginella sp. társaságában. 600 m és 1200 m közötti tengerszint feletti magasságban fordulnak elő, sűrű kolóniákban, de az élőhelyek rendkívül lokalizáltak.

Rendkívül lassú növekedésű növények, amelyek érzékenyek a túlöntözésre. Ásványi alapú, jó vízáteresztő talajt igényelnek. Lassú fejlődésük miatt gyakran oltják őket más, gyorsabb növekedésű alanyokra (pl. Echinopsis), de saját gyökerükön tartva őrizik meg természetes, tömör alakjukat.

Egyedi megjelenésük, különösen a másodlagos bordázottság és a keresztirányú barázdák miatt nehezen téveszthetők össze más nemzetségekkel. Legközelebbi morfológiai rokonuk a Geohintonia, de annak nincsenek az Aztekium-ra jellemző vízszintes reliefjei a bordák között.

J. M. de Vos és munkatársai 2025-ös filogenetikai vizsgálatai (Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes) megerősítették, hogy az Aztekium a Cactaceae családon belül egy ősi, izolált fejlődési vonalat képvisel, amely szoros rokonságban áll a Geohintonia nemzetséggel.

A magok terjesztése hangyák útján történik (myrmecophilous). Kertészeti szempontból nagyra értékelt, de veszélyeztetett növények, gyűjtésüket a természetes élőhelyeken szigorúan szabályozzák.

• https://thelastcactusclassification.top/category/aztekium/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/
• http://lesliepatinoauthor.com/ (Posted on April 14, 2016)