Ariocarpus fissuratus

Ariocarpus fissuratus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Ariocarpus
Faj	Ariocarpus fissuratus

Tudományos név

• Ariocarpus fissuratus (Engelm.) K.Schum. in Engler & Prantl, Nat. Pflanzenfam. 3(6a): 195. 1894. Sec. Hernández & Gómez-Hinostrosa (2011)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• Az ógörög nemzetségnéve szóösszetétel, aria — galagonya (vagy berkenye), (egyesek szerint egy mediterrán tölgyfajra használták az ógórógók), karpos - termést jelent.
• A fajneve latin szó, (fissura — hasadék, repedés), hasadékos értelmű, a szemölcsökön lévő képződményre (areola mélyedés) utalva.

Ariocarpus fissuratus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ariocarpus fissuratus szinonimái

• ≡ Mammillaria fissurata, ≡ Anhalonium fissuratum, ≡ Roseocactus fissuratus, ≡ Ariocarpus fissuratus subsp. fissuratus, ≡ Ariocarpus fissuratus var. fissuratus
• = Anhalonium engelmannii
• = Ariocarpus lloydii, ≡ Roseocactus lloydii, ≡ Ariocarpus fissuratus var. lloydii, ≡ Ariocarpus fissuratus subsp. lloydii
• = Ariocarpus lloydii var. mayor
• = Roseocactus intermedius
• = Ariocarpus fissuratus subsp. pailanus
• − Roseocactus fissurams

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Általában magános hajtása szürkészöld (néha az eredeti élőhelyén inkább zöldes szürke, később sárgás, így nehezen felfedezhető), erőteljes karógyökerű, a talajból alig kiálló vagy abba némileg belesüllyedő, enyhén nyomott vagy kissé domború hajtású, 4-5 cm hosszú, 10 cm széles, mimikri felépítésű növény. Bordái tulajdonképpen nincsenek, hanem háromszög vagy deltoid alakú, lapos szemölcsök (tetőcserép szerűen) spirálisan fedik a testét, úgy, hogy azok a tetején majdnem egy síkban vannak, az oldalsók enyhe szögben fednek.

A 10-25 mm hosszú és 15-25 mm széles szemölcsök felületén a csúcstól vagy a közepétől a hónaljáig (axilla) kissé szélesedve, fehér (vagy sárgás) szőrzettel borított feltűnő hasadék van, amely később kissé megkopik, megszürkül, esetleg megsárgul. A szemölcsök bőrszövete szembeötlően ráncos, s a külső határukkal párhuzamosan egy sekélyebb árok húzódik, más mintázatú ráncos peremet képezve neki. A szemölcsök csúcsa lehet egészen lekerekített vagy hegyes is, a fiatal növényeken (magoncokon) itt még látható az egy juvenilis (fiatalkori) areola 1-2 tövissel, ez hamar eltűnik és a később teljességében (8-10 év) kialakuló hasadék lesz a tényleges areolája, amely 12 mm hosszú és 3-6 mm széles.

Generatív test

Virág

Virága a legfiatalabb szemölcsök felületéből — nyár végén, ősz elején - fejlődik, mégpedig a hasadék szemölcscsúcs felőli végéből (ez lehet a szemölcs utolsó harmada vagy közepe is), a potenciális tövishordozó régió közeléből, 3,5 (4) cm hosszú 2,5-4,5 cm átmérőjű, sötét vagy világosabb magenta (bíbor vagy bordós vörös) színű.

• Takarólevelek: A külső leplek magenta színű középvonallal és halvány magentától a fehéres széllel rendelkeznek, nagyobb, széles lándzsa alakúak, 20-25 mm hosszúak és 4,5 (6) mm szélesek, kihegyesedők, s a szélük kissé hullámos. A belső leplek világos (néha sötétebb) bíborvörösek, ék alakúak, 30 mm hosszúak és 15 mm szélesek, a csúcsuk kicsit lekerekített, a végén kifelé fogazott lehet.
• Ivarlevelek: Porzószálaik halvány rózsásak vagy magenta színűek, kb. 6 mm hosszúak, a portokok sárgák, 0,7 mm szélesek, vaskosak. A bibeszál halvány rózsaszínű, 15-19 mm hosszú, 1 mm vastag, a bibe (fej) 5-10 ágú, leggyakrabban 3-4,5 mm hosszú, vékony. Az ovárium 3-4,5 mm hosszú.

Termés

A termés fehértől a zöldes színig változhat, kezdetben érve húsos, később megszárad teljes érésekor. Ekkor barnává változik, dudorok, pikkelyek, tövisek, szőrzet nélkül, s gömbölyded vagy megnyúlt lehet, 6-15 mm hosszú és 3-6 mm széles, gyakran areolagyapjúban marad (néha nem is látszik ki) és itt esik szét.

• Magja: Magvai kicsit szabálytalan oválisak, 0,8 mm hosszúak, 0,6 mm szélesek, 0,5 mm vastagok, feketék, s apró dudorokkal fedettek.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Nagy területen elterjedt, így az USA-ban a Big Bend régióban, a Pecos folyótól Texasig, délre Mexikó-ban Coahuila, Chihuahua és Durango államokban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• Gyakran mészkövön, az azon létrejött talajokban vagy a mészkő szinte talajmentes törmelékében, hegyoldalakon, dombokon, 500-1600 m magasságban, ahol ritkás cserjék (Prosopis spp.), pázsitfűfélék is nőhetnek egyéb pozsgásokkal együtt.

Kultúrában tartás

Különleges, szép alakja és gyönyörű virága miatt kedvelt kaktusz, bár csak kevés gyűjteményben láthatunk saját gyökerén mesterségesen nevelve idős példányokat. Ha időnk és türelmünk engedi - bár pangó vízre, túlzottan savanyú talajra érzékenyek a gyökerei - magról saját gyökerén felnevelni egyedeket, mészkőzúzalékos, bázikus, jó vízáteresztő talajban 10-15 év alatt ivaréretté válnak, s intenzív napsütésen a termőhelyihez hasonló küllemük lesz. Spontán önbeporzásra hajlamos, de ha összeporozzuk más egyeddel a termésében sokkal több mag lehet. A magról nevelés nem túl nehéz, gyakran szellőztessük és óvatosan öntözzük a vetést, ahol a vetés előtt a felszínre szórjunk 2-4 mm apró kavicsot, s erre szórjuk a magvakat. Az idős növényeket (2) - 3 hetente öntözzük, úgy, hogy előtte a talajuk mindig száradjon ki. Ősztől tavaszig szárazon, 2-10 °C-on teleltessük.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Három változatát írták le, amelyből kettő érvényes (var. fissuratus, var. lloydii). A második ritkább. Rendszertani szempontból azért sem elfogadhatók ezek a taxonok (var.), mert - bár ez utóbbinak csak a szemölcs közepéig ér a hasadéka - sok átmeneti alakú egyed van („var. intermedius”). Az USA-ban fokozottan védett faj, s a CITES lista I. kategóriájába tartozik. A tarahumara indiánok a Lophophora-hoz hasonlóan felhasználják vallási szertartásaikban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Három változatát írták le, amelyből kettő érvényes (var. fissuratus, var. lloydii). A második ritkább. Rendszertani szempontból azért sem elfogadhatók ezek a taxonok (var.), mert - bár ez utóbbinak csak a szemölcs közepéig ér a hasadéka - sok átmeneti alakú egyed van (var. intermedius). Az USA-ban fokozottan védett faj, s a CITES lista I. kategóriájába tartozik. A tarahumara indiánok a Lophophora-hoz hasonlóan felhasználják vallási szertartásaikban.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László (1.), Elhart Zsolt (2.)
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 120. kártya
• Kiadja: a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete