Kategória:Eulychnia

Eulychnia Phil. 1860 — Flora Atacamensis 23: 1860.

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A nemzetségnév jelentése: „teljesen gyönyörű gyertyatartó”, utalva a nemzetség jellegzetes, candelabriform (gyertyatartóhoz hasonló) megjelenésére. A nemzetséget Rodulfo Amando Philippi (Phil.) írta le és publikálta 1860‑ban Flora Atacamensis című művében.

A Eulychnia nemzetség általában fás, fastruktúrájú vagy cserjés növényekből áll, lassan növő, sűrűn elágazó, gyakran jól meghatározott törzzsel. A szárak felállóak, vagy elfekvők, 9–16 bordával. Az areolák nagyok, gyakran gyapjasak vagy szőrösek. A tövisek általában hosszúak, erősek és rugalmasak.

A virágok nappaliak, önmeddők, de gyakran éjszaka is nyitva maradnak, így növelve a beporzás esélyét különféle rovarokkal. A virágok a szárak csúcsához közel fejlődnek, harang- vagy tölcséralakúak, fehérek, rövid, pikkelyes csővel, szőrös vagy gyapjas borítással. Beporzásuk főként hártyásszárnyú rovarok, néhány kétszárnyú rovar és kolibrik által történik.

A termések gömbölydedek vagy turbinaformák, húsosak, pikkelyesek, gyapjasak, ritkán tüskések, fehér, lédús és savanykás pulpával. A magok matt, szürke vagy fekete, durván gumósak, nyálkás maradványokat hordoznak, és leginkább csincsillák (Chinchilla brevicaudata, C. chinchilla) terjesztik őket.

A nemzetség a chilei és perui Atacama-sivatag rendkívül száraz régióiban honos, a Csendes-óceán közelében, tengerszinttől (pl. E. castanea) akár 1200 m magasságig (pl. E. iquiquensis). A növények gyakran köves, homokos vagy klastikus talajokon nőnek, a hegyvidéki száraz völgyekben. Egyes populációk veszélyeztetettek a klímaváltozás és más környezeti tényezők miatt.

Chile (Antofagasta, Arica, Atacama, Coquimbo, Tarapacá), Peru (Arequipa, Moquegua, Tacna).

A Eulychnia nemzetség monofiletikus, két fő kládot tartalmaz: északi és déli klád, melyek morfológiailag is elkülöníthetők. A filogenetikai vizsgálatok három korábbi fajkomplexumot különítettek el: E. acida Phil., E. breviflora Phil., és E. iquiquensis (K.Schum.) Britton & Rose. A közelmúltban elfogadták az új fajokat: E. ritteri, E. chorosensis és E. taltalensis, valamint az új faj E. vallenarensis leírását.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • Caryophyllales.org;
  • Plants of the World Online;
  • https://cactiguide.com/cactus/?genus=eulychnia
  • https://www.inaturalist.org/taxa/438758-Eulychnia
  • https://thelastcactusclassification.top/category/eulychnia/