Kategória:Mammillaria

Mammillaria Haworth, 1812

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

Bartschella, Chilita, Dolichothele, Ebnerella, Krainzia, Leptocladodia, Mamillopsis, Mammilloydia, Neomammillaria, Oehmea, Phellosperma, Porfiria, Pseudomammillaria, Solisia

A nemzetségnév a latin mamilla („kis emlő, dudor, szemölcs”) szóból ered, utalva a szárat alkotó jellegzetes kúpos vagy hengeres szemölcsökre. A nevet Adrian Hardy Haworth vezette be 1812-ben, miután felismerte, hogy ezeknél a kaktuszoknál a virágok nem az areolák csúcsán, hanem a szemölcsök hónaljában fejlődnek.

A legkorábbi névhasználat Linné 1753-as Cactus mammillaris leírásából ered. Haworth 1812-ben különítette el a csoportot. A Mammillaria a Cactaceae egyik legfajgazdagabb nemzetsége. Bár a modern rendszerezés során egyes fajokat (például a Cochemiea nemzetségbe tartozókat) kivontak belőle, a fennmaradó fajok száma még így is magas, ezért továbbra is az egyik legnagyobb fajszámú kaktusznemzetségnek tekinthető.

A szakirodalom a történelem során 400–700 fajt is említ, de a modern revizorok – a párhuzamos leírások és a nagyszámú változat miatt – lényegesen kevesebbet fogadnak el érvényesként.

A nemzetséget egykor több részcsoportra bontották (pl. Dolichothele, Krainzia stb.), de ezek többsége ma szinonimának számít. A Cochemiea-csoportot azonban több modern módszer is elkülöníti, így azt itt nem tárgyaljuk.

A Mammillaria fajok túlnyomórészt kis termetű, gömb vagy rövid oszlop formájú növények, gyakran sarjadók, párnákat vagy nagy telepeket alkotók. A szemölcsök kúposak, hengeresek vagy gúla alakúak, hosszúságuk fajonként szélsőségesen változhat (egyik véglet pl. a rendkívül hosszú szemölcsű M. longimamma).

Az areolákon kétféle tövistípus jelenik meg:

• peremtövisek – gyakran finomak, serte- vagy tollszerűek,
• középtövisek – erősebbek, néha horogban végződők.

Az axillák lehetnek csupaszok, gyapjasak vagy serteszerűek. A virágok sohasem a hajtáscsúcson nyílnak, hanem az előző évi növekmény felső zónájában, gyakran koszorút alkotva.

A virágok többnyire kisméretűek, harang vagy tölcsér alakúak, színük a fehértől a rózsaszínen át a liláig, vörösig, sárgáig terjed. A termés bogyós, hengeres vagy bunkószerű, általában piros, de lehet fehér, sárga, zöld vagy narancs színű is. A magvak aprók, felszínük változatos, színük világos- vagy sötétbarna, esetleg fekete.

A nemzetség rendkívül változatos élőhelyeken fordul elő:

• sziklarepedések, mészkő-, homokkő-, vulkáni vagy agyagos talajok,
• száraz sztyeppék, bozótosok, füves domboldalak,
• kanyonok, szurdokok, meredek falak,
• tölgyesek, fenyvesek, borókások alja,
• tengerparti dűnék és félsivatagok,

tengerszinttől 3300 méterig, egyes fajok télen fagyot és havat is elviselnek.

A Mammillaria a legszélesebb elterjedésű kaktusznemzetségek egyike. Előfordul:

• Mexikó teljes területén,
• USA délnyugati államaiban,
• Közép-Amerikában (Guatemala, Honduras, Nicaragua),
• Karib-szigeteken,
• helyenként Venezuelában és Kolumbiában.

• A nemzetség fajszáma a történeti leírásokhoz képest jelentősen csökkent a modern revíziók miatt.
• A Cochemiea külön nemzetségként kezelendő.
• A szemölcsök spirálaránya korábban fontos rendszertani bélyeg volt (Craig, 1945), de mára ritkán alkalmazzák a nagy variabilitás miatt.

• Forrás:
  • https://thelastcactusclassification.top/category/mammillaria/
  • https://kissarmin.hu/lexikon/item/185-mammillaria.html
  • https://floranorthamerica.org/Mammillaria