Kategória:Weberocereus
| Weberocereus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Hylocereinae |
| Nemzetség | Weberocereus |
Tudományos név
Weberocereus Britton & Rose in Contr. U.S. Natl. Herb. 12: 431. 1909. Sec. Korotkova & al. (2017)
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév jelentése: Weber oszlopkaktusza, amellyel Frédéric Albert Constantin Weber (1830-1903) francia botanikust tisztelték meg, aki több fajt is leírt a francia katonai expedíció során Mexikóban, amelyben 1864-től 1867-ig részt vett.
Típuspéldány
Weberocereus tunilla (F.A.C.Weber) Britton & Rose
Első leírása: Britton & Rose, 1909.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Epifita vagy epilitikus növények nemzetsége, amelyek elérik a 2 m hosszúságot.
A szárak először ellaposodottak és függőek, változékonyak, vékonyak, majd 3-6 szögletűek vagy hengeresek, és gyakran léggyökereket fejlesztenek.
Areolák
A virágok alatt nektártermelő mirigyek (nectariferous glands) találhatók az areolák alatt.
Tövisek
A tövisek általában sörteszerűek (setose) vagy finoman tűszerűek (aciculate).
Generatív test
Virág
- A virágok éjszaka nyílnak ki (nokturnális), önmeddők, a hajtás oldalán jelennek meg, általában meglehetősen nagyok (3-6 cm hosszúak), tölcsér alakúak.
- Fehérek, a külső lepellevelek zöldesek.
- Édes illatuk a szilvára emlékeztet, vagy nagyon kellemetlen.
- A perikarpelluma szőrös.
- A beporzást denevérek végzik (Glossophaga soricina, G. commissarisi, Hylonycteris underwoodi, Lichonycteris obscura).
Termés
A termések gömbölyűek vagy tojásdadok (ovate), rózsaszíntől a vörösig vagy sárgától a zöldesig terjedő színűek. Lehetnek szőrökkel vagy finom tövisekkel fedettek, vagy azok hiányozhatnak. Fehér vagy bíborvörös gyümölcshússal (pulp) rendelkeznek.
- Magja: A magok nagyjából tojásdadok vagy körte alakúak, többé-kevésbé fényesek, feketék vagy barnásak, néha nyálkás burokkal (envelope of mucilage) borítottak.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Costa Rica (Alajuela, Cartago, Guanacaste, Heredia, Limon, Puntarenas, San Jose), El Salvador (Ahuachapan), Ecuador (Chimborazo), Guatemala (Chimaltenango, Quiche, Sacatepequez, Suchitepequez), Mexikó (Chiapas), Panama (Bocas del Toro, Colon, Darien). A nemzetség látszólag nem található (?) Kolumbiában.
Élőhely: Leginkább trópusi esőerdőkben nő.
- Növénytársulás, életmód: Gyakran nagyon közel található folyókhoz vagy az óceánhoz (W. tunilla).
Tengerszint feletti magasság: A tengerszinttől (W. bradei) egészen 2500 m magasságig (W. tonduzii).
Filogenetika
A Weberocereus-t Korotkova és mtsai (2017) újra körülhatárolták filogenetikai vizsgálatuk eredményei alapján. Eredményeik szerint a Weberocereus polifiletikus: egy öt fajt tartalmazó klád – köztük a típusfaj, a W. tunilla – 1 PP, 82% MLBS és 80% JK értékekkel kapott alátámasztást, ugyanakkor a W. glaber és a W. tonduzii a Selenicereus/Hylocereus kládon belül eltérő helyeken jelent meg, ezért kikerültek a Weberocereus-ból. [Korotkova (2021)]
Szerzők és forrás
- Szerkesztette: Jokhel Csaba
- Kép:
- Lektorálta:
- Forrás:
A(z) „Weberocereus” kategóriába tartozó lapok
A következő 4 lap található a kategóriában, összesen 4 lapból.