Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Samaipaticereus

Innen: MKOE wiki
Samaipaticereus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Trichocereinae
Nemzetség Samaipaticereus

Tudományos név

  • Samaipaticereus (Cárdenas) Cárdenas, 1952
  • A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség nevét a típuslelőhely, a bolíviai Samaipata városának neve és a Cereus (fáklyakaktusz) szó összetételéből kapta.

Típusfaj

  • Samaipaticereus corroanus Cárdenas
  • Cárdenas, Samaipata közelében (Florida tartomány, Santa Cruz megye, Bolívia), 1951. november, típuspéldány: Herbarium Cardenasianum (LIL).
  • Első leírása: Martín Cárdenas írta le 1952-ben a Cactus and Succulent Journal (US) folyóiratban.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Martín Cárdenas, 1952.
Samaipaticereus corroanus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • nincs megadva szinonim nemzetségnév.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fatermetű, oszlopos kaktusz, amely eléri a 2–5 méteres magasságot. Fő törzse rövid, amelyből számos felegyenesedő, zöld vagy szürkészöld ág indul ki. A szárak átmérője 3–8 cm. 4–6 alacsony, tompa bordája van.

Areolák

Az areolák kör alakúak, fehéres vagy szürkés filccel borítottak, egymástól 1–2 cm távolságra helyezkednek el a bordákon.

Tövisek

  • Középtövis: 1–3 darab, 1–3 cm hosszú, erőteljes, szürkés, gyakran sötétebb hegyű.
  • Peremtövis: 5–8 darab, rövidebbek (kb. 5–10 mm), szétállók, szürkésfehérek.

Generatív test

Virág

Éjszaka nyíló, tölcsér alakú virágai vannak, hosszuk 4,5–5 cm. A külső lepellevelek zöldesfehérek vagy barnásvörösek, a belsők fehérek. A virágcső pikkelyekkel és némi szőrrel borított.

Termés

Gömbölyded, kb. 1,5–4 cm átmérőjű, éretten vöröses színű, húsos. A termésfal pikkelyes.

  • Magja: Kicsi, matt fekete, szemcsés felületű.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Bolívia endemikus nemzetsége, különösen Santa Cruz megyében, Samaipata és Vallegrande környékén fordul elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz szubtrópusi erdőkben, 1000–2000 méteres tengerszint feletti magasságban él, gyakran bozótosokban vagy sziklás lejtőkön.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Castellanosia és a Corryocactus nemzetségekre, de virágszerkezete (rövidebb virágcső) és termése alapján különíthető el tőlük.

Taxonómia és filogenetika

Taxonómiai szempontból a nemzetséget korábban a Trichocereeae tribuszba sorolták. Molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Ritz et al., 2007) megerősítették, hogy a Samaipaticereus a dél-amerikai oszlopos kaktuszok egy különálló kládjába tartozik, és közeli rokonságban áll a Yungasocereus nemzetséggel. Egyes rendszerekben felmerült összevonása más nemzetségekkel, de jelenleg önálló, monotipikus (egyfajos: Samaipaticereus corroanus) nemzetségként kezelik.

A Samaipaticereus nemzetség rendszertani helyzete sokáig vitatott volt a kaktuszkutatók körében. Bár külleme alapján sok oszlopos kaktuszra hasonlít, a genetikai vizsgálatok egyedi helyet jelöltek ki számára.

Filogenetikai kapcsolatok

A modern molekuláris biológiai vizsgálatok (például Ritz et al., 2007) a nemzetséget a BCT-klád (Browningia, Cereus, Trichocereus) részeként azonosították, azon belül is a Trichocereeae tribuszba sorolva.

  • Legközelebbi rokonok: A genetikai adatok alapján a legközelebbi rokona a Yungasocereus nemzetség. Ez a két nemzetség közös monofiletikus csoportot alkot, amely távolabb esik a klasszikus Echinopsis vagy Trichocereus fajoktól.
  • A “Samaipaticereus-klád”: Egyes kutatások szerint a Samaipaticereus egy olyan bazális csoport tagja, amely átmenetet képez a régebbi, fatermetű kaktuszok és a specializáltabb, magashegyi bolíviai kaktuszfajok között.

Rendszertani viták

A kaktuszok osztályozásában (például az International Cactaceae Systematics Group munkássága nyomán) felmerült, hogy a nemzetséget összevonják más csoportokkal, de a virágmorfológia és a magok szerkezete annyira egyedi, hogy a legtöbb modern forrás (Caryophyllales.org, WFO) továbbra is önálló nemzetségként ismeri el.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.