Echinocereus adustus subsp. adustus

Echinocereus adustus subsp. adustus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus adustus subsp. adustus

Tudományos név

Echinocereus adustus subsp. adustus sec. Rischer & Blum 2014
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinos” = sün, „cereus” = kandeláber, viaszgyertya, gyertyatartó. Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag az oszlopszerű alakjára utal.
A fajnév latin eredetű: „adustus” = elégett, megperzselt, naptól megbarnult vagy befeketített. A név a taxon sötét, gyakran fekete töviseire utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Chihuahua állam, Cusihuiriachic és Sahuirachic környéke, kb. 1900 m tengerszint feletti magasságban
Első leírása: Engelm. in Wislizenus: Memoir of a Tour to Northern Mexico 104., 1848.

A(z) Echinocereus adustus subsp. adustus szinonimái

= Echinocereus radians, ≡ Cereus adustus var. radians
= Echinocereus rufispinus, ≡ Cereus rufispinus, ≡ Cereus pectinatus f. rufispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában egyhajtású növény. A hajtás alakja lehet lapított gömb, gömb vagy tömzsi oszlop. Magassága legfeljebb kb. 20 cm, átmérője 5–8 cm, ritkán akár 12 cm is lehet. Színe világosabb vagy sötétebb zöld, gyökérzete szálas.

Bordák

11–16 bordája enyhén tagolt, hullámos élű.

Axillák

Az areolák fiatal korban gazdagon gyapjasak, később csupasszá válnak.

Areolák

Az areolák oválisak, kb. 2 mm hosszúak, egymástól 5–7 mm távolságban helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: legfeljebb 5 db, de előfordulhat, hogy hiányzik; a legfelső rendszerint rövid, a legalsó a leghosszabb, gyakran 3 cm-nél is hosszabb; egyenesen elálló vagy lehajló; színe sötétbarna vagy majdnem fekete
Peremtövis: többnyire 15–23 db, ritkán 30 fölött; a legfelső rövid, az oldalsók hosszabbak, akár 18 mm-ig; alakjuk egyenes vagy kissé hajlott, tű- vagy árszerű; színük fehéres barna csúccsal, de lehetnek teljesen barnák is

Generatív test

Virág

A virág karcsú tölcsér alakú, 3–5 (ritkán 8) cm hosszú és 4–7 cm átmérőjű. A virágcső 2,5–4 (5) cm hosszú, a magház kb. 8 mm-es. A cső és a magház zöld vagy barnás színű, felületüket gyapjas és tövises areolák borítják.

Lepellevelek: fordított lándzsa alakúak, hegyes csúcsúak, legfeljebb 3,5 cm hosszúak és 5–7 (10) mm szélesek; színük rózsaszín, sötétebb középcsíkkal; szegélyük ép vagy finoman csipkézett
Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok halványsárgák, bibeszál fehér, bibe fehér vagy halványzöld

Termés

Ovális termése kb. 2 cm hosszú. Felületét gyapjú és sok tövis borítja, amelyek idővel lehullanak. Az érett termések beszáradás után felrepednek.

Magja: tojásdad, 1,5–2 mm nagyságú, fekete

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó – Chihuahua és Durango államok
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a Nyugati Sierra Madre keleti lejtőin él, 1800–2400 m tengerszint feletti magasságban. Nyílt tölgyesekben és fenyvesekben fordul elő, füves vagy sziklás tisztásokon, viszonylag tápanyagban gazdag talajokon.

Kultúrában tartás

Sűrű, fehéres tövisei gyakran szinte teljesen befedik a hajtást. Virágai méretükben és színükben a nemzetségre jellemzőek. Rendszerint májusban virágzik, és már egy 5–6 cm-es példány is virágzóképes lehet.

Érdekessége, hogy bibéje gyakran fehér, míg az Echinocereus nemzetségben ez a szerv legtöbbször zöld.

Tartása nem különösebben nehéz. Semleges közeli kémhatású, ásványi alapú talajban fejlődik jól. Nyáron napos, jól szellőző helyet igényel. Növekedése alapvetően lassú. Télen száraz és világos helyen teleltethető, akár 0 °C körüli hőmérsékleten is.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus adustus faj másik alfaja az Echinocereus adustus subsp. schwarzii (Lau) N. P. Taylor, amely kisebb termetű és jóval gyérebb tövisezetű. Ez az alfaj Durango államban fordul elő.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Echinocereus nemzetség egyik magashegységi élőhelyeken is előforduló tagja. A fajon belül több alfajt különítenek el, amelyek közül az egyik az Echinocereus adustus subsp. schwarzii.

Egyéb

A faj viszonylag lassú növekedésű, de virágai látványosak, ezért gyűjteményekben időnként megtalálható.

Szerzők

Kép és szöveg: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások kártyasorozat