Kategória:Oroya

• Oroya (Britton & Rose) Britton & Rose, 1922
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetség nevét a típuslelőhely, a perui La Oroya bányaváros után kapta.

• Oroya peruviana (K. Schumann) Britton & Rose
• Első leírása: Echinocactus peruvianus K. Schumann néven (1903)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose (1922)

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Krainzia Backeberg

A növények általában magányosan fejlődnek, de idővel csoportokat is alkothatnak. A test alakja a lapított gömbtől a rövid oszloposig terjedhet, magassága elérheti a 32 cm-t, átmérője pedig a 22 cm-t. Bordázata jól látható, a bordák száma általában 20-30 körüli.

A bordák feltűnő szemölcsökre tagolódnak.

Az areolák megnyúltak, elliptikusak, a bordák mélyedéseiben helyezkednek el, és sűrűn boríthatják őket a tövisek.

• Középtövis: Gyakran hiányzik, vagy ha jelen van, 1-6 darab, hosszuk elérheti a 2 cm-t, színük a sárgától a barnáig változhat.
• Peremtövis: 15-40 darab, fésűszerűen (pectinate) elrendezettek, színük sárga vagy barnás, hosszuk kb. 2 cm.

A virágok a növény csúcsán (apex), az újabb areolákból fejlődnek, koszorúszerűen. Harang vagy tölcsér alakúak, hosszuk és átmérőjük 2-3 cm. A virág színe belül sárga, kívül pedig rózsaszínű vagy pirosas. A virágcső rövid, pikkelyekkel borított, a pikkelyek hónaljában nincsenek szőrök vagy tövisek.

A termés bogyószerű, húsos, éretten sárgás-zöldes vagy vöröses színű, hossza 1-1,5 cm.

• Magja: A magok feketék, kb. 2 mm hosszúak, felületük finoman pontozott.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség az Andok hegységben, Peru középső és déli részén honos (Junín, Cusco, Ayacucho, Huancavelica, Pasco régiókban).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magashegyi régiókban, 3000 és 4300 méter közötti tengerszint feletti magasságban élnek, sziklás gyepeken és meredek lejtőkön.

A magashegyi származás miatt kedvelik a világos, de nem túl forró helyet és a jó szellőzést. Télen hideg, száraz pihentetést igényelnek a virágzáshoz. Érzékenyek a pangó vízre, ezért jó vízáteresztő aljzat szükséges.

Hasonlítanak a Lobivia és Sulcorebutia nemzetségekre, de az Oroya virágai az apex közelében fejlődnek és a virágcső kopasz (nincsenek rajta szőrök), ellentétben a legtöbb más andoki kaktusszal. A fésűs töviselrendezés is jellegzetes bélyeg.

Rendszertanilag a Cactaceae család tagja, a legújabb filogenetikai kutatások a Matucana nemzetséggel mutatnak közeli rokonságot. A molekuláris vizsgálatok alapján az Oroya a Trichocereeae tribuszba tartozik.

• https://thelastcactusclassification.top/category/oroya/
• https://de.wikipedia.org/wiki/Oroya
• https://caryophyllales.org/
• https://www.iucnredlist.org/