Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Peniocereus

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

Peniocereus (A. Berger) Britton & Rose 1909

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin penio- (a penis szóból, jelentése: „farok”) és a Cereus (oszlopos kaktuszokra utaló elnevezés) összetételéből származik. A név jelentése: „farokkaktusz” (tail cactus), amely a nemzetség fajaira jellemző, rendkívül vékony, hosszú, gyakran csüngő vagy elfekvő hajtásokra utal.

Leírás

A Peniocereus kaktusznemzetség körülbelül 20–25 elfogadott fajt foglal magában. Tagjai bokros megjelenésű, gyakran rejtett életmódú kaktuszok, amelyek föld feletti részei vékonyak és kevéssé feltűnők, míg föld alatti részeik erőteljesen fejlettek.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Gyökérzet

A növények megvastagodott, raktározó gyökérzettel rendelkeznek, amely gyakran karógyökér-szerű vagy orsó alakú, esetenként rendkívül nagy méretű. Ez a szerv víz- és tápanyagraktárként szolgál, és lehetővé teszi a túlélést hosszabb száraz időszakokban.

Hajtás, szár

A hajtások vékonyak, hengeresek, többnyire elfekvők, félig felállók vagy csüngők, gyakran a környező növényzetre támaszkodva kapaszkodnak. Hosszúságuk elérheti a 3–6 métert is. A szárak általában kevéssé elágazók, felületük lehet sima, papillás vagy nemezesen szőrözött. A nemzetség fajai többnyire monomorfak, vagyis a fiatal és kifejlett hajtások megjelenése hasonló (szemben egyes rokon nemzetségekkel).

Bordák

A bordák száma változó, általában 10–13, lekerekítettek, sekélyek.

Areolák és tövisek

Az areolák kicsik, sűrűn állók. A tövisek rövidek, finoman tűszerűek (aciculate), többnyire jelentéktelenek, néha a szárhoz simulók.

Generatív test

Virág

A virágok fajonként nappal vagy éjszaka nyílnak, nagy méretűek, tölcsér alakúak, hosszú és karcsú virágtölcsérrel. A virágcső gyakran sörtékkel vagy tövisekkel borított.

  • Szín: többnyire fehér vagy törtfehér, ritkábban vöröses, halvány rózsaszín vagy lilás árnyalatú
  • Megporzás: főként éjjeli lepkék (Sphingidae) és kolibrik, egyes fajoknál denevérek
  • Biológia: önsteril

Termés

A termés lédús bogyó, tojásdad, hosszúkás vagy körte alakú, élénkpiros héjjal és vörös hússal. Felületét sörték és éréskor lehulló tövisek borítják. A magok nagy méretűek, tojásdadok, feketék, érdes felszínűek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Peniocereus nemzetség fajai Észak- és Közép-Amerikában fordulnak elő, elsősorban Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén, kisebb számban Közép-Amerika országaiban.

Élőhely: Száraz vagy félszáraz területeken élnek, gyakran nehezen észrevehetők természetes környezetükben. Előfordulnak:

  • mészköves vagy homokos talajokon
  • alluviális síkságokon
  • sziklás kibúvásokon és árnyékos lejtőkön
  • lombhullató trópusi erdőkben és cserjésekben

Gyakran a környező növényzetet használják támaszként és védelemként. Elterjedési magasságuk a tengerszinttől kb. 1500 méterig terjed.

Egyéb

A nemzetség fajai különleges életmódjuk miatt gyakran csak virágzás vagy termés idején válnak feltűnővé.

Szerzők és forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.