Echinocereus fendleri

Echinocereus fendleri
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus fendleri

Tudományos név

• Echinocereus fendleri (Engelm.) Sencke ex J.N.Haage, Preisverzeichniss Cact. Succ.: 22. 1860. Sec. Sánchez & al. (2018)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• Nemzetségnév: Echinus (ógörög-latin) sünt, a cereus (latin) viaszgyertyát (átvitt értelemben kövéret) jelent, ahhoz hasonlót az oszlopos termet után.
• Fajnevét Augustus Fendler (1813–1883) botanikusutazóról kapta, aki több fajt fedezett fel és írt le Új-Mexikóban és Venezuelában.

Echinocereus fendleri képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Echinocereus fendleri szinonimái

• ≡ Cereus fendleri, ≡ Echinocereus fendleri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Rendszerint magányos vagy legfeljebb 10 hajtásból álló csoportot képez. Teste puha, ovális vagy hengeres, zöld, 7,5–25 cm hosszú, 3,8–6,2 cm átmérőjű, a tövisek nem takarják el. 8–10 bordája nem szemölcsökből áll. Középtövis 0–1 db, sötét, idős korban világosodik, egyenes vagy enyhén hajlott, merev, 1,2–3,8 cm hosszú. Peremtövis 5–9 db, világos színű, szétálló, egyenes, 9–12 mm hosszú.

Generatív test

Virág

A virág a test felső felén jelenik meg, tölcsér alakú, sötét rózsaszín, 5–6,2 cm hosszú.

• Takarólevelek: Sötét rózsaszínűek, tölcsér alakú szerkezetet alkotó lepellevél-körökkel.
• Ivarlevelek: A virág szerkezetében elhelyezkedő porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe.

Termés

Gömbölyű, zöld, éretten vörös, húsos, ehető.

• Magja: A húsos termésben fejlődő magvak.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: USA: Arizona, Új-Mexikó, Colorado, Texas államai, Mexikó: Sonora és Chihuahua államai.
• Élőhely, éghajlat, lifestyle, növénytársulás: 900–2400 m magasságban él. Homokos vagy kavicsos, sziklás talajon fordul elő. Gyér füves területeken, ritkás erdőkben, prérin található meg.

Kultúrában tartás

Nem kényes, könnyen tartható faj. A többi Echinocereus-hoz hasonlóan szereti a jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, semleges vagy kissé meszes talajt. A napsütés fontos a számára a megfelelő tövisek kifejlődéséhez. Könnyen és dúsan virágzik, sokszor szinte elborítják a hatalmas virágai. Sok változata jól bírja a hideg teleltetést, fűtés nélkül is kitelel a legtöbb. Különösen szívósak az északi törpe termetű formák, ezek szabadban való teleltetése is megpróbálható védettebb fekvésben, jó vízelvezető talajon.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Változatos faj, nagyon eltérő megjelenésű növények is ide tartoznak. Folyamatos átmenetet találunk az Echinocereus engelmannii faj felé, első ránézésre nehéz megkülönböztetni őket. Egyes könyvekben nagyon leegyszerűsített módszerként a következőt javasolják a megkülönböztetéshez: a több középtövises növények az Echinocereus engelmannii fajba tartoznak, az 1 középtövises vagy középtövis nélküliek az Echinocereus fendleri-be.

Taxonómia és filogenetika

Alfajai a következők:

• A subsp. fendleri: magányos vagy legfeljebb 3 hajtású csoportot alkot, 1 db hajlott középtövise van, 1800 m felett él.
• A subsp. hempelii (Fobe) Blum 1998: nincs középtövise, Mexikóban él.
• A subsp. rectispinus (Peebles) N. P. Taylor 1997: 10 fejből álló csoportokat is képezhet, 0–1 egyenes középtövise van, rendszerint 1650 m alatt él.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Barna János (1.) és Venekei István (2.)
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 100. kártya