Kategória:Micranthocereus

• Micranthocereus (Backeberg) Backeberg, 1938
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetségnév a görög mikros (kicsi), anthos (virág) és a latin cereus (gyertya) szavakból tevődik össze. Jelentése: „apró virágú gyertya”, ami a nemzetség fajaira jellemzően kisméretű virágokra utal.

• Micranthocereus polyanthus (Werdermann) Backeberg; gyűjtő: Helmut Bernhard Oscar Werdermann, Brazília, Bahia, Caetité, 1932. május, típuspéldány: B (Botanischer Garten und Botanisches Museum Berlin).
• Első leírása: Curt Backeberg, Blätter für Kakteenforschung 1938(6): [22]. 1938.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg, 1938.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Austrocephalocereus Backeberg
• Siccobaccatus P. J. Braun & Esteves

Magányos vagy néha az alapnál elágazó növények, a szárak felállóak vagy fekvőek (decumbens), nem fásodóak. Az alapnál lévő areolák esetében a tövisek hipertrófiás növekedése figyelhető meg, kivéve az Austrocephalocereus alnemzetséget, ahol a szár fásodó és hiányzik ez a növekedési sajátosság.

A bordák keskenyek és sűrűn tövisesek. Az areolák egymáshoz közel helyezkednek el. A növényeknél kialakul egy felszíni vagy némileg besüllyedt pseudocephalium (az Austrocephalocereus esetében besüllyedt), amely a szár oldalán módosult terület, ahol az areolák további sertéket és számos virágot fejlesztenek. A tövisek sűrűn borítják a szárat.

Nappal és éjjel is nyíló, önmeddő, meglehetősen kicsi virágok, amelyek az oldalsó pseudocephalium-ban fejlődnek. Alakjuk csőszerű (tubular). Gyakran két színűek: a külső lepellevelek rózsaszínek vagy vörösek, a belsők sárgák, fehérek vagy krémszínűek. A M. purpureus virága büdös szagú. A beporzást denevérek, kolibrik (Chlorostilbon aureiventris, C. lucidus, Phaethornis pretrei, P. squalidus, Eupetomena macroura), méhek (Trigona spinipes) vagy lepkék (Phoebis philea, Vettius sp.) végzik.

A termések kicsik, fordított kúp alakúak (turbinate), éretten vörösek és húsosak. A virágmaradványok tartósan megmaradnak az Austrocephalocereus fajoknál, vagy végül lehullanak a Micranthocereus fajoknál.

• Magja: Feketésbarna; a Micranthocereus alnemzetségnél sima, az Austrocephalocereus alnemzetségnél csíkozott és szemölcsös cuticula jellemzi.

• Földrajzi elterjedés: Brazília (Bahia, Minas Gerais) területén endemikus.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A „campo rupestre” (hegyvidéki szubtrópusi szavanna) területén él, bokrok és cserjék között, kvarcit alapú sziklás talajon vagy sziklák között, 375 m és 1685 m közötti tengerszint feletti magasságban, gyakran más kaktuszokkal (pl. Discocactus) együtt.

A J. M. de Vos és munkatársai által végzett “Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025)” kutatás alapján a nemzetség a Cereeae tribus tagja, és szoros rokonsági kapcsolatban áll a Cereus rokonsági körrel.

A magok terjesztését madarak és denevérek biztosítják.

• https://thelastcactusclassification.top/micranthocereus/micranthocereus/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/