Bergerocactus emoryi

Bergerocactus emoryi
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-; csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Bergerocactus
Faj	Bergerocactus emoryi

Tudományos név

Bergerocactus emoryi (Engelm.) Britton & Rose, 1909
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A Bergerocactus nemzetségnév Alwin Berger német botanikus nevét őrzi, míg az emoryi fajnév William Hemsley Emory amerikai katonáról és természettudósról lett elnevezve, akinek gyűjtéseihez a faj első példányai kapcsolódnak.

Típuspéldány

Gyűjtő: William Hemsley Emory
Hely: Kalifornia déli része és Alsó-Kalifornia
Időpont: 19. század közepe
Típuspéldány gyűjteményi helye: U.S. National Herbarium
Első leírása: Cereus emoryi Engelm.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton & Joseph Nelson Rose, 1909

Szinonimák

Bergerocereus emoryi (Engelm.) Britton & Rose
Cereus emoryi Engelm.
Echinocereus emoryi Rümpler
Érvényes név és szinonimák a Bergerocactus emoryi taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény bokros növekedésű, az alapszint közelében erősen elágazó, gyakran több méter átmérőjű sűrű csoportokat alkot. A hajtások hengeresek, törékenyek, 0,2–1,5(–2) m hosszúak és 2–4(–6) cm átmérőjűek. Felállók, felemelkedők vagy elfekvők, alsó oldalukon legyökeresedhetnek, új egyedeket hozva létre. Az éves növekedések végén enyhe befűződés figyelhető meg, így évi szártagok alakulnak ki. Egy-egy hajtás körülbelül tíz évig él.

Szemölcsök

A bordák alacsonyak, 2–3 mm magasak, enyhén szemölcsösek (tuberkulum-ai).

Axillák

Az axillák nem feltűnőek, rövid szőrzet vagy tövisek tölthetik ki őket.

Areolák

Az areolák sűrűn helyezkednek el, belőlük nagyszámú tövis ered, amelyek szinte teljesen elfedik a szár felszínét.

Tövisek

Középtövis: 1–3(–6) darab, erősebb felépítésű, a fő középtövis hátrahajló, 3–7 cm hosszú
Peremtövis: 10–30(–50) darab, vékony, tűszerű, sűrű állású, kezdetben élénksárga, majd az idővel sötétedő

Generatív test

Virág

A virágok nappal nyílnak, sárga színűek, teljes kinyíláskor 2–6 cm átmérőjűek. A pericarpium és a virágcső nemezes és tövises.

Takarólevelek: csésze- és pártalevelek (perigonium) külső tagjai tompák, tojásdadok, 5–8 mm hosszúak, citromsárgák, zöldes árnyalattal; a belső levelek keskenyebbek, hosszúkásak, 8–10 mm hosszúak
Ivarlevelek: porzószálak, portokok, bibeszál és bibe jelen vannak, a virág középső részében koncentrálódva

Termés

A termés gömbölyű, 2–3,5(–6) cm átmérőjű, bíborvörös árnyalatú, sűrűn borított 0,5–1,5 cm hosszú tövisekkel. Éretten száraz, és több napon keresztül pépszalagot és magokat présel ki magából.

Magja: hosszúkás vagy tojásdad, lapított, fekete, fényes, gödrözött felszínű, 2,5–3 mm hosszú

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Az Egyesült Államok területén, Kalifornia déli részén és a Santa Catalina-szigeten, valamint Alsó-Kaliforniában, Rosario térségéig terjedően fordul elő
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tengerpart közeli, főként homokos talajokon él, parti chaparral növénytársulásokban és domboldalakon, többnyire néhány kilométernél nem távolabb a tengertől; téli csapadék jellemző, az éghajlatot a tengeri levegő mérsékli; gyakoriak az élőhelyén a tüzek, melyek után gumós gyökereiből új hajtásokat fejleszt

Kultúrában tartás

Tartása során jól szellőző, homokos közeg és mérsékelt öntözés szükséges. A természetes élőhelyéhez hasonlóan a téli csapadékot utánzó öntözési rend előnyös.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Más hengeres szárú kaktuszoktól sűrű, élénksárga tövisei, bokros növekedése és gumós gyökérzete különbözteti meg.

Taxonómia és filogenetika

A faj kromoszómaszáma n = 22. Korábban több nemzetségbe sorolták, de jelenleg önálló nemzetségként elfogadott.

Egyéb

Élőhelyét az urbanizáció veszélyezteti. Tűz után regenerálódó képessége fontos ökológiai alkalmazkodás.

Szerzők

Szöveg:
Kép: –
Lektorálta: –

Forrás