Kategória:Ariocarpus
Tudományos név
Ariocarpus Scheidweiler 1838
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév az ógörög Aria szóból származik, amely a paratölgy (Quercus ilex csoport) régi neve volt, valamint a -carpos (= termés) utótagból áll. A név a termések megnyúlt alakjára utal. Gyakran tévesen a berkenyével (rowan tree) hozzák összefüggésbe, ez azonban helytelen.
Szinonimák
- Anhalonium Lemaire
- Neogomesia M. Castañeda
- Roseocactus A. Berger
Leírás
Az Ariocarpus nemzetség fajai magányosan növő, rendkívül lassú fejlődésű, geofita kaktuszok. A növények többnyire alig emelkednek a talajszint fölé, testük lapított gömb, nyomott vagy csaknem teljesen sík alakú, 2,5–15 cm magas és rendszerint 5–20(–25) cm átmérőjű.
A szár vastag, kemény bőrszövettel borított, bordák hiányoznak. A testet jellegzetes, spirálisan elrendezett, húsos, megnyúlt, gyakran deltoid vagy tompa háromszög alakú szemölcsök alkotják. Tövisek hiányoznak, vagy csak fiatal korban jelennek meg átmenetileg.
Az areolák a szemölcsök csúcsa közelében helyezkednek el, erősen gyapjas vagy filces állományúak. Egyes fajok szemölcsein hosszanti, mély barázda (areoláris árok) található, amely a virágok megjelenésével áll kapcsolatban.
Gyökerük erősen megvastagodott, répaszerű főgyökér, kevés finom felszívó gyökérrel, amely lehetővé teszi a hosszú, szélsőségesen száraz időszakok túlélését.
Virágai nappali nyílásúak, önmeddők, rövid tölcsér alakúak, fehér, halványsárga, rózsaszín, bíborvörös vagy magenta színűek. A virágok több napon át nyílnak, és a növény csúcsi részén, a fiatal szemölcsök hónaljában vagy a gyapjas barázdákban jelennek meg. A megporzást rovarok végzik.
A termés megnyúlt tojásdad alakú, a gyapjas szövetben rejtve fejlődik, éréskor felszínre kerül. A magok feketék, tompán fénylők, gumós felszínűek, körte alakúak, méretük kb. 0,8–2 × 1,5 mm.
Élőhely
Az Ariocarpus nemzetség rendkívül szórványos előfordulású, elsősorban a Chihuahuai-sivatag területén él. A növények többnyire alacsony növényzetű, száraz élőhelyekhez alkalmazkodtak, gyakran teljesen vagy részben a talajba süllyedve.
Előfordulnak teljes napsütésben vagy bokrok árnyékában, sziklák repedéseiben, mészkőhátakon, teraszokon, palás, homokos, agyagos, kavicsos vagy hordalékos talajokon, jellemzően pH 7–8 tartományban. A nemzetség rendkívül mimetikus: tövisek hiányában, kemény felszínével és szürkészöld–barnás színeivel szinte teljesen beleolvad környezetébe.
Elterjedés
Mexikó (Chihuahua, Coahuila, Durango, Nuevo León, Querétaro, San Luis Potosí, Tamaulipas, Zacatecas), USA (Texas).
Rendszertan, elfogadott taxonok
A modern rendszertani adatbázisok (POWO; Caryophyllales.org) szerint az Ariocarpus nemzetségbe jelenleg:
- 7 elfogadott faj
- 1 elfogadott alfaj
tartozik.
Megjegyzések
A nemzetséget korábban több részre osztották a virágok elhelyezkedése alapján (Alwin Berger), azonban a modern morfológiai és molekuláris vizsgálatok alapján az Ariocarpus ma egységes nemzetségként kezelt. Külső megjelenésük miatt gyakran „élő sziklaként” vagy sziklakaktuszként emlegetik őket.
Szerzők és forrás
A(z) „Ariocarpus” kategóriába tartozó lapok
A következő 5 lap található a kategóriában, összesen 5 lapból.