Astrophytum coahuilense

Astrophytum myriostigma var. coahuilense
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Astrophytum myriostigma var. coahuilense

Astrophytum coahuilense
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocactinae
Nemzetség	Astrophytum
Faj	Astrophytum coahuilense

Tudományos név

Astrophytum coahuilense (H.Moeller) K.Kayser in Kakteen-Freund 1: 59. 1932. Sec. Vázquez-Lobo & al. (2015)
elfogadott, érvényes név
Astrophytum myriostigma var. coahuilense (H.Moeller) K.Kayser in Borg, Cacti, ed. 1: 251. 1937 syn. sec. Arias (2021)
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög eredetű, jelentése csillag növény (a tengeri csillagok alakjára hasonlít a növény felülről).
A fajnév (myriostigma) szintén ógörög eredetű, jelentése sok pont, amely az epidermiszen található szőrpamacsokra utal.
A változatnév (coahuilense) a származási helyét, a mexikói Coahuila államot jelöli.

Típuspéldány

Echinocactus myriostigma subsp. coahuilensis H. Moeller; Mexikó, Coahuila állam, Parras környéke; 1927.
Első leírása: Zeitschrift für Sukkulentenkunde 54. 1927.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: K. Kayser, 1932

Astrophytum coahuilense képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Astrophytum coahuilense szinonimái

(A(z) Astrophytum myriostigma var. coahuilense a(z) Astrophytum coahuilense szinonimája)*

≡ Echinocactus myriostigma subsp. coahuilensis, ≡ ?Astrophytum myriostigma subsp. coahuilense, ≡ Astrophytum myriostigma var. coahuilense

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Legtöbbször oldalhajtás nélküli szárának (testének) 5, néha 6 (7) bordája van. Viszonylag nagyméretű faj, a legtermetesebb példányai megközelítik az 50 (55) cm magasságot és a 20 (22) cm átmérőt. A bordák egyenes lefutásúak; a fiatal növényeken erőteljes, kissé szegletes élűek, az idős bordák domborúak, széles élűek, a növény alján kiszélesedve lapossá válnak.

A bőrszöveten sűrű fehér vagy piheszerű bőrszöveti képletek (emergencia szőrök) vannak, amelyek az alapfajhoz képest nagyobbak, hosszabbak és lágyabbak. Eredeti élőhelyén ezek a képletek szinte teljesen befedik a hajtást, szürkés vagy krétafehér benyomást keltve. Az areolák fiatal növényen kicsik (2-3 mm), az ivarérés után 5–7 mm átmérőjűek, oválisak, szürkés vagy barnásfehér szőrrel fedettek. Az areolák között a borda kissé kiemelkedik. Tövisei nincsenek, néha a magoncokon fedezhető fel néhány.

Generatív test

Virág

A bimbók a fiatal csúcsközeli areolákból fejlődnek, szürkésfehér szőrzettel és feketés pikkelyekkel fedettek. A virág 5–7 (8) cm átmérőjű és 4–6 cm magas, kén vagy sötét sárga színű, narancs vagy skarlátvörös torokkal.

Takarólevelek: A belső lepellevelek 3–6 mm szélesek, hegyesek, a külső lepellevelek 5–6 mm-esek, vöröses hegyűek.
Ivarlevelek: A porzószál sárga, a portokok sötétebb sárgák, a bibeszál és a bibeágak (10) hasonló sárgák, mint a lepellevelek.

Termés

A termés (30-40×15-25 cm) megérve lilás vagy bíborvörös színű, nedvdús és húsos állapotban alul vagy a közepén vízszintesen hasad fel.

Magja: 2-2,5×3,5 mm-esek, fénylő világostól a sötétbarnáig változó színűek, sapka alakúak. A magköldök bemélyed a magba, a maghéjat sekély sokszögletű vagy kerekített mintázat tarkítja.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikóban elsősorban Coahuila állam déli-középső részén, Parras város környékén és a Rio Nazas melletti hegyeken, de Kelet Durango és Zacatecas államban is fellelhető.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Általában mészkövön létrejött sekély talajokban él. Növényzetmentes felszíneken fordul elő, a napsugárzásnak teljesen kitéve. Gyakran együtt él az A. capricorne egyedeivel.

Kultúrában tartás

Intenzív napsugárzást igényel a sűrű filcpamacsok kialakulásához. A fiatal egyedeket hetente, az idősebbeket 2-3 hetente szükséges öntözni márciustól szeptember végéig, kivéve a forró nyár végi időszakot. Nem önbeporzó, más Astrophytum fajoktól izolálni kell a hibridizáció elkerülése érdekében. Talaja alacsony humusztartalmú, enyhén bázikus és ásványi anyagokban gazdag legyen. Teleltetése teljesen szárazon, +5 és +8 °C között ajánlott.

Egyéb

A mai rendszertanban az A. myriostigma egy ökotípusának tekintik, bár elterjedési területe már elkülönült az alapfajétól. Valójában egy természetes hibridfaj, amely az A. myriostigma és az A. capricorne kereszteződéséből jött létre.

Megjegyzés
Ez cikk a 2004-ben készült és az akkori rendszertani álláspontot tükrözi. Ma az Astrophytum coahuilense önálló fajnak számít.

Szerzők és forrás

Szöveg: Papp László
Kép: Papp László
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 68. kártya