Echinocereus viereckii subsp. viereckii

Echinocereus viereckii subsp. viereckii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus viereckii subsp. viereckii

Tudományos név

Echinocereus viereckii subsp. viereckii sec. Guzmán Cruz & al. 2003
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel. Az „echinos” jelentése sün, míg a „cereus” gyertyát vagy kandelábert jelent; az előtag a növény tövises jellegére, az utótag a hajtások alakjára utal.
A fajnév és az alfajnév Hans-Wilhelm Viereck (1903–1946) német növénybarát és kaktuszgyűjtő nevét őrzi, aki 1920 és 1938 között Mexikóban élt és gyűjtött.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Tamaulipas állam
Első leírása: Kakteenkunde 4: 188–189, 1934
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Werdermann, 1934

A(z) Echinocereus viereckii subsp. viereckii szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Tőben sarjadó növény, kisebb csoportokat alkot. Felálló hajtásai 10–30 cm hosszúak és 3–6 cm átmérőjűek. Színük világoszöld.

Bordák, szemölcsök

A hajtáson (5–)6–13 db egyenes lefutású borda található, amelyek enyhén szemölcsösen tagoltak.

Axillák

Nem feltűnőek, gyapjasságuk gyenge.

Areolák

Az areolák egymástól 5–12 mm távolságban helyezkednek el, sárgásfehér színű, filces borításúak.

Tövisek

A tövisek fejlettek, hosszúak és finom, tűszerű megjelenésűek.

Középtövis: olykor hiányzik, általában 3–5 db; a leghosszabb rendszerint lefelé álló, 15–20 mm hosszú, sárga színű
Peremtövis: 4–10 db, a középtöviseknél valamivel rövidebb, sárgásfehér színű

Generatív test

Virág

A virágok 6–10 cm hosszúak, átmérőjük is hasonló nagyságú. Színük élénk magenta, vöröses bíbor árnyalatú, olykor ibolyás tónussal.

A magház és a virágcső erősen szemölcsös és tövises.

Lepellevelek: keskenyek, hegyesek, élénk színűek
Ivarlevelek: porzószálak sárgás árnyalatúak, portokok sárgák, bibeszál fehér, bibe smaragdzöld

Termés

A termés 25–30 mm hosszú és 18–30 mm széles, vörös vagy zöld színű.

Magja: 1,2–1,6 mm nagyságú, feketésbarna

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas állam délnyugati része; Jaumave és Ciudad Victoria környéke
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: erdős lejtők tisztásain, agyagtartalmú talajokon fordul elő.

Kultúrában tartás

Kultúrában nem tartozik a gazdagon virágzó taxonok közé, díszítőértékét elsősorban nagy, élénk színű virágai adják.

Teljes napfényben jól fejlődik, azonban a tartósan csapadékos időszakokat rosszul viseli. Szabadban áprilistól októberig tartható.

Talajban nevelve kiváló vízáteresztő közeg szükséges, és csak mérsékelt öntözés ajánlott. Nyugalmi időszakban száraz tartást igényel. A szakirodalmi adatok szerint hidegtűrése akár −7 °C-ig terjed élettani nyugalomban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alfaj jól felismerhető viszonylag karcsú, felálló hajtásairól, fejlett sárgás töviseiről és nagyméretű, élénk magenta színű virágairól. A faj más alfajaihoz képest általában erőteljesebb töviszet jellemzi.

Echinocereus viereckii
Fotó: Szigetvári József
Fotó: Szigetvári József
Fotó: Szigetvári József

Taxonómia és filogenetika

Az Echinocereus viereckii típusalfaja, amelyhez a faj eredeti leírása tartozik. A fajon belüli változatosság alapján több populációt korábban külön taxonként írtak le, azonban ezek többségét ma alfaji vagy formai szinten kezelik.

Egyéb

Kultúrában viszonylag ritkábban virágzik, megfelelő tartási körülmények mellett azonban stabilan fejlődő és hosszú életű növény.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán, Bodor János
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 297. kártya