Ugrás a tartalomhoz

Echinocereus bonkerae subsp. apachensis

Innen: MKOE wiki
Echinocereus bonkerae subsp. apachensis

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus bonkerae subsp. apachensis
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echinocereus bonkerae subsp. apachensis (W.Blum & Rutow) A.D.Zimmerman in Haseltonia 15: 120. 2009 sec. Baker & al. 2009
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög „echinos” (sün) és a latin „cereus” (gyertyaszerű, oszlopszerű) szavakból származik, és a nemzetség tagjainak tövises, gyakran hengeres hajtásaira utal.
  • Az alapfaj neve („bonkerae”) a híres amerikai kaktuszgyűjtő és termesztő, John G. Bonker tiszteletére adott név.
  • Az alfaj név (apachensis) az észak-amerikai Apacs-földre (Apache-vidék) utal, amely a növény természetes elterjedési területének egyik meghatározó régiója.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Egyesült Államok, Arizona
  • Első leírása: Cact. Succ. J. (Los Angeles) 70: 224–229, 1998 (Echinocereus apachensis néven)
  • Az aktuális nemzetségbe sorolása: A. D. Zimmerman, 2009
Fotó: Szigetvári József

A(z) Echinocereus bonkerae subsp. apachensis szinonimái

  • Echinocereus apachensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire sarjadzó növekedésű kaktusz, amely kisebb csoportokat képez. A hajtások hengeresek, felállók vagy kissé íveltek. Színük zöld vagy sötétzöld. Magasságuk általában 10–30 cm, átmérőjük 4–7 cm.

Szemölcsök

A hajtást több, jól fejlett borda tagolja, amelyek enyhén hullámosak vagy alacsony szemölcsökre bomlanak.

Fotó: Szigetvári József

Axillák

Az axillák általában rövid filccel borítottak, fiatal korban világos színűek.

Areolák

Az areolák kerekdedek, viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz a bordák mentén.

Tövisek

  • Középtövis: általában 1–4 db, erőteljes, egyenes vagy kissé hajlott
  • Peremtövis: 8–12 db, vékonyabb, a szárhoz simuló vagy kissé szétálló; színük fehéres, szürkés vagy barnás

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, feltűnő színű. Színe élénk rózsaszín, bíbor vagy lilás árnyalatú, gyakran világosabb torokkal. Átmérője általában 6–8 cm.

  • Lepellevelek: keskeny, lándzsás alakúak, élénk rózsaszín vagy bíbor árnyalatúak
  • Ivarlevelek: a porzók számosak, a bibe többkaréjú

Termés

A termés gömbölyded vagy kissé tojásdad, éréskor felreped.

  • Magja: apró, fekete

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Egyesült Államok, elsősorban Arizona állam; előfordulhat Új-Mexikó egyes területein is
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, félsivatagi területeken él, sziklás lejtőkön, kavicsos talajokon és ritkás sivatagi cserjésekben. Gyakran más kaktuszfajok és szárazságtűrő cserjék társaságában fordul elő.

Kultúrában tartás

A faj a gyűjteményekben viszonylag könnyen tartható. Napos vagy világos helyet igényel, jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajban fejlődik jól. Növekedési időszakban mérsékelt öntözést igényel, de a pangó vizet nem tűri. Télen hűvös és száraz teleltetés javasolt, amely elősegíti a virágképződést. Rövid ideig enyhe fagyokat is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus bonkerae fajcsoport egyik alfaja. Az alapfajtól elsősorban a tövisek számában és elrendeződésében, valamint a virág színárnyalataiban különbözik.

Taxonómia és filogenetika

A taxont eredetileg Echinocereus apachensis néven írta le W. Blum és Rutow. A. D. Zimmerman 2009-ben az Echinocereus bonkerae alfajaként sorolta be.

Egyéb

Az Echinocereus bonkerae fajcsoport több, egymáshoz közeli rokonságban álló taxont foglal magában, amelyek elsősorban az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északi területein fordulnak elő.

Forrás

  • Llifle – Encyclopedia of Cacti
  • Blum, W. & Rutow: fajleírás
  • Zimmerman, A. D.: Haseltonia 15 (2009)