Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae

Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus bonkerae
Alfaj	Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae

Tudományos név

Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae sec. Baker & al. 2009
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

Az Echinocereus nemzetségnév a görög echinos („sündisznó”) és a Cereus nemzetségnév összetételéből származik, utalva a tövises, oszlopos hajtásokra.
A bonkerae fajnév Frances Bonker (1904–1981) amerikai kaktuszgyűjtő és -kutató nevéből származik. A fajt John James Thornber és Frances Bonker írta le 1932-ben.

Típus

Típuslelőhely: Amerikai Egyesült Államok, Arizona, Pinal County, a Pinal-hegységben Oracle közelében, a Santa Catalina-hegység déli részén.
Típusanyag: Thornber és Bonker gyűjtése, ARIZ 156240.
Első leírása: John James Thornber és Frances Bonker, 1932 – The Fantastic Clan, 71–73, 85.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: a név eredetileg is az Echinocereus nemzetségben jelent meg; az alfaji kombinációt korábban Echinocereus fasciculatus subsp. bonkerae néven Nigel Paul Taylor tette közzé 1997-ben.

A(z) Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Hajtás: csoportosan növő, a tövénél elágazó, többnyire 5–15, idősebb példányokon ennél több hajtást is tartalmazó telepeket alkot.
Szár: zöld, hengeres vagy hengeres-tojásdad, felálló, körülbelül 12–30 cm hosszú és 3,5–7 cm átmérőjű. A rövid tövisű formákon a szár felszíne a rövid tövisek miatt jól látható marad.
Bordák: általában 11–16, ritkábban ennél valamivel több; a bordák enyhén hullámos gerincűek lehetnek.
Areolák: a bordákon egymástól körülbelül 8–20 mm távolságban helyezkednek el.
Tövisek: a faj jellegzetessége a tipikus bonkerae alakban a rövid tövisezettség. Az areolán rendszerint több rövid, sugárirányú peremtövis található.
Peremtövis: általában körülbelül 8–12, fehéres vagy világosszürke, a középtövishez hasonló színű és alakú, többnyire csaknem annak hosszúságát elérő tövisek.
Középtövis: rendszerint egy, egyenes, merev, felálló vagy kissé előreálló, fehér vagy világosszürke, barnás csúcsú középtövis található az areolán. Hossza többnyire mintegy 6–10 mm, egyes areolákban további 1–2 középtövis is kialakulhat.
Levél: valódi levél nem fejlődik; a hajtás pozsgás szára tölti be a fotoszintetizáló szerv szerepét.
Gyökérzet: a rendelkezésre álló források a gyökérzet részletes morfológiáját nem adják meg.

Generatív test

Virág

Virágzat: a virágok magányosan, az idősebb hajtások felsőbb areoláiból fejlődnek.
Virág: nagy, körülbelül 6–7 cm átmérőjű, bíboros vagy lilás-bíbor színű.
Virágcső: mintegy 12–20 mm hosszú, a külső felszínen rövid szőrökkel.
Takarólevelek: a külső és belső lepellevelek bíboros vagy sötétbíbor színűek, középsávjuk sötétebb lehet; a belső lepellevelek szélesebben szétterülők.
Ivarlevelek: a porzószálak és portokok a virág belsejében sűrű csoportot alkotnak; a portokok sárgák. A termő és bibeszál a virág középső részén helyezkedik el, a bibe többkaréjú.

Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Termés

A termés keskeny tojásdad, körülbelül 2–2,5 cm átmérőjű, éretten élénkpiros vagy narancsvörös. Húsa fehér vagy halvány rózsaszín.

Magja: a rendelkezésre álló források a mag részletes alaktani jellemzését nem közlik.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Amerikai Egyesült Államok: Arizona, elsősorban Gila, Pinal, Graham, Cochise és Santa Cruz megyék területén.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, sivatagi és félsivatagi jellegű területeken élő, csoportosan növő szukkulens. A növények gyakran sziklás, száraz hegyvidéki élőhelyeken fordulnak elő.

Kultúrában tartás

Az Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae száraz, napos körülményeket igénylő kaktusz. Nyáron teljes napsütésben tartható, megfelelő légmozgás mellett. A tenyészidőszakban mérsékelt öntözést, majd a nyugalmi időszakban teljesen száraz tartást célszerű biztosítani.

A rövid tövisek miatt a növény teste a kultúrában is jól látható, ezért a megfelelő fényellátás különösen fontos a tömött, kompakt növekedés fenntartásához.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae legfontosabb megkülönböztető bélyege a többnyire rövid tövisezettség, a csoportos növekedés, a 11–16 körüli bordaszám, az egyenes, többnyire rövid, világos középtövis, valamint a nagy, bíboros vagy lilás-bíbor virág.

Az Echinocereus bonkerae subsp. apachensis a jelenlegi Caryophyllales-kezelésben ugyanazon faj másik alfajaként szerepel. A két taxon elkülönítésének egyik legfontosabb bélyege a tövisezettség: az subsp. apachensis rendszerint sokkal erősebb és hosszabb középtöviseket fejleszt. A két taxon között azonban átmeneti tövisformák is előfordulnak, ezért a pusztán a tövisek alapján történő azonosítás nem minden esetben egyértelmű.

Taxonómia és filogenetika

A Caryophyllales.org 2021-es Cactaceae-kezelése az Echinocereus bonkerae-t elfogadott fajként kezeli, és ezen belül az Echinocereus bonkerae subsp. apachensis valamint az Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae alfajokat különíti el. Az subsp. bonkerae az E. bonkerae névadó, autonim alfaja. A Caryophyllales-féle checklist az E. bonkerae fajt Parfitt & Gibson (2003), az subsp. bonkerae alfajt pedig Baker és munkatársai (2009) kezelése alapján sorolja be.

A Caryophyllales.org kezelése nem egyezik teljesen a Plants of the World Online (POWO) jelenlegi álláspontjával. A POWO az Echinocereus bonkerae nevet önálló fajként fogadja el, és az Echinocereus fasciculatus subsp. bonkerae nevet szinonimaként kezeli. A Echinocereus bonkerae subsp. bonkerae tehát a Caryophyllales.org taxonómiai rendszerében használható alfaji név, míg a POWO jelenlegi adatbázisa nem ezen az alfaji rangon kezeli.

Az Echinocereus bonkerae fajon belüli alfajok elkülönítésében a tövisezettség fontos morfológiai bélyeg. Az subsp. apachensis esetében a hosszabb és erősebb középtövisek jellemzőek, míg a tipikus subsp. bonkerae a rövid tövisű alakot képviseli. A Baker és munkatársai által közölt kromoszómavizsgálatok szerint az E. bonkerae és az subsp. apachensis egyaránt 2n = 22 kromoszómaszámú diploid taxonként szerepelnek.

Forrás