Ariocarpus scaphirostris

Ariocarpus scaphirostris
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Ariocarpus
Faj	Ariocarpus scaphirostris

Tudományos név

• Ariocarpus scaphirostris Boed. in Monatsschr. Deutsch. Kakteen-Ges. 2: 60. 1930. Sec. Hernández & Gómez-Hinostrosa (2011)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetség név (ógörög) galagonya (berkenye) termést jelent.
• A fajnév ógörög és latin szóösszetétel és csónakorrszerűt jelent a szemölcsök formája után.

Ariocarpus scaphirostris képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ariocarpus scaphirostris szinonimái

• − Ariocarpus scapharostris
• = Ariocarpus scaphirostris var. swobodae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A test magányos, átmérője 7-9 cm lehet, a csúcs felé elkeskenyednek, a csúcs besüllyedt, a gyökere vastag répagyökér. A szemölcsök rézsútosan oldalra, felfelé állnak. Kezdetben sötét levélzöldek, később matt szürkés zöld színűek. Prizma alakúak, 2-5 cm hosszúak 5-15 mm szélesek, három oldallal. A sarkaik élesek, a felső részük ellaposodik, hosszirányban háromszög alakúak, viszont alul szélesebbek mint a két oldalon. Alul hajógerincszerűen élesek és a végük felé röviden lekerekítettek és felfelé görbülnek mint egy hajóorr.

A magoncok szemölcscsúcsán négy kicsi töviske nő, de ezek később lehullanak. Az axilla csupasz, a felső oldal közepén egy lyukszerű bemélyedés található, szürkés fehér gyapjúcsomóval.

Generatív test

Virág

A virág egyesével, a fiatal szemölcsök hónaljában, a növény csúcsán jelenik meg, 3-4 cm átmérőjű, élénk (ibolya) lilás-rózsaszínű.

Termés

A termés zöldes színű, 9-15 mm hosszú és 4-8 mm átmérőjű.

• Magja: A mag 1,5 mm hosszú, matt fekete, rövid, fordított tojás alakú, alsó helyzetű, bemélyedt köldökkel.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó Nuevo León államának középső részén Galeana várostól északra egy völgyben bennszülött faj.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• Kizárólag szürke, mészkő és agyagpala dombokon nő, amelyeken szinte alig található más növényfaj. Az agyagpalába erősen beletemetkeznek, sokszor csak a csónakorrszerű szemölcseik látszanak, ezek formájának és színének köszönhetően pedig szinte teljesen láthatatlanok.
• Egyéb itt előforduló kaktuszfajok: Echinocereus rayonensis, Echinocactus platyacanthus, Mammillaria winterae, Opuntia spp.

Kultúrában tartás

Az egyik ritkább és kevésbé elterjedt faja a nemzetségének. Aki először jut hozzá vagy egyéb fajhoz, az jobban jár ha kitapasztalja az igényeit. Élőhelye a napsugárzásnak maximálisan kitett dombtetők, ahol a hőmérséklet is igen magasra felszökhet. A legjobb helye egy melegben jól szellőztetett üvegház napos részén van. Ültetőközegnek gyorsan kiszáradó meszes, homokos talajt célszerű használni. Talán a leglassabban fejlődő faj, természetesen ez tartástól is függ és egy 20 éves példány lehet 5 cm átmérőjű is csupán. Saját gyökerén ritkán sarjadzik, szaporításra a magvetés ajánlható. Az oltás nagyon meggyorsítja a fejlődését és már az első vagy a második vegetációs időben virágzik. Virágai igen látványos bíborszínűek és késő ősszel, októberben, novemberben jelennek meg. A fajnak két formája létezik: egy kitelt, sima bőrű, szürkés színű és egy ráncos, zöldesebb bőrszínű kissé kisebb testű változat. Természetes élőhelyén mindkettő előfordul, egymástól elkülönülve.

Egyéb

Friedrich Ritter az 1930-as évekbeli mexikói tartózkodása idején fedezte fel több más fajjal együtt. Egy másik ilyen kaktuszfaj a róla elnevezett Aztekium ritteri.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Elhart Zsolt
• Kép: Elhart Zsolt
• Szerkesztette: Lukoczki Zoltán
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 97. kártya
• Kiadja: a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete