Astrophytum asterias

Astrophytum asterias
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocactinae
Nemzetség	Astrophytum
Faj	Astrophytum asterias

Tudományos név

Astrophytum asterias (Zucc.) Lem., Cactées: 50. 1868. Sec. Vázquez-Lobo & al. (2015)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

Charles Lemaire nevezte el a nemzetséget, amely latinosított-ógörög szóösszetétel: csillagnövényt jelent, a tengeri csillagra utalva.
A fajnév ógörög eredetű latin szó, jelentése: csillaghoz hasonló. Ez a szintén tüskésbőrűek törzséhez tartozó tengeri sün belső vázához való hasonlósága miatt kapta a nevét, így az elnevezés (csillag) némileg tévedésből ered.

Típuspéldány

Echinocactus asterias Zuccarini; Joseph Gerhard Zuccarini; 1845.
Első leírása: Abbhandlung der Bayerischen Academie der Wissenschaften, München, 42 :13. 1845.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Lemaire, 1845

Astrophytum asterias képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Astrophytum asterias szinonimái

≡ Echinocactus asterias
= Astrophytum asterias var. magnipunctatum
= Astrophytum asterias var. multipunctatum
= Astrophytum asterias var. nudicarpa
= Astrophytum asterias var. roseiflorum
= Astrophytum asterias var. seminudum
= Echinocactus asterias var. nudus
= Astrophytum asterias var. nudum
= Astrophytum asterias var. pubescente

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Az eredeti élőhelyén nagyon ritkán sarjadzó, gyakran talajba bemélyedő növény szára (teste) nyomott félgömb alakú, enyhén bemélyedt csúccsal. A hajtás 2-5 (7,5) cm magas, 6-10 (23,7) cm átmérőjű, szürkés vagy sötétzöld színű, egyedtől függően több-kevesebb fehéres bőrszöveti filcmaccsal.

A bordák – amelyek száma általában nyolc – nagyon laposak, sekély bordaközi árokkal határoltak. Az areolák többé-kevésbé kiemelkednek, kerekek, (3)5-10 mm átmérőjűek, szürke, fehéres vagy barnás-fehéres areolaszőrzettel fedettek.

Tövisei nincsenek, legfeljebb a csíranövényeken fedezhetünk fel néhány törékeny, áttetsző, apró, a tövisekhez hasonló képletet. A növénynek saját gyökere van, amely hajlamosabb a megbetegedésekre.

Generatív test

Virág

A virág sárga, gyakran halvány narancsos vagy vöröses torokkal, 2-4 cm hosszú és 3-6,5 cm átmérőjű. A virágcső keskeny barna pikkelyekkel és fehéres gyapjúval egyedenként változóan fedett.

Takarólevelek: A külső lepellevelek (sepaloid) sűrűn állók, hosszú gyapjasak, a hosszanti kiemelkedésükön a leghosszabb a gyapjú, vékony lándzsástól szálkásig, 25 mm hosszúak. A belső lepellevelek (petaloid) halvány szalmasárgák, alapjuk vörös (narancsos), lándzsásak, kihegyezettek, 25 mm hosszúak.
Ivarlevelek: A porzószálak (12 mm hosszúak) alul vörösek, felül és a portokok (1,5 mm) sárgák. A bibe (szétnyílva 10,4 mm széles) és a bibeszál (15-20 mm hosszú) sárga vagy zöldessárga.

Termés

A termés 15-20 mm hosszú és 12 mm széles, az alapjánál nem nyílik fel, zöld vagy rózsaszínű, megérve hússzínű, vékony falú. Fedett fehéres szőrzettel és ritkásan az ovárium speciális barnás töviseivel, amelyek 2-3 mm hosszúak.

Magja: Sötétbarnák, fényesek, dudorokkal változatos, nem szabályos sapka alakúak, felületükön finom hálózatos mintával, az alapja bemélyedt, 2 mm hosszú és 3 mm széles.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Az Egyesült Államokban Dél-Texasban (Starr megyében, közel a Rio Grande-hoz. A Rio Grande síkságán szelíd lejtőkön, alacsony dombokon, bokros füves területeken, a bokrok és a lágyszárúak között) és jóval távolabb Mexikóban, Nuevo Leon és Tamaulipas államokban fordul elő.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tövises cserjés és lágyszárú szikár növényközösségben (Ephedra antisyphillitica, Isocoma drummondii, Karwinskia humboldtiana, Koberlinia spinosa, Acacia rigidula, Aristida sp., Bouteloua trifida, Bumelia celastrina, Castalea texana, Cenchrus ciliaris, Monanthochloe littoralis, Prosopis glandulosa, Varilla texana, Ziziphus obstusifolia), annak tisztásain, ahol gyakran a Cenchrus fű veszi körül. Gyakran mész alapkőzeten létrejött agyagtartalmú talajokon él, alacsony humusztartalom mellett.

Kultúrában tartás

Értékes, nem túl érzékeny, de a többi Astrophytum között talán leglassabban növő faj. Magról viszonylag jól szaporítható, de nem önbeporzódó, a beporzáshoz egy másik magról kelt fajtárs szükséges. Ivarérettségét saját gyökerén 4-8 éves korában éri el, ekkor késő tavasztól egész nyáron át virít. Bázikus, mészkő vagy alginit tartalmú, jó vízáteresztő talajt igényel, enyhe árnyékolással. Kéthetenkénti óvatos öntözést igényel, hagyva a talajt kiszáradni. Teljesen szárazon rövid ideig -2 - -7 ºC-os lehűléseket elviseli. Gyapjas tetű és gombafajok (Fusarium, Gloeosporidium, Botrytis) fertőzhetik.

Egyéb

A fajtiszta egyedeknek teljesen lapos bordái vannak, a texasi populációkban azonban akadnak alacsony élekkel rendelkező példányok is. Mivel a leíró nem közölte az élőhelyet, azt Alberto Vojtěch Frič fedezte fel újra 1923-ban. Az élőhelyek degradálódása és a gyűjtések miatt az USA-ban fokozottan védett, Mexikóban veszélyeztetett, és a CITES első kategóriás listáján szerepel.

Szerzők és forrás

Szöveg: Papp László
Kép: Papp László, Elhart Zsolt
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 17. kártya