Kategória:Astrophytum

• Astrophytum Lemaire 1849

Az Astrophytum név az ógörög aster, astro- (csillag) és phyton, -phyto (növény) szavak latinosításával keletkezett. Jelentése: csillagnövény, a növény felülnézeti, tengericsillagra emlékeztető alakjára utal.

• Astrophytum myriostigma Lem.
• Első leírása: Lemaire, 1849

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Maierocactus E.C.Rost
• Digitostigma Velazco & Nevárez

A nemzetséget 6 faj képviseli. A növények általában magányosak, nagyon változatosak: lapított, gömbölyű vagy rövid oszlopos formájúak, testük fakó pikkelyekkel (trichome) borított, egyes fajoknál tövises pikkelyek is előfordulnak (A. caput-medusae). Bordáik lehetnek jól definiáltak, vagy nagyon hosszú tuberkulusokkal rendelkezők. Méretük fajonként: (2)–4–30 cm átmérő, vagy akár 1–1,5 m magasság, az A. ornatum idős példányai akár 3 m magasra nőhetnek. Színük zöld–sötétzöld–szürkészöld.

A növények lapított, gömbölyű vagy rövid oszlopos szárúak, változatos bordázottsággal, fakó pikkelyekkel borítottak, egyes fajoknál tövises pikkelyek jelennek meg.

Az A. caput-medusae faj szemölcsökkel rendelkezik.

Az areolák gyapjasak, nagyok, egymáshoz közeliek, de nem érnek össze.

A tövisek fajonként változnak: erőteljes (A. ornatum), lágy (A. capricorne), vagy hiányozhatnak (A. myriostigma).

A virágok a növény csúcsán képződnek, tölcsér- vagy trombita alakúak, színük sárga, egyes fajoknál vörös központtal. A virágok napnyitók, illat nélküliek, önbeporzásra képtelenek, a A. caput-medusae esetében késő délután és éjjel nyílnak, illatosak. A beporzást méhek végzik.

Gömbszerű, maradó pikkelyekkel, gyapjas, majdnem száraz, felnyíló.

• Magja: sisak alakú, kb. 3 × 2 mm, barna, fényes, felülete ráncos a hilum körül.

A magok terjedése történhet víz (hydrochory) vagy hangyák (myrmecochory) által.

Földrajzi elterjedés: Mexikóban él a teljes nemzetség, kivéve A. asterias, amely átnyúlik USA Texas déli részére (Starr megye, Rio Grande síkság).

• Élőhely: gyakran árnyékos helyen füves és cserjés területeken, matorralban, sziklás talajokon, repedésekben, meredek lejtőkön, mészkőkupacokon, kavicsos és agyagos talajokon, száraz tavak medrében vagy mészkőszurdokokban.
• Éghajlati tényezők: enyhe téli hőmérséklet-ingadozás, ritkás fagyok.
• Növénytársulás, életmód: együtt más kaktuszokkal és broméliákkal (Hechtia spp.), xerofitikus vegetáció biztosít elegendő napfényt.

História: A nemzetséget dr. Antoine Charles Lemaire hozta létre 1849-ben, az addig Echinocactus nemzetségbe sorolt E. asterias és E. myriostigma elkülönítésével. Az E. ornatum 1922-ben került az Astrophytum-ba (Britton & Rose).

Megjegyzés: Curt Backeberg az Astrophytum nemzetséget három alnemzetségre osztotta:

• Subgenus Astrophytum – sárga virág, apicalis felnyílású termés (A. myriostigma, A. ornatum)
• Subgenus Neoastrophytum – két színű virág (vörös központ), oldalt felnyíló termés (A. asterias, A. capricorne, A. coahuilense)
• Subgenus Stigmatodactylus – egyetlen tuberkuláris faj, oldalt felnyíló termés (A. caput-medusae).

• https://thelastcactusclassification.top/category/astrophytum/
• https://kissarmin.hu/lexikon/item/171-astrophytum.html