Kategória:Wigginsia

• Wigginsia (Porter) Porter, 1964
• A tudományos név státusza: szinonima (a jelenleg elfogadott név a Parodia)

A nemzetségnév Dr. Ira Loren Wiggins (1899–1987) észak-amerikai botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki Kalifornia és Mexikó (különösen Alsó-Kalifornia/Baja California) flórájának neves kutatója és specialistája volt.

• Wigginsia erinacea (Haworth) Porter; gyűjtési adatok a protológus szerint és a revíziók alapján (pl. BHL, IPNI).
• Első leírása: David Richard Hunt és más szerzők munkáiban, illetve korábban az Echinocactus vagy Malacocarpus nemzetségek alatt.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Duncan Macnair Porter, 1964.

• Malacocarpus Salm-Dyck
• Notocactus (Schumann) Fric
• Parodia Spegazzini

Alacsony növésű növények, általában magányosak, alakjuk gömbölyded vagy nyomott gömb. A tenyészőcsúcson központi pseudocephalium található, amely a virágzó areolák trichoma-csoportjaiból alakul ki.

A bordák élesek és általában mélyek. Az areolák egymástól távol helyezkednek el és számuk csekély.

A csúcs közelében az areolák sűrű fehér gyapjúval fedettek, amely az idővel lekopik. A tövisek ár alakúak (subulatus), rövidek, robusztusak és csak nagyon kevés fejlődik belőlük.

Nappali nyílásúak, általában öntermékenyek. Alakjuk a tölcsérformától a csaknem kerék alakúig (rotate) változik. Színük többé-kevésbé halványsárga.

A porzók ingerlékenyek, a bibeszál ágai pirosak. A virágok a csúcson, a módosult központi areolák gyapjú tömegéből, a pseudocephalium-ból fejlődnek ki. A virágoknál nincsenek tövisek, de nagyon gyapjasak. A pericarpellum és a virágkehely pikkelyeinek hónaljában (axilla) erős gyapjú található. Beporzásukat méhek (pl. Andrenidae, Apidae, Megachilidae családok fajai) végzik.

A termés lágy, megnyúlt és némileg lapított, csupasz (nudus), rózsaszín vagy piros színű. Érett állapotban emelkedik ki a pseudocephalium-ból, néha rejtve marad. A száraz lepellevelek maradványait nem tartja meg.

• Magja: Nagy méretű, harang alakú, fekete, finoman szemölcsözött (tuberculatus), barna és ráncos magköpennyel (arillus) fedett. A magok terjedését hangyák (myrmecochoria) és az esővíz (hydrochoria) segítik.

• Földrajzi elterjedés: Argentína (Buenos Aires, Catamarca, Córdoba, Corrientes, Entre Ríos, La Pampa), Bolívia (Chuquisaca), Brazília (Rio Grande do Sul), Kolumbia (Cundinamarca), Uruguay (Cerro Largo, Canelones, Colonia, Durazno, Florida, Lavalleja, Maldonado, Paysandú, Río Negro, Rivera, Rocha, San José, Soriano, Tacuarembó, Treinta y Tres).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A Wigginsia nemzetség tagjai általában kis kolóniákban nőnek a pampákon, dombokon vagy sziklás kibúvásokon. Megtalálhatók köves, kavicsos talajokon, kövek között, füves pusztákon és bokros területeken. Árnyékban és teljes napsütésben egyaránt előfordulnak. Jellemzően alacsony tengerszint feletti magasságban élnek (25 métertől), de a W. erinacea Bolíviában egészen 2600 méteres magasságig felhatol.

A növények alacsony termetük és látványos, gyapjas csúcsuk miatt kedveltek a gyűjtők körében. Napos helyet és jó vízelvezetésű talajt igényelnek.

A J. M. de Vos és munkatársai (2025) által végzett Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes című kutatás alapján a nemzetséget jelenleg a Parodia nemzetségbe sorolják. A molekuláris vizsgálatok megerősítik, hogy a korábban Wigginsia-ként leírt taxonok a Parodia kládján belül foglalnak helyet.

• https://thelastcactusclassification.top/category/wigginsia/
• [1](https://caryophyllales.org/)
• [2](https://www.ipni.org/)
• [3](https://powo.science.kew.org/)
• [4](https://www.biodiversitylibrary.org/)