Echinocereus adustus subsp. roemerianus

Echinocereus adustus subsp. roemerianus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus adustus subsp. roemerianus

Tudományos név

• Echinocereus adustus subsp. roemerianus W.Rischer in Echinocereenfreund 16: 44. 2003 sec. Rischer & Blum 2014
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „echinos” = sün és a latin „cereus” = gyertyaszerű szavakból származik, amely a sűrű töviszetű, hengeres hajtású növényekre utal.
• A fajnév („adustus”) latin eredetű, jelentése megperzselt vagy barnás színű, amely a faj sötétebb megjelenésére utal.
• A roemerianus alfajnév **R. C. Römer** német kaktuszkutató tiszteletére került megadásra.

Típuspéldány

Fotó: Szigetvári József

• Első leírása: W. Rischer, *Der Echinocereenfreund* 16(2): 44, 2003
• Típusélőhely: Mexikó, Durango állam, Canatlán térsége
• Típuspéldány gyűjteményi helye: magángyűjteményi és társasági herbáriumi anyagok alapján dokumentálva

A(z) Echinocereus adustus subsp. roemerianus szinonimái

• Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magánosan növő, ritkán kisebb csoportokat alkotó kaktusz. A hajtás fiatal korban gömbölyded, később rövid hengeressé válik. Színe közép- vagy sötétzöld.

Magassága általában legfeljebb 10 cm, átmérője kb. 6–8 cm.

Bordák

A hajtást 13–19 borda tagolja. A bordák enyhén gumós felépítésűek, alacsonyak, az areolák között sekély barázdákkal.

Areolák

Az areolák kerekded vagy enyhén megnyúlt alakúak, fiatalon gyapjasak, később részben kopaszodók.

Tövisek

• Középtövis: 5–9 db, erőteljes, elálló, akár 40–50 mm hosszú; színük világos, gyakran barnás vagy sötétebb csúccsal
• Peremtövis: 18–25 db, vékonyabb felépítésű, legfeljebb 20 mm hosszú; krémszínűek vagy sárgásfehérek, idővel megszürkülnek

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, kb. 5–6 cm hosszú és 4–5 cm átmérőjű. Színe világos rózsaszíntől a sötétebb rózsaszín árnyalatokig változik.

• Lepellevelek: keskenyek, hegyesek
• Ivarlevelek: porzók sárgák, bibeszál világoszöld, a bibe zöldes árnyalatú

Természetes élőhelyén rendszerint tavasszal, április környékén virágzik.

Termés

A termés gömbös vagy tojásdad alakú, zöld vagy zöldesbarna színű.

• Magja: fekete színű

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Durango állam, Canatlán környéke
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: magasabban fekvő, köves és homokos talajú területeken fordul elő, mintegy 2300–2500 m tengerszint feletti magasságban. Gyakran sziklás lejtőkön és nyílt növényzetben nő. Talaja savanyú kémhatású lehet.

Társuló kaktuszfajok között előfordul az Echinocereus polyacanthus, valamint különböző Mammillaria fajok.

Kultúrában tartás

Magashegységi eredete miatt jó fényigényű, ugyanakkor a túlzott nyári felmelegedést kevésbé kedveli. Jó vízáteresztő, ásványi jellegű talajban fejlődik megfelelően. A tenyészidőszakban mérsékelt öntözést igényel, télen teljesen szárazon tartandó.

Szaporítása elsősorban magvetéssel történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alapfajtól (Echinocereus adustus subsp. adustus) elsősorban a nagyobb bordaszám, valamint a több és erőteljesebb középtövis különíti el. Megjelenésében az Echinocereus adustus fajkomplex más tagjaihoz áll közel, azonban töviszete sűrűbb és robusztusabb.

Taxonómia és filogenetika

Az alfaj az Echinocereus adustus változatos megjelenésű fajkomplexének egyik földrajzilag elkülönült, magashegységi populációja. Morfológiai bélyegei alapján Werner Rischer önálló alfajként írta le 2003-ban.

Egyéb

Természetes élőhelyén gyakran részben a talajfelszínbe süllyedve növekszik, ami hozzájárul a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok elviseléséhez.

Szerzők

• Szöveg:
• Kép: Szigetvári József
• Lektorálta:

Forrás

• Rischer, W. (2003): Echinocereus adustus subsp. roemerianus. — Der Echinocereenfreund 16(2): 44.
• Echinocereus in Habitat – Mexico, Durango, Canatlán (echinocereus.de)