Kategória:Echinocereus

Echinocereus Engelm. 1848

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

Első leírás: Engelmann, G. & Wislizenus, F. A. (1848): *Memoir of a Tour to Northern Mexico*, 91.

Szinonimák:

• Morangaya Rowley 1974
• Wilcoxia Britton & Rose 1909 (részben)

A nemzetségnév az ógörög echinos (ἐχῖνος – sün, sündisznó, illetve tengerisün) és a latin cereus (viaszgyertya, kandeláber, átvitt értelemben oszlopos kaktusz) szavak összetételéből származik. A név jelentése: „sünoszlopkaktusz”, amely a növények tövisességére és a szár formájára egyaránt utal.

Az Echinocereus változatos megjelenésű kaktusznemzetség, amelybe alacsony termetű, magányos vagy bokrosodó, gyakran sűrű telepeket alkotó fajok tartoznak. A növények lehetnek felállók vagy elterülők, ritkán kúszó jellegűek.

A gyökérzet szálas (bojtos) vagy megvastagodott, raktározó gyökérzetű. A nemzetség fajaira jellemző, hogy a talaj feletti növényi részek – beleértve a bimbókat és a terméseket is – többnyire tövisesek.

A szárak alakja a gömbölyűtől a hengeresig terjed, lehetnek rövidek vagy oszlopos jellegűek. A hajtások magányosak vagy elágazók, gyakran tőből sarjadva kisebb-nagyobb telepeket hoznak létre. Egyes fajoknál az alsó hajtások a bőrszövet áttörésével jelennek meg az areolák felett.

A bordák általában sekélyek, számuk kevés vagy közepes, ritkán erőteljesen fejlettek.

Az areolák töviseket, sörtéket és esetenként gyapjas szőrzetet viselnek. A virágcső és a termés felszínén található areolák is gyakran tövisesek.

A tövisek rendkívül változatosak méret, vastagság és alak tekintetében.

• Peremtövisek: vékonytól erőteljesig változók, egyenesek vagy enyhén hajlottak
• Középtövisek: egyes fajoknál jól elkülönülnek, másoknál hiányozhatnak

Bizonyos fajoknál a tövisek száma csekély, sőt szinte hiányozhatnak, míg mások erősen tövises megjelenésűek.

A virágok nappal nyílók, kehely vagy tölcsér alakúak, kicsiktől egészen nagy méretűekig terjedhetnek. A nemzetség fajai többnyire önmeddők.

• Szín: rózsaszín, bíbor, vöröseslila, sárga, zöldessárga, barna, ritkábban fehér
• Bibe: többnyire zöld színű (jellegzetes bélyeg)
• Megporzás: egyes fajok kolibrik által, mások méhek által, ritkán denevérek közreműködésével

A termés gömbölyű vagy tojásdad alakú, lehet felnyíló vagy zárt maradó. Általában húsos, leves, gyakran illatos és ehető.

A termés felszínén lévő tövisek éréskor gyakran lehullanak vagy könnyen leválnak.

• Magja: lapított ovális, szemölcsös felszínű, matt fekete vagy sötétbarna színű

A magok terjedésében többek között gyíkok is szerepet játszanak (saurokória).

Földrajzi elterjedés:

Az Echinocereus nemzetség Észak- és Közép-Amerikában honos.

• Mexikó: számos államban, többek között Baja California, Chihuahua, Coahuila, Jalisco, Oaxaca, Puebla, Sonora és Zacatecas területén
• Egyesült Államok: Arizona, Kalifornia, Colorado, Texas, Új-Mexikó, Utah és további államok

Élőhely:

Rendkívül változatos élőhelyeken fordul elő:

• erdős területeken (fenyvesek, tölgyesek, borókások)
• prériken, félsivatagokban és sivatagokban
• hegyvidékeken, ahol egyes fajok a fagyot is elviselik
• kanyonokban, sziklafalakon, kavicsos síkságokon és fennsíkokon
• tengerparti régiókban, akár sós permetnek kitett környezetben is

Talajigényük változatos, gyakran mészkövön, de előfordulnak gránitos, homokos, kavicsos, vulkanikus tufás alapkőzeten is. Tengerszinttől mintegy 2700 méteres magasságig megtalálhatók.

Az Echinocereus nemzetség rendszertana összetett és folyamatosan változó. A jelenleg elfogadott értelmezések szerint a nemzetség hozzávetőlegesen 60–70 fajt foglal magában, melyekhez számos alfaj, változat és forma kapcsolódik; ezek pontos száma a taxonómiai felfogástól függően eltérhet.

A nemzetségen belül több fajcsoportot különítenek el, például a Morangaya, Erecti, Triglochidiata, Costati, Reichenbachii, Wilcoxia és Pulchellus csoportokat. Ezek a csoportosítások nem minden esetben formális rendszertani rangúak, hanem elsősorban morfológiai és ökológiai hasonlóságokon alapulnak.

A fajcsoportok elkülönítése főként a szár felépítése, a virág morfológiai jellemzői (különösen a bibe színe és a virágcső areolái), valamint a termés típusa és felnyílása alapján történik.

A nemzetséget dr. Georg Engelmann (1809–1884) német származású orvos és botanikus írta le 1848-ban. Az oszlopos megjelenés és a zöld bibék alapján felismerte a közeli rokonsági kapcsolatokat, és a fajokat elkülönítette az addig tág értelemben használt Echinocactus gyűjtőnemzetségtől.

Élete során Németországból az Egyesült Államokba költözött, ahol orvosként és kaktuszkutatóként is jelentős munkát végzett.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • https://caryophyllales.org/
  • https://powo.science.kew.org/
  • https://thelastcactusclassification.top/category/echinocereus/
  • https://www.kissarmin.hu/lexikon/item/218-echinocereus.html