Oroya peruviana

Oroya peruviana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Oroya
Faj	Oroya peruviana

Tudományos név

Oroya peruviana (K.Schum.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 102. 1922 sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Oroya nemzetség La Oroya város nevét viseli, amely Peruban, Junín tartományban található. A város környéke a nemzetség típusfajának első felfedezett élőhelye.
A fajnév Peru országnevéből képzett.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Echinocactus peruvianus Karl Moritz Schumann, Gesamtbeschreibung der Kakteen, Nachträge: 113–114. 1903.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose: The Cactaceae 3:102. 1922.

A(z) Oroya peruviana szinonimái

≡ Echinocactus peruvianus
= Oroya neoperuviana, ≡ Oroya peruviana var. neoperuviana
= Oroya neoperuviana var. depressa
≡ Oroya peruviana var. depressa
= Oroya laxiareolata, ≡ Oroya subocculta var. laxiareolata
= Oroya neoperuviana var. ferruginea
= Oroya neoperuviana var. tenuispina
= Oroya subocculta
= Oroya subocculta var. albispina
= Oroya subocculta var. fusca
= Oroya laxiareolata var. pluricentralis, ≡ Oroya peruviana var. pluricentralis, ≡ Oroya subocculta var. pluricentralis
= Oroya baumannii, ≡ Oroya peruviana var. baumannii, ≡ Oroya baumannii var. baumannii
= Oroya baumannii var. rubrispina
= Oroya gibbosa var. citriflora, ≡ Oroya peruviana var. citriflora
= Oroya peruviana var. conaikensis
= Oroya gibbosa
= Echinopsis urbis-regium

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtása többé vagy kevésbé félgömb alakú, rendszerint magános, egyes formák erősen sarjadzók. Elérheti a 45 cm átmérőt és a 20 cm magasságot. A csúcsa kissé bemélyedt, tövises. Színe matt sötétzöldtől kékeszöldig változik.

Szemölcsök

20–30 darab bordája kissé csavart lefutású, magasságuk kb. 1 cm, barázdáltak, hosszú dudorokra tagoltak, amelyek az areolák alatt kissé kiemelkednek.

Areolák

Az areolák hosszúkásak, 1–3 cm távolságra állnak egymástól, eleinte fehér gyapjasak, később csupaszok.

Tövisek

Középtövisek: több mint 7 db, hosszúságuk meghaladja a 4 cm-t, egyenesek vagy kissé ívesek
Peremtövisek: több mint 20 db, hosszabbak 3 cm-nél, tűszerűek, egyenesek vagy kissé ívesek

Töviseinek színe lehet fehéres, sárgás, barnás, egészen a feketéig.

Generatív test

Virág

Virágai a csúcson jelennek meg, több mint 4 cm hosszúak. A virágcső hegyes pikkelyekkel borított, amelyek közül az alsók egy hajszállal fedettek.

Lepellevelek: kívül világos kárminszínűtől a cinóbervörösig terjedő színűek, belül a széleken sárgásak
Ivarlevelek: porzószálai halványsárgák, a porzók sötétsárgák, a bibeszál világossárga, több mint 2 cm hosszú, a bibe 4 ágú

Termés

Termése gömb alakú, barnásvörös.

Magja: matt fekete, sisak alakú, kb. 2 mm nagyságú

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, Lima, Junín, Huancavelica, Ayacucho, Apurimac és Cuzco tartományok
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 3000–4000 m magasságban, sziklák és aprózódott kövek között, gyakrabban köves talajon, ritkás pázsitfűfélék között él

Kultúrában tartás

Általában magról szaporítható, vagy sarjakról azoknál a példányoknál, amelyek sarjadznak. Jól fejlődik humuszban gazdag talajon, mérsékelt hőmérsékleten. Kultúrában nagyon nehéz az élőhelyi pedoklimatikus viszonyokat biztosítani számára.

A téli pihenési időszakban elég alacsony hőmérséklet szükséges, ilyenkor öntözni nem szabad semmiképpen. Nyáron elviseli a teljes napsütést, öntözni csak mérsékelten kell.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Taxonómia és filogenetika

Egyéb

Élőhelyén nagyon nagy a változatosság úgy az alak, mint a tövisek számát és színét illetően, ez az oka a sok szinonim leírásnak.

Még ismeretes két forma, az Oroya peruviana f. minima és az Oroya caespitosa, de mindkét név nomen nudum (érvénytelen) maradt. Mindkettő nagyon erősen sarjadzó, a típusfajhoz viszonyítva kis termetű.

Szerzők

Lektorálta: Papp László
Kép: Varga Zoltán
Szöveg: Sorin Copăcescu
Fordította: Lőrincz István

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 234. kártya