Astrophytum capricorne

Astrophytum capricorne
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocactinae
Nemzetség	Astrophytum
Faj	Astrophytum capricorne

Tudományos név

Astrophytum capricorne (A.Dietr.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 184-185. 1922. Sec. Vázquez-Lobo & al. (2015)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög szóösszetétel, melyből az aster csillagot, a phyton pedig növényt jelent magyarul.
A latin capricorne jelentése kecskeszarv, utalva a csavarodott, többé-kevésbé erős tövisekre.

Típuspéldány

Echinocactus capricornis A. Dietrich; Poselger, Mexikó, Coahuila állam, Saltillo közelében, 1851.
Első leírása: Allg. Gartenztg., 19:274. 1851.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1922 (The Cactaceae, 3: 184)

Astrophytum capricorne képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Astrophytum capricorne szinonimái

≡ Echinocactus capricornis, ≡ Maierocactus capricornis
= Echinocactus capricornis var. minor, ≡ Echinocactus capricornis f. minor, ≡ Astrophytum capricorne f. minus
= Echinocactus capricornis var. major, ≡ Astrophytum capricorne f. majus
= Astrophytum capricorne var. major
= Astrophytum capricorne var. minus
= Astrophytum capricorne var. orientale
= Astrophytum senile, ≡ Echinocactus capricornus var. senilis, ≡ Astrophytum capricorne subsp. senile, − Astrophytum senile
= Echinocactus capricornus var. aureus, ≡ Astrophytum senile var. aureum
= Echinocactus capricornis var. crassispinus, ≡ Astrophytum capricorne var. crassispinum, ≡ Astrophytum crassispinum, − Astrophytum crassispinum
= Echinocactus capricornis var. niveus, ≡ Astrophytum niveum, − Astrophytum niveum
= Astrophytum capricorne subsp. sanjuanense

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A növény egyedülálló, gömb alakú, de idősebb korban rövid hengeres formájú is lehet. A szár magassága 10-25 cm, szélessége 10-15 cm. Bőre zöld, rajta növényenként igen változatos mintázottságot mutató fehér szőrpamacsborítással. Gömbalakját kb. 10-15 éves koráig tartja meg és ezt követően nyúlik meg a hajtás. Az említett méreteket idősebb korban meghaladhatja, találtak már 30 cm-nél magasabb termőhelyi példányt is.

A bordák száma rendszerint 7-8, de ritkán 9-10 is lehet. A bordák keskenyek, gerincük éle tompa. A gerinc fiatal korban egyenes lefutású, de korosabb növényeknél enyhén spirális is lehet. Az areolák a bordák élén helyezkednek el egymástól 1,5-3 cm távolságra, alakjuk ovális, szélességük kb. 5 mm, és világosszürke, olykor világosbarna areolaszőrzettel (gyapjúval) borítottak.

Peremtövisek és középtövisek szinte nem különíthetők el. A tövisek száma 5-10, enyhén csavarodottak, de legtöbbször kecskeszarvhoz hasonlóan nagy ívben meghajlanak. Minden tövis lapos, 0,6-1,2 mm széles és 3-8 cm hosszú. Színük kezdetben sötétbarna, majd sávosan vagy teljesen kiszürkülnek. A magoncok jól fejlődnek saját gyökerükön.

Generatív test

Virág

A virágok májustól szeptemberig jelennek meg a tenyészcsúcs közelében lévő fiatal areolákból. A virágok hossza 5-7 cm, teljes nyílásban átmérője 4-8 cm. Összességében a virág tölcsér formájú, fénylő szalmasárga, vöröses torokkal. A magházat és a virágcsövet szálkás, hosszúkás, kissé elálló sötétbarna pikkelyek borítják, amelyek között nagyon vékony szürkésfehér szőrzet található.

Takarólevelek: A külső lepellevelek keskeny lándzsa alakúak, végük barna csúcsban végződik. A belső lepellevelek alsó része narancsvörös vagy élénkvörös, többi része fénylő szalmasárga, formája hosszúkás, spatulaszerű, lekerekített véggel.
Ivarlevelek: A porzószál halványsárga, a portok sárga, a bibefej és a bibe halvány zöldessárga. A bibe 4-10 bibekaréjra (bibeágra) osztódik.

Termés

Termése vörös, keskeny, hosszúkás, ovális, vöröses apró pikkelyekkel és szőrözöttséggel borított. Teljes érésben lágy, oldalán nyílik fel, a gyümölcshús (pulpa) szintén vöröses.

Magja: 3 mm hosszú és 2 mm széles, színe sötétbarna, tompa fényű. A maghéj felülete finoman pontozott, magköldök szegélye kissé befelé hajlik.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó következő szövetségi államaiban: Chihuahua: a hasonló nevű sivatagban; Coahuila: Saltillo és Parras de la Fuente környéke, Saltillo és Cuatro Cienegas város körzete és innen 100 km-re északra is találtak példányokat; de átterjedt Durango és Nuevo Leon államokba is.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Az élőhelyek zöme bázikus vagy semleges, mésztartalmú alapkőzetű talajokon lelhetők fel a Keleti Sierra Madre hegységrendszerben.

Kultúrában tartás

Az egyik legeredményesebben tartható kaktusz. Fényigénye nagy, talaj szempontjából igénytelen, de az ültetőközeg nagy ásványianyag-tartalmú, bázikus legyen (pH 7,2-8,2), és tartalmazzon mészkőőrleményt a jó vízáteresztő képesség érdekében. Vegetációs időben a fiatalabb növényeket hetente egyszer öntözzük, az idősebbeket a földlabda kiszáradása után. Májustól szabadba is kiültethető, de szeptemberben szárazon kell felszedni. Teleltetése szárazon, 4-6 °C-on, világos helyen történjen. Nyugalmi állapotban a nedvesség rothadást okozhat. Magról jól szaporítható, 4-6 éves korában kezd virágozni.

Egyéb

A Cactaceae családon belül a Cactoideae alcsalád Cacteae nemzetségcsoportjába, azon belül a Neoastrophytum alnemzetségbe tartozik (vörös torkú virág és oldalán nyíló termés miatt).

Hivatalos faj alatti taxonja nincs, de leírtak eltérő változatokat:

Astrophytum capricorne var. crassispinum: kevés szőrpamacs, erősebb tövisek, a virágtorok nem vörös.
Astrophytum capricorne var. niveum: fehér színű a sűrű szőrpamacsok miatt, a virágtorok sötétsárga vagy narancs.
Astrophytum capricorne var. minor: kifejletten is kicsi (3 cm) marad.

Szerzők és forrás

Szöveg: Ficzere Miklós, kiegészítette: Papp László
Kép: Papp László
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 90. kártya