Kategória:Acanthocereus

• Acanthocereus (Engelmann ex A.Berger) Britton & Rose, 1909

A nemzetségnév a görög akantha (tüske, tövis) és a latin cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a nemzetségre jellemző erőteljesen tövises areolákra és az oszlopos vagy kúszó növekedési formára utal. George Engelmann eredetileg a Cereus szekciójaként használta a nevet, majd Alwin Berger 1905-ben alnemzetségként (subgenus) írta le. Végül Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose emelte nemzetségi rangra 1909-ben.

• Acanthocereus tetragonus (L.) Hummelinck; Gyűjtő: Ismeretlen, helyszín: Közép-Amerika/Karib-térség; Típuspéldány: LINN (Linnean Herbarium).
• Első leírása: Alwin Berger írta le 1905-ben a Cereus alnemzetségeként.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1909.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• ≡ Cereus subsect. Acanthocereus
• = Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus

Változatos megjelenésű kaktuszok, a kúszó vagy elterülő bokroktól a fatermetű, 7 méter magas oszlopokig. A hajtás szegmensekre tagolt, gyakran ívesen lehajló. A szár kezdetben hengeres, később 3–5 élűvé válik. A bordák vékonyak, élesek és kifejezettek. Az areolák viszonylag távol helyezkednek el egymástól. A tövisek merevek és erősek; a peremtövis általában rövidebb, a középtövis hosszabb és hegyesebb, számuk areolánként 1–6 között mozog. A gyökérzet gyakran rostos, egyes fajoknál (pl. a korábbi Peniocereus szekció tagjainál) nagy, répaszerűen megvastagodott gumós gyökér található.

A virág nagyméretű, tölcsér alakú, éjszaka nyílik, színe fehér. A virág hossza elérheti a 15–25 cm-t, illatos.

• Takarólevelek: A lepellevél hosszú, a külső lepellevél zöldes vagy barnás árnyalatú, a belső lepellevél tiszta fehér és vékonyabb.
• Ivarlevelek: A porzószálak krémfehérek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe többágú és krémszínű.

A termés gömbölyű vagy tojásdad, vöröses színű, húsos bogyó. Gyakran pikkelyes vagy apró tövisek borítják, éretten felrepedhet.

• Magja: A magja nagy, fekete, fénylő.

• Földrajzi elterjedés: Honos az Amerikai Egyesült Államok déli részén (Florida, Texas), Mexikó egész területén, Közép-Amerika országaiban, a Karib-szigetek-en és Dél-Amerika északi partjain (Kolumbia, Venezuela).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Leggyakrabban trópusi száraz erdőkben, partvidéki bozótosokban és mangroveerdők szegélyén fordul elő. Gyakran támaszkodik más növényekre kúszó életmódja során.

Az Acanthocereus fajok, különösen az Acanthocereus tetragonus (más néven „tündérkaktusz”), népszerűek a kertészetekben. Melegigényesek, a fagyokra érzékenyek. Jó vízelvezetésű talajt és napos vagy félárnyékos helyet igényelnek.

A nemzetség jól felismerhető a kevés számú, éles bordák-ról és a nagyméretű, fehér, éjszakai virágairól. Hasonlít a Hylocereus (ma Selenicereus) nemzetségre, de az Acanthocereus szárai kevésbé léggyökeresek és töviseik erőteljesebbek.

A nemzetségbe jelenleg számos faj tartozik, miután a molekuláris vizsgálatok alapján több korábbi Peniocereus fajt is ide soroltak át:

• Acanthocereus tetragonus: A legelterjedtebb faj, oszlopos vagy bokros.
• Acanthocereus occidentalis: Mexikó nyugati részén honos.
• Acanthocereus rosei: Alacsonyabb, elterülő növekedésű.

A tanulmány a Phyllocacteae tribuson belül az Acanthocereus nemzetséget (annak kiterjesztett értelmében) a Hylocereinae subtribusba sorolja. Ebben a felosztásban a korábban külön kezelt szárazföldi oszlopos/kúszó kaktuszok és a trópusi epifitonok egyetlen közös, nagy subtribust alkotnak.

A genomikai adatok alapján az Acanthocereus-klád a Hylocereinae subtribus egyik alapvető ága. A cikkben közölt eredmények szerint:

• A klád összetétele: Az Acanthocereus egy monofiletikus egységet alkot, amely magában foglalja a korábban a Peniocereus nemzetségbe sorolt fajok egy jelentős részét (például a Peniocereus greggii csoportot).
• Testvércsoporti viszony: Ez a kiterjesztett Acanthocereus klád testvércsoportja a subtribus többi tagjának, ideértve a Selenicereus (melybe a cikk a korábbi Hylocereus fajokat is beleérti), Epiphyllum, Disocactus és Weberocereus nemzetségeket.

A de Vos-féle fa rávilágít, hogy a Hylocereinae subtribuson belül az Acanthocereus képviseli azt az evolúciós vonalat, amely megőrizte a szárazföldi (terresztriális) életmódot és a merevebb szárfelépítést, miközben a klád többi része (a Hylocereus-Epiphyllum vonal) specializálódott az epifiton és kúszó életmódra.

Megjegyzés
A Cactaceae checklist-ben a következő karakterek a növénytani nomenklatúra szinonimáihoz kapcsolódó jelentéssel bírnak:

• „≡” (háromvonalas egyenlőségjel): ez a jel a nomenklaturális szinonimát jelöli. Azt jelenti, hogy a két név ugyanarra a típuspéldányra (type specimen) vonatkozik, azaz formálisan ugyanaz a név, csak át lett sorolva egy másik nemzetségbe vagy más rangra.
• „=” (egyenlőségjel): ez a jel egy taxonómiai szinonimát jelöl. Azt jelenti, hogy a két név külön típuspéldányhoz tartozik, de a jelenlegi taxonómiai értelmezés szerint ugyanazt a fajt vagy taxont képviselik.
• A „–” (kötőjel) azt jelzi, hogy az adott név „excluded” vagy „unplaced” státuszú:
  • nem fogadják el érvényes névként,
  • nem lehet egyértelműen besorolni,
  • bizonytalan eredetű,
  • vagy nem tartozik a családba.

Forrás: A Cactaceae checklist a https://caryophyllales.org/ 2021-es kiadásakori adatokat tartalmazza.

• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:295624-2
• https://www.worldfloraonline.org/taxon/wfo-0000455495
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/Acanthocereus/
• https://www.ipni.org/