Bergerocactus emoryi

Bergerocactus emoryi
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Bergerocactus
Faj	Bergerocactus emoryi

Tudományos név

Bergerocactus emoryi (Engelm.) Britton & Rose in Contr. U.S. Natl. Herb. 12: 474. 1909 sec. Hernández & Gómez-Hinostrosa 2011
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Alwin Berger (1871–1931) német botanikus nevét őrzi, aki a pozsgás növények elismert szakértője volt, és hosszú ideig vezette az olaszországi Hanbury Botanikus Kertet.
A fajnév William Hemsley Emory (1811–1887) amerikai katonatiszt nevét őrzi, aki az Egyesült Államok és Mexikó közötti határ kijelölésének vezetője volt.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: USA, Kalifornia állam és Mexikó, Baja California határvidéke
Első leírása: American Journal of Science, Series 2, 14: 338. 1852.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1909

A(z) Bergerocactus emoryi szinonimái

≡ Cereus emoryi, ≡ Echinocereus emoryi

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Bokorszerűen növekedő, tövénél elágazó, gyakran sűrű bozótokat képző faj. Hajtásai ferdén vagy függőlegesen felállók, olykor támaszkodók vagy elfekvők. Gyökérzete megvastagodott és kiterjedt.

A hajtások általában legfeljebb 60 cm hosszúak, de kedvező körülmények között akár 1,5 m hosszúságot is elérhetnek. Hengeresek, zöld színűek, gyakran hamvas bevonatúak, átmérőjük 3–6 cm. Az idősebb hajtásrészek fásodnak. A hajtások gyakran ízekre tagoltak.

Szemölcsök

A bordák enyhén szemölcsökre tagoltak.

Axillák

Az axillák nem feltűnően fejlettek.

Areolák

Az areolák kerekek, filcesek, egymástól kb. 10 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Az areolákon (10–)30–(45) db tövis fejlődik.

Peremtövisek: 6–13 mm hosszúak, tűszerűek, színük fiatal hajtásokon sárga, később barnára változik.
Középtövisek: areolánként 1–3 db, a leghosszabbak akár 6 cm hosszúak is lehetnek, lefelé görbülők.

Generatív test

Virág

A virágok nappal nyílnak, és szinte a hajtás teljes hosszán megjelenhetnek, de az első éves hajtásokon nem fejlődnek.

Alakjuk tölcsérszerű, átmérőjük 2–4,5 cm.

Virágcső: 15–20 mm hosszú, pikkelyes, általában tövises, sárgás szőrözettel.
Lepellevelek: a külsők sárgák, zöldes vagy vörös középcsíkkal és csúccsal, alakjuk fordított lándzsás; a belsők sárgák.
Magház: gömbszerű, általában tövistelen.

Termés

A termés gömb alakú, lédús, sűrűn tövises. A csúcsi részén kis nyílás található, amelyen keresztül a magok kiszabadulnak.

Magja: ovális, kb. 2,5 × 1,8 mm nagyságú, fényes fekete vagy sötétbarna.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA, Kalifornia állam déli része és Mexikó, Baja California állam északnyugati része.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: homokos partvonalakon, meredek parti sziklákon és bozótos domboldalakon él, a parti ködzónában, 30–60 m tengerszint feletti magasságban.

Az élőhely éves csapadékmennyisége mindössze 150–300 mm, amely főként télen és kora tavasszal hullik. A növény vízszükségletének jelentős részét az óceán felől érkező ködből fedezi.

Gyakori kísérő növényei:

Stenocereus gummosus
Ferocactus fordii subsp. borealis
Ferocactus viridescens
Dudleya fajok

A száraz nyári időszakban gyakori bozóttüzek jelentős hatással vannak az állományokra.

Kultúrában tartás

Gyűjteményekben ritka faj, ezért termesztési tapasztalatok korlátozottan állnak rendelkezésre. Az élőhelyi viszonyok alapján feltételezhető igényei:

Nagyon jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. Nyáron kedveli a szabad levegőt, az erős fényt és a bőséges napsütést. A hajnali párakicsapódás vagy enyhe permetezés kedvező lehet számára.

Teleltetése világos helyen, 7–10 °C hőmérsékleten ajánlott.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj egyetlen képviselője a Bergerocactus nemzetségnek. Jellegzetes megjelenését a bokros növekedési forma, a hosszú, sárga tövisek és a parti élőhelyhez való alkalmazkodás adja.

Taxonómia és filogenetika

Rendszertani helyzete különleges a Cactaceae családon belül, rokonsági kapcsolatai nem teljesen tisztázottak.

Természetes hibrideket képezhet az alábbi fajokkal:

Myrtillocactus cochal → ×Myrtgerocactus lindsayi
Pachycereus pringlei → ×Pacherocactus orcuttii

Ezek a hibridek nem alkotnak stabil, önfenntartó populációkat.

Egyéb

A faj jól alkalmazkodott a parti sivatagi környezethez, ahol a ködből származó nedvesség fontos szerepet játszik vízellátásában.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán és Tóth Norbert
Kép: Kajdacsi János, Tóth Norbert
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 505–506. kártya