Kategória:Peniocereus

• Peniocereus (Berger) Britton & Rose, 1909

A nemzetségnév a görög péniosz (fonal, cérna) és a latin cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a nemzetségre jellemző rendkívül vékony, fonalszerű vagy pálcaszerű hajtásokra utal, amelyek éles ellentétben állnak a hatalmas, föld alatti raktározó gyökerekkel. Alwin Berger eredetileg a Cereus nemzetség alnemzetségeként (subgenus) írta le 1905-ben, majd Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose emelte nemzetségi rangra 1909-ben.

• Peniocereus greggii (Engelmann) Britton & Rose; Gyűjtő: Josiah Gregg, Mexikó, Chihuahua, 1847; Típuspéldány: MO (Missouri Botanical Garden).
• Első leírása: Alwin Berger írta le 1905-ben a “Report of the Missouri Botanical Garden” folyóiratban, mint a Cereus szekcióját.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1909.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• ≡ Cereus subsect. Peniocereus
• = Neoevansia
• = Cullmannia

Kicsi vagy közepes méretű cserjék, amelyekre jellemző a dimorf növekedés: egy masszív föld alatti rész és egy vékony föld feletti rész. A gyökér vagy gyökérzet hatalmas, gumósan megvastagodott, súlya elérheti a több tíz kilogrammot is (víz- és tápanyagraktár). A föld feletti hajtás vékony, pálcaszerű, kúszó vagy felemelkedő, gyakran fásodó alapú. A szár átmérője mindössze 0,5–2 cm, színe gyakran szürkészöld vagy barnás, ami segíti az álcázást a bozótosban. A bordák száma kevés (3–6), gyakran elmosódottak. Az areolák kicsik, távoliak. A tövisek rövidek, tűszerűek vagy kúpszerűek; a peremtövis és a középtövis alig különül el egymástól, gyakran a szár felületére simulnak.

A virág a nemzetség legfeltűnőbb része: nagy, tölcsér alakú, éjszaka nyílik és többnyire fehér. A virág illata rendkívül intenzív, hogy távolról is vonzza az éjszakai szendereket.

• Takarólevelek: A lepellevél hosszú, a külső lepellevél zöldes vagy barnás, a belső lepellevél tiszta fehér vagy krémszínű, selymes fényű.
• Ivarlevelek: A porzószálak hosszúak, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál hosszú, a bibe karéjos.

A termés tojásdad vagy körte alakú, éretten húsos, vörös vagy skarlátvörös, gyakran ehető. Felületén maradó tövisek vagy pikkelyek lehetnek.

• Magja: A magja nagy, fekete, érdes felszínű.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség elterjedési területe az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részétől (Arizona, Texas, Új-Mexikó) Mexikó északi és középső államain át egészen Közép-Amerikáig húzódik.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz sivatagokban, félsivatagokban és trópusi száraz bozótosokban (matorral) élnek. Geofiton életmódot folytatnak: a kedvezőtlen, száraz időszakokat a hatalmas föld alatti gyökérzet segítségével vészelik át. Gyakran dajkanövények (pl. Larrea tridentata) árnyékában fejlődnek.

A Peniocereus fajok gyűjtői ritkaságok. A sikeres tartáshoz mély cserépre van szükség a gumós gyökérzet miatt. Kiváló vízelvezetésű, ásványi alapú talajt igényelnek. A vékony hajtás-ok könnyen törnek, ezért támasztékra szorulhatnak. Télen száraz, fagymentes (minimum 10°C) környezetet igényelnek.

A hatalmas, répaszerű gyökérzet és a fonalszerű hajtás kombinációja egyedi. Hasonlíthatnak egyes Wilcoxia fajokra, de a Peniocereus virágai nagyobbak és éjszakaiak.

A nemzetség fajai különleges szukkulensek, ahol a víztárolás jelentős része a föld alatt történik. Ismertebb fajok: Peniocereus greggii, Peniocereus johnstonii, Peniocereus marianus, Peniocereus striatus.

Az APG IV rendszer alapján a Caryophyllales rendbe, a Cactaceae családba és a Cactoideae alcsaládba tartozik. A Phyllocacteae tribus belül a Echinocereinae subtribus tagja. A de Vos és mtsai. (2025) által közölt genomikai vizsgálatok alapján a Peniocereus nemzetség és közvetlen rokonsági köre (az Echinocereinae subtribus) jelentős átrendeződésen ment keresztül. A korábban a Pachycereeae tribusba sorolt nemzetségek most a Phyllocacteae tribus részei.

A Peniocereus legközelebbi rokon kládjai és a rokonsági viszonyok a következők:

Ez a legközelebbi testvércsoport. Míg a Peniocereus fajok többsége vékony, gyakran fásodó szárú és hatalmas gumós gyökérrel rendelkező geofiton, addig az Echinocereus nemzetség tagjai alacsonyabb, lédúsabb szárú, gyakran csoportos növekedésű növények. A molekuláris adatok szerint azonban e két csoport közös evolúciós vonalon osztozik az Echinocereinae alcsoporton belül.

A taxonómiai viták egyik gyújtópontja. Sokáig a Peniocereus részének tekintették (pl. Peniocereus serpentinus), de a legújabb filogenetikai elemzések szerint a Nyctocereus önálló fejlődési vonalat képvisel. Bár morfológiailag (éjszakai virágzás, vékonyabb szár) hasonlítanak, a genetikai távolság indokolja a különválasztásukat vagy a klád belső finomhangolását.

Ezek a kisebb nemzetségek szintén a szűkebb rokonsági körbe tartoznak:

• Bergerocactus: Egyetlen fajt (Bergerocactus emoryi) tartalmazó kaliforniai nemzetség, amely a filogenetikai fán az Echinocereus és a Peniocereus közelében foglal helyet.
• Wilcoxia: Korábban önállóként kezelt, ma már gyakran az Echinocereus részének tekintett csoport, amely a Peniocereus-hoz hasonlóan gumós gyökereket fejlesztett (konvergens evolúció vagy közös örökség).

A tágabb értelemben vett Phyllocacteae tribuson belül a Peniocereus távolabbi rokonságban áll olyan karibi és közép-amerikai nemzetségekkel, mint a Leptocereus. Ezek a vonalak képviselik a tribus alapibb (bazálisabb) elágazásait.

Összegzés: A Peniocereus nem egy elszigetelt evolúciós sziget, hanem az Echinocereinae subtribus egyik legszélsőségesebben specializálódott (geofiton életmódú) ága, amely szoros genetikai kapcsolatban áll az oszlopos és törpe oszlopos növekedésű észak-amerikai kaktuszokkal.

Megjegyzés
A Cactaceae checklist-ben a következő karakterek a növénytani nomenklatúra szinonimáihoz kapcsolódó jelentéssel bírnak:

• „≡” (háromvonalas egyenlőségjel): ez a jel a nomenklaturális szinonimát jelöli. Azt jelenti, hogy a két név ugyanarra a típuspéldányra (type specimen) vonatkozik, azaz formálisan ugyanaz a név, csak át lett sorolva egy másik nemzetségbe vagy más rangra.
• „=” (egyenlőségjel): ez a jel egy taxonómiai szinonimát jelöl. Azt jelenti, hogy a két név külön típuspéldányhoz tartozik, de a jelenlegi taxonómiai értelmezés szerint ugyanazt a fajt vagy taxont képviselik.
• A „–” (kötőjel) azt jelzi, hogy az adott név „excluded” vagy „unplaced” státuszú:
  • nem fogadják el érvényes névként,
  • nem lehet egyértelműen besorolni,
  • bizonytalan eredetű,
  • vagy nem tartozik a családba.

Forrás: A Cactaceae checklist a https://caryophyllales.org/ 2021-es kiadásakori adatokat tartalmazza.

• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:30002159-2
• https://www.worldfloraonline.org/taxon/wfo-0000455621
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/Peniocereus/
• https://www.ipni.org/