Kategória:Kroenleinia

• Kroenleinia (Joël Lodé) Joël Lodé, 2014

A nemzetségnév Marcel Kroenlein (1928–1994) monacói botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki 1969 és 1993 között a híres monacói egzotikus kert (Jardin Exotique de Monaco) igazgatója volt.

• Kroenleinia grusonii (Hildmann) Joël Lodé; A fajt eredetileg Hermann August Gruson (1821–1895) német mérnök, gyáros és neves kaktuszgyűjtő tiszteletére nevezték el. A növényt eredetileg Ernst March küldte Mexikóból (Hidalgo állam) Európába, Gruson gyűjteményébe. A típuspéldány (holotípus) sorsa tragikus: a Berlin-Dahlem botanikus kert és múzeum (B) gyűjteményében őrizték, de a második világháború alatt, Berlin bombázásakor megsemmisült.
• Első leírása: Echinocactus grusonii Hildmann, megjelent a Monatsschrift für Kakteenkunde 1: 4. számában, 1891-ben (bár a név már 1886-ban feltűnt kereskedelmi katalógusokban, az érvényes tudományos leírás 1891-es).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Joël Lodé; a publikáció helye: Cactus-Aventures International 102: 25, 2014.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Echinocactus Hildmann (pro parte)

Monotipikus nemzetség, amelynek teste gömb alakú vagy rövid oszlopos, magassága elérheti a 2 métert. A növény csúcsa lapított vagy enyhén benyomott, magányos, vagy idős korban tőből elágazó.

A szárakon számos borda található (számuk elérheti a 40-et), a csúcsot sűrű gyapjú borítja. Az areolák nagyok, általában megnyúltak, közel ülők, a kifejlett példányoknál összeérnek; nektármirigyekkel nem rendelkeznek.

A tövisek erősek, keresztirányban bordázottak. A középtövisek és a peremtövisek hossza megegyezik.

Nappal nyíló virágai a csúcsi gyapjúban jelennek meg. Rövid tölcsér vagy harang alakúak, sárga színűek. A pikkelyek barnás tüskékkel (vagy tövis-szerű képletekkel) ellátottak. Beporzásukat méhek végzik.

A termések megnyúltak, húsosak, fehér pulppal (gyümölcshússal) rendelkeznek. Érett állapotban kiszáradnak, nem nyílnak fel (indehiscens), felületüket sűrűn borítják pikkelyek és gyapjú.

• Magja: A magok oválisak, simák, fényesek és barna színűek.

• Földrajzi elterjedés: Mexikó (Guanajuato, Hidalgo, Queretaro, San Luis Potosi, Zacatecas).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Bokrok és lágyszárúak között nő, köves talajokon, amelyek inkább ásványi, mint szerves eredetűek (többnyire mészkő vagy hordalékos talaj). Előfordul sziklás lejtőkön és szakadékok szélén is, 1400 és 2000 méter tengerszint feletti magasság között, más kaktuszokkal közösségben. Az éves csapadékmennyiség általában 500-700 mm, amely június és szeptember között hullik. A telet rövid fagyok jellemzik. Élőhelyén jelentős diszjunkció figyelhető meg: 2005-ben Zacatecas államban egy gazdag populációt fedeztek fel, amely kizárólag vulkáni sziklákon él.

J. M. de Vos és munkatársai (Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes, 2025) vizsgálatai megerősítik, hogy a nemzetség elkülönülése az Echinocactus génusztól filogenetikailag indokolt, a molekuláris adatok alapján a Cacteae tribusz különálló fejlődési vonalát képviseli.

A nemzetség egyetlen faja az aranyhordó kaktusz néven ismert növény, amely a természetben rendkívül ritkává vált, ugyanakkor kertészeti jelentősége világszerte óriási, az egyik legnépszerűbb díszkaktusz.

• https://thelastcactusclassification.top/category/kroenleinia/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• http://www.cact.cz/