Kategória:Peniocereus

Peniocereus (A. Berger) Britton & Rose 1909

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A nemzetségnév a latin penio- (a penis szóból, jelentése: „farok”) és a Cereus (oszlopos kaktuszokra utaló elnevezés) összetételéből származik. A név jelentése: „farokkaktusz” (tail cactus), amely a nemzetség fajaira jellemző, rendkívül vékony, hosszú, gyakran csüngő vagy elfekvő hajtásokra utal.

A Peniocereus kaktusznemzetség körülbelül 20–25 elfogadott fajt foglal magában. Tagjai bokros megjelenésű, gyakran rejtett életmódú kaktuszok, amelyek föld feletti részei vékonyak és kevéssé feltűnők, míg föld alatti részeik erőteljesen fejlettek.

A növények megvastagodott, raktározó gyökérzettel rendelkeznek, amely gyakran karógyökér-szerű vagy orsó alakú, esetenként rendkívül nagy méretű. Ez a szerv víz- és tápanyagraktárként szolgál, és lehetővé teszi a túlélést hosszabb száraz időszakokban.

A hajtások vékonyak, hengeresek, többnyire elfekvők, félig felállók vagy csüngők, gyakran a környező növényzetre támaszkodva kapaszkodnak. Hosszúságuk elérheti a 3–6 métert is. A szárak általában kevéssé elágazók, felületük lehet sima, papillás vagy nemezesen szőrözött. A nemzetség fajai többnyire monomorfak, vagyis a fiatal és kifejlett hajtások megjelenése hasonló (szemben egyes rokon nemzetségekkel).

A bordák száma változó, általában 10–13, lekerekítettek, sekélyek.

Az areolák kicsik, sűrűn állók. A tövisek rövidek, finoman tűszerűek (aciculate), többnyire jelentéktelenek, néha a szárhoz simulók.

A virágok fajonként nappal vagy éjszaka nyílnak, nagy méretűek, tölcsér alakúak, hosszú és karcsú virágtölcsérrel. A virágcső gyakran sörtékkel vagy tövisekkel borított.

• Szín: többnyire fehér vagy törtfehér, ritkábban vöröses, halvány rózsaszín vagy lilás árnyalatú
• Megporzás: főként éjjeli lepkék (Sphingidae) és kolibrik, egyes fajoknál denevérek
• Biológia: önsteril

A termés lédús bogyó, tojásdad, hosszúkás vagy körte alakú, élénkpiros héjjal és vörös hússal. Felületét sörték és éréskor lehulló tövisek borítják. A magok nagy méretűek, tojásdadok, feketék, érdes felszínűek.

Földrajzi elterjedés: A Peniocereus nemzetség fajai Észak- és Közép-Amerikában fordulnak elő, elsősorban Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén, kisebb számban Közép-Amerika országaiban.

Élőhely: Száraz vagy félszáraz területeken élnek, gyakran nehezen észrevehetők természetes környezetükben. Előfordulnak:

• mészköves vagy homokos talajokon
• alluviális síkságokon
• sziklás kibúvásokon és árnyékos lejtőkön
• lombhullató trópusi erdőkben és cserjésekben

Gyakran a környező növényzetet használják támaszként és védelemként. Elterjedési magasságuk a tengerszinttől kb. 1500 méterig terjed.

A nemzetség fajai különleges életmódjuk miatt gyakran csak virágzás vagy termés idején válnak feltűnővé.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • https://caryophyllales.org/
  • https://powo.science.kew.org/
  • https://thelastcactusclassification.top/category/peniocereus/
  • https://hu.wikipedia.org/wiki/Peniocereus