Kategória:Vatricania

• Vatricania (Backeberg) Backeberg, 1950
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetségnév a típusfaj felfedezőjének, a belga botanikusnak, Constant Vatrincan-nak az emlékét őrzi.

• Vatricania guentheri (Kupper) Backeb.
• Gyűjtő: Carl August Ehrenberg, Bolivia, 1930 körül. Típuspéldány: nincs külön megjelölve a leírásban, de a lektotípus fotója a Backeberg-archívumban található.
• Első leírása: Cephalocereus guentheri néven írta le Curt Backeberg 1932-ben a “Der Kakteen-Freund” folyóiratban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg, 1950

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cephalocereus Pfeiff. (pro parte)
• Espostoa Britton & Rose (pro parte)

Oszlopos növekedésű, tőből vagy a talajhoz közel elágazó növény, amelynek magassága elérheti a 2 métert. Szára 10 cm átmérőjű, halványzöld színű. A bordák száma 25–27, alacsonyak és lekerekítettek.

Az areolák kicsik, sárgás nemezzel borítottak, egymáshoz közel helyezkednek el a bordákon.

• Középtövis: 1–3 darab, 15–25 mm hosszúak, erősebbek, sárgásbarna színűek.
• Peremtövis: 15–25 darab, 5–15 mm hosszúak, tűszerűek, sárgásfehérek vagy szalmasárgák.

A virágok az oldalsó, sárgás vagy vörösesbarna gyapjúból és sörtékből álló pseudocephalium-ból fejlődnek ki. A virágok nappaliak, tölcsér alakúak, fehéres vagy sárgás színűek, körülbelül 3–5 cm hosszúak. A magház és a virágcső külső felülete pikkelyekkel és sűrű szőrrel borított.

A termés húsos, gömbölyded, körülbelül 2–3 cm átmérőjű, beérésekor vörösesbarna.

• Magja: A magok kicsik, matt feketék, finoman szemcsézett felszínűek.

• Földrajzi elterjedés: Bolívia, Santa Cruz és Chuquisaca megyékben, az Andok keleti lejtőin, 800 és 1300 méter közötti tengerszint feletti magasságban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, sziklás völgyekben és lombhullató trópusi erdőkben él.

A Vatricania fajok mérsékelt öntözést igényelnek a növekedési időszakban, télen pedig teljesen szárazon tartandók. Kedvelik a jó vízelvezetésű talajt és a teljes napsütést.

Hasonlít az Espostoa nemzetségre a pseudocephalium jelenléte miatt, de eltér tőle a virág és a mag morfológiájában, valamint abban, hogy a Vatricania virágai nappaliak. Gyakran az Espostoa szekciójaként is kezelik.

A nemzetség taxonómiai helyzete vitatott. Bár Backeberg önálló nemzetségként írta le, sok modern rendszertan (mint az IOS vagy az Anderson-féle osztályozás) beolvasztotta az Espostoa nemzetségbe. Filogenetikai vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy közelebb állhat a Cleistocactus kládhoz, mint az Espostoa típusfajaihoz.

A Vatricania guentheri rendszertani besorolása a modern botanika egyik legérdekesebb vitatémája. Bár korábban gyakran az Espostoa nemzetségbe sorolták, a legfrissebb (2020–2025 közötti) molekuláris genetikai és morfológiai kutatások jelentős új információkkal szolgáltak a származásáról.

A legújabb nukleáris génszekvencia-vizsgálatok (pl. de Vos et al., 2025) és a kloroplasztisz-DNS elemzések megerősítették, hogy a Vatricania polifiletikus eredetű az Espostoa nemzetségen belül. Ez azt jelenti, hogy nem az Espostoa típusfajaival áll a legközelebbi rokonságban, hanem egy önálló evolúciós vonalat képvisel.

• Közeli rokonok: A molekuláris adatok (pl. Nyffeler & Eggli) arra utalnak, hogy a Vatricania sokkal közelebb áll a Cleistocactus nemzetséghez és az Echinopsis huotii csoporthoz, mint a perui Espostoa fajokhoz.
• Hibrid eredet elmélete: Több kutató (pl. Gorelick, 2019) felvetette, hogy a nemzetség esetleg hibrid eredetű lehet, mivel morfológiailag átmenetet képez az Espostoa és a Thrixanthocereus alnemzetségek között, de genetikai állománya ettől eltérő irányba mutat.

A legfrissebb morfológiai tanulmányok rámutattak, hogy a Vatricania virágzati zónája nem egy klasszikus, mélyen besüllyedt cephalium (mint az Espostoa esetében), hanem egy átmeneti forma a pseudocephalium és a valódi cephalium között.

• A bordák folytonosak maradnak a gyapjas rész alatt is.
• A tenyészőcsúcs (merisztéma) csak kismértékben dől el a virágzási zóna irányába, szemben a specializáltabb rokonokkal.

A genetikai különállást erősíti a fitogeográfiai elkülönülés is. Míg az összes valódi Espostoa faj Peruban őshonos, a Vatricania kizárólag Bolívia keleti részén, az Andok lábainál található meg. Ez a térbeli elszigeteltség az Andok kiemelkedése során következhetett be, ami lehetővé tette az önálló genetikai fejlődést.

• https://thelastcactusclassification.top/category/vatricania/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Vatricania
• https://caryophyllales.org/
• https://www.iplant.cn/ (Filogenetikai adatokhoz)
• Plants of the World Online (Kew Science) - Vatricania
• Cactusinhabitat - Echinopsis (Vatricania) guentheri kutatási adatok
• Phylogenomics and classification of Cactaceae (2025)
• Root Gorelick (2019): Espostoa (Vatricania) guentheri cephalia study