Kategória:Browningia

• Browningia (Britton & Rose) Britton & Rose, 1920
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetség nevét Webster E. Browning (1869–1942) tiszteletére adták, aki a chilei Santiago-i Angol Intézet (Instituto Inglés) igazgatója volt. Britton és Rose a protológusban (The Cactaceae, 1920) kifejezetten megemlíti, hogy a névadással Browning úrnak a gyűjtőútjaik során nyújtott értékes segítségét kívánták elismerni.

A név a latin -ia képzővel ellátott tulajdonnév.

• Browningia candelaris (Meyen) Britton & Rose; Meyen, F. J. F., Peru, Arequipa és Tacna közötti területek, 1833.
• Első leírása: N. L. Britton és J. N. Rose: The Cactaceae; descriptions and illustrations of plants of the cactus family 2: 63, f. 92–94. 1920.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1920.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Azureocereus Akers & P.R.Johnson
• Gymnanthocereus Backeberg
• Gymnocereus Backeb.

A nemzetség tagjai általában fatermetűek és elágazóak, hengeres szárúak. Megjelenésük lehet kandeláber-szerű vagy oszlopos. Egyes fajoknál megfigyelhető, hogy a törzs sűrűn tövises, míg a felső, reproduktív hajtásokról hiányoznak a tövisek. A növények víznedvűek.

A szárakon bordák találhatóak. A törzsön az areolák gyakran sűrűn helyezkednek el és erőteljesen felfegyverzettek. A tövisek mérete és száma változó, egyes fajoknál a középtövisek és a peremtövisek élesen elválnak egymástól a törzsi részen, míg a virágzó hajtásokon a tövisek redukálódhatnak vagy teljesen hiányozhatnak.

A virágok éjszakaiak, de reggel is nyitva maradnak, önmeddők. Alakjuk csőszerű vagy tölcsér alakú, a virágcső enyhén visszahajló és pikkelyekkel borított. Színük a fehértől és a krémszíntől a narancsvörösig terjed. A beporzást denevérek (Platalina genovensium) és kolibrik (Rhodopis vesper) végzik.

A termések viszonylag kicsik, gömbölyűek vagy tojásdadok, többé-kevésbé húsosak, de érett állapotban kiszáradnak. Felületüket lehulló pikkelyek borítják.

• Magja: Változatos formájú, általában ovoid, néha ráncos, fényes, barnásfekete. A magok terjesztését denevérek (Platalina genovensium) és madarak (például Phyllotis darwinii rágcsáló, de a forrás szerint madarak és kisemlősök is érintettek) végzik.

• Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chile északi része (Arica, Tarapacá), Kolumbia (Boyacá területén diszjunkció), Ecuador (Cañar, Loja), Peru (Amazonas, Ancash, Apurimac, Arequipa, Ayacucho, Cajamarca, Ica, La Libertad, Lambayeque, Lima, Moquegua, Pasco, Tacna).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: A nemzetség hegyvidékeken, domboldalakon, gyakran meredek terepviszonyok között, sziklás területeken nő. Megtalálhatóak xerofita vegetációban a cserjék között, vagy szélsőségesen száraz (arid) területeken, 400 métertől egészen 3000 méteres tengerszint feletti magasságig.

A J. M. de Vos és munkatársai által jegyzett, Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025) című tanulmány a kaktuszfélék valaha készült egyik legrészletesebb törzsfáját vázolja fel.

A Browningia a Cactoideae alcsaládon belül a Cereeae tribuszba (nemzetségcsoportba) tartozik. A korábbi morfológiai alapú rendszerekkel ellentétben a modern kutatások rávilágítottak, hogy a nemzetség hagyományos lehatárolása parafiletikus volt (vagyis nem minden leszármazottat tartalmazott egy közös őstől, vagy éppen ide nem illő csoportokat is magában foglalt).

A 2025-ös adatok és a megelőző molekuláris vizsgálatok az alábbi fontos megállapításokat tették:

• A “Browningia-klád”: A nemzetség szoros rokonságban áll a Rebutia, Weingartia és egyes dél-amerikai oszlopkaktuszok (példányul a Gymnocalycium távolabbi rokonai) csoportjaival.
• Parafília feloldása: A korábban különállóként kezelt kisméretű nemzetségeket, mint az Azureocereus, Castellanosia és Gymnanthocereus, a filogenetikai bizonyítékok alapján beolvasztották a Browningia nemzetségbe. Ezek a csoportok genetikailag nem mutattak elegendő különbséget ahhoz, hogy önálló nemzetségként tartsák fenn őket.
• Helyzete a fán: A Browningia egy viszonylag korán elkülönült ágat képvisel a dél-amerikai oszlopos kaktuszok fejlődéstörténetében. A kutatások szerint a nemzetség központja az Andok középső vonulataiban található, és fejlődése szorosan összefügg a hegység kiemelkedésével.

A filogenomikai adatok megerősítik, hogy a nemzetségen belül két fő evolúciós vonal különíthető el:

1. Peru és Chile északi területeinek fajai: Ide tartozik a típusfaj, a Browningia candelaris is. Ezekre jellemző a masszív, gyakran kandeláber-szerű elágazás és az extrém szárazsághoz való alkalmazkodás.
2. Bolíviai és keletebbi vonal: Ide tartoznak a korábban Bolivicereus vagy Castellanosia néven leírt taxonok, amelyek morfológiailag némileg eltérnek, de genetikai szinten a Browningia klád szerves részét képezik.

A 2025-ös kutatás kiemeli, hogy a Browningia kiváló példája az adaptív radiációnak, ahol a különböző beporzókhoz (denevérek, kolibrik) való alkalmazkodás gyors morfológiai változásokat idézett elő a virágszerkezetben, miközben a magszintű genetikai állomány egységes maradt.

• https://thelastcactusclassification.top/category/browningia/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/