Echinocactus platyacanthus

Echinocactus platyacanthus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocactinae
Nemzetség	Echinocactus
Faj	Echinocactus platyacanthus

Tudományos név

Echinocactus platyacanthus Link & Otto in Verh. Vereins Beförd. Gartenbaues Königl. Preuss. Staaten 3: 423. 1827. Sec. Hernández & Gómez-Hinostrosa (2011)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

Az Echinocactus név sünkaktuszt jelent (latin).
A platyacanthus pedig széles tövisű, a platys — széles (ógörög) és az akanthos = tövis, tüske (ógörög) szóösszetételből.

Echinocactus platyacanthus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Echinocactus platyacanthus szinonimái

≡ Melocactus platyacanthus
= Echinocactus tuberculatus
= Melocactus tuberculatus
= Echinocactus tuberculatus var. spiralis
= Echinocactus ingens, ≡ Melocactus ingens
= Echinocactus karwinskii
= Echinocactus oligacanthus
= Echinocactus minax
= Echinocactus platyceras
= Echinocactus arachnoideus
= Echinocactus aulacogonus, ≡ Echinocactus aulacogonus var. diacopaulax, ≡ Echinocactus ingens f. aulocogonus
= Echinocactus ghiesbreghtianus
= Echinocactus helophorus, ≡ Echinofossulocactus helophorus, ≡ Echinocactus ingens var. helophorus, ≡ Echinocactus ingens f. helophorus
= Echinocactus helophorus var. laevior
= Echinocactus helophorus var. longifossulatus
= Echinocactus irroratus
= Echinocactus macracanthus
= Echinocactus minax var. laevior
= Echinofossulocactus karwinskianus
= Echinofossulocactus platyceras
= Echinocactus visnaga, ≡ Echinocactus platyacanthus f. visnaga, ≡ Echinocactus viznaga, ≡ Echinocactus ingens f. viznaga, ≡ Echinocactus ingens var. viznaga
= Echinocactus edulis
= Echinocactus platyceras var. laevior
= Echinocactus platyceras var. minax
= Echinocactus macracanthus, ≡ Copiapoa macracantha
= Echinocactus oligacanthus
= Echinocactus saltillensis, ≡ Echinocactus ingens var. saltillensis, ≡ Echinocactus ingens f. saltillensis, ≡ Coryphantha poselgeriana var. saltillensis
= Echinocactus karwinskianus
= Echinocactus ingens var. subinermis
= Echinocactus grandis, ≡ Echinocactus platyacanthus f. grandis
= Echinocactus ingens var. grandis
= Echinocactus palmeri, ≡ Echinocactus platyacanthus var. palmeri
= Echinocactus grandis subsp. polycormus, ≡ Echinocactus grandis f. polycormus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Magányos, csak sérülés esetén sarjad, igen nagy termetű, 3 m magas és 1,5 m átmérőjű lehet. Magonc korban 5-8, később 50 db feletti bordája lesz. A színe szürkészöld.

A tövisei meglehetősen változatosak, 8 cm hosszúságig nőhetnek, színük barnától a feketéig változik, tőnél vastagok. A fiatal növényeken 1 középtövis található 5-8 peremtövissel. Az idős növényeken 4 darab középtövis nő, amikor az areolák összeérnek, és egy filces barázdát képeznek a bordák élén, majd sokszor csak 1-2 db marad. Ezüstszürkék, keresztirányban redőzöttek.

Generatív test

Virág

A virág 2-5 cm hosszú és 3-8 cm széles, sárga. A cső vastag, fehér gyapjas.

Takarólevelek: A sziromlevelek ép szélűek vagy kissé fűrészesek, pillásak, finom csúccsal, kb. 3,5 cm hosszúak és 5-6 mm szélesek.
Ivarlevelek: A bibe 8-12 ágú, sárgás vagy vöröses.

Termés

A termés gyapjas, később megszárad, mérete 7x1,5 cm, amihez hozzáadódik a termés csúcsára száradt és erősen kötődő lepellevelek kb. 2,5 cm-es hossza. Az alsó rész gömb alakú, sárgás-fehér, sok magot tartalmaz. A felső rész egész keskeny, hosszú, sárgás, csúcsos pikkelyekkel és magok nélkül.

Magja: A mag fényes fekete vagy vöröses barnásfekete, vese alakú, kb. 2,5 mm hosszú, a hilum kicsi.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Közép-Mexikó egyik legelterjedtebb kaktusza, a legnagyobb példányokat Coahuila és Puebla állam déli részén láttam.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
Olyan nagy számban tenyészik, hogy „hordóit” akár a vegetáció domináns növényfajának is tekinthetjük.
A síkságon élő populációkat esetleg a legeltetés miatt kiirthatják, de a hegyekben élők olyan területeken találhatók, amelyek a gyér legeltetésen kívül másra szinte alkalmatlanok.
Egyéb kaktuszok a társulásban: pl. Echinocactus horizonthalonius.

Kultúrában tartás

Hazánkban a kaktuszkedvelők között „kék grusonii” néven ismert faj. Friss magvai az első, második évben jól kelnek, de az ennél régebbiek már egyre rosszabbul. A kis növények gyorsan növekednek. Eleinte zöldek, különösen akkor, ha zöldebb bőrszínű populációból származik a mag. Mivel igen nagy területen elterjedt, ezért különösen ez a tulajdonsága a legváltozatosabb. Később növekedése lelassul, és sokszor csak 1-2 areolányit nő évente. Ezért itt Európában nagy példányokat ritkán látni. Virágzóképes mérete kb. 25-30 cm átmérőben. Ahogy növekszik, hamar kékes lesz, és a hamvas réteg még látványosabbá teszi. Ekkor igen hasonló az E. horizonthalonius magoncaihoz. Elsősorban meszes talajon él, de kultúrában nem válogatós, a szokásos keverékekben jól nevelhető. Télen hűvös, 5-10 fokos helyen öntözés nélkül teleltethető.

Taxonómia és filogenetika

Rengeteg néven írták le az elmúlt 2 évszázadban, mivel különböző kinézetű egyedek jutottak az akkori európai botanikusokhoz. Élőhelyén viszont nagyobb korban egységesebb megjelenésű.

Szerzők és forrás

Szöveg: Elhart Zsolt
Kép: Elhart Zsolt (1. és 2.), Bodor János (3.)
Szerkesztette: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Gedeon Tamás
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 145. kártya
Kiadja: a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete