Echinocereus palmeri

Echinocereus palmeri
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus palmeri

Tudományos név

Echinocereus palmeri Britton & Rose, Cactaceae 3: 34. 1922 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin eredetű: echinos = sün, sünszerű, a cereus = oszlop, oszlopos kaktusz. A név a nemzetség alaptípusának felfedezőjét, George Engelmanntól származik.
A fajnév Eduard Palmer tiszteletére lett adva, aki a fajt felfedezte.

Típuspéldány

Első leírása: The Cactaceae 3:34, 1922.
Szerzők: Britton & Rose.

A(z) Echinocereus palmeri szinonimái

= Echinocereus palmeri subsp. escobedensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény egyedülálló, rövid oszlopos, 30–90 mm magas, 20–40 mm átmérőjű. Idősebb korban kisebb telepet alkothat, de sarjakat ritkán képez. Epidermis sötétzöld.

Bordák

A bordák száma 6–10, szélességük 5–12 mm, kiemelkedésük a test felszínéből kb. 3–5 mm. A bordák egymástól 10–12 mm távolságban helyezkednek el.

Areolák

Az areolák a bordák gerincén helyezkednek el, kör alakúak, átmérőjük 1 mm, egymástól 1–4 mm-re. Felületüket rövid hajszálszőrök filcesítik.

Tövisek

Peremtövisek: 9–15 db, a testhez közelítően szétterülők, egyenesek, merevek, kör keresztmetszetűek, 10–20 mm hosszúak, színük rózsaszín vagy mélybíbor.
Középtövis ritkán jelenik meg, a növény habitusától függően.

Generatív test

Virág

A vacok (receptaculum) 20–30 mm hosszú, 10–20 mm átmérőjű, színe sötétzöldtől barnáig változik. Magház és virágcső pikkelyes, filcszerű szőrzet borítja, rajta tövisek találhatók.

Bibe: smaragdzöld.
Nektárium: 1,5 mm hosszú, 2–3 mm széles.
Porzószál: 15 mm hosszú, fehér vagy zöldes.

Termés

Ovális, 15 mm hosszú, 7 mm átmérőjű, barnászöld. A terméshús fehér.

Magja: fekete, gömbölyded, kb. 1,5 mm hosszú, 1 mm vastag.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Chihuahua és Durango államok.
Élőhely: Homokos és agyagos talajok, füves síkok és dombok, 1400–2200 m tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

Nem igényel különleges gondozást. Talaja tápanyagban gazdag, vízáteresztő keverék legyen: érett komposzt és lombföld keveréke 20–30% apró szemcsés kavicsos folyamhomokkal.

A vegetációs időszakban sok napfényt és meleget igényel, öntözését csak a fejlődés megindulása után kezdjük, kezdetben kis vízadaggal. Később nyáron több vizet is elvisel, szabadtéri esőtől sem károsodik.

Szeptember végétől szárazabban tartsuk, októbertől pedig teleltessük világos, hűvös helyen, 2–3 °C-on.

Szaporítása magról, dugványról és sarjakról egyaránt lehetséges; a sarjak, dugványok sebhelyét árnyékos helyen hagyjuk néhány hétig száradni, majd ültessük 1–2 cm mélyen a talajba.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj kevéssé változékony habitusában, virágszínében és nagyságában. Jelentősebb eltérések az alapfajhoz képest főként a bordák és a tövisezettség részleteiben mutatkoznak.

Taxonómia és filogenetika

Az Echinocereus nemzetség a Cactoideae alcsalád Pachycereeae tribuszába tartozik. A nemzetség alaptípusa az 1848-ban George Engelmann által felfedezett Echinocereus viridiflorus.

Szerzők

Szöveg: Ficzere Miklós
Kép: Papp László
Szerkesztette és lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 45. kártya