Kroenleinia grusonii

Kroenleinia grusonii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Kroenleinia
Faj	Kroenleinia grusonii

Tudományos név

Kroenleinia grusonii (Hildm.) Lodé in Cact.-Avent. Int. 102: 25, 27. 2014 sec. Vargas-Luna & al. 2018
elfogadott, érvényes név

Tudományos név

Kroenleinia grusonii (Hildm.) Lodé in Cact.-Avent. Int. 102: 25, 27. 2014. Sec. Vargas-Luna & al. (2018)
- A tudományos név státusza: érvényes
Echinocactus grusonii (Hildmann) Hildmann, 1891
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Marcel Kroenlein (1928–1994) monacói botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki 1969 és 1993 között a híres monacói egzotikus kert (Jardin Exotique de Monaco) igazgatója volt.
A szinonim nemzetségnév első tagja ógörög eredetű, az echinus = sün szóból származik, és a jelölt gömbszerű, tövises fajok sünhöz való hasonlóságára utal. A cactus szó ógörög eredetű (kaktos), eredetileg egy bogáncsszerű szúrós növény (más vélemény szerint az articsóka) köznyelvi megnevezésére használták. A szót Linné használta fel az Újvilágban mind nagyobb számban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként 1753-ban. Ma önállóan a növénycsalád viseli a nevet.
A faj Hermann Gruson (1821–1895) nevét viseli, aki német kereskedő volt Magdeburgban és amatőr pozsgásnövény-termesztő.

Típuspéldány

Echinocactus grusonii Hildmann; Gyűjtő, hely, időpont és gyűjteményi hely nem ismert a megadott szövegben.
Első leírása: Monatsschr. f. Kakteenk. 1. 4 et 45 cum ic., 1891.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hildmann, 1891.

Echinocactus grusonii képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Kroenleinia grusonii szinonimái

≡ Echinocactus grusonii, ≡ Echinocereus grusonii
= Echinocactus corynacanthus
= Echinocactus galeottii
= Echinocereus grusonii var. azureus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A növény szára (hajtása) megnőhet 1–2 m magasra és átmérője megközelítheti az 1 métert. Bőre sötét- vagy világoszöld, fényes. Bordáinak száma felnőtt korban a 30–35, kivételes esetben, nagyon idős korban akár 40 is lehet. Idősebb korban előfordulhat, hogy bőséges sarjadzásba kezdenek. A fiatal növények bordái csavart lefutású szemölcsökre tagolódnak. A termesztésben helyesen tartott példányok gömbölyűek, míg a természetes élőhelyükön az igazán idős egyedek hengeres alakúak lesznek. Gyökérzete sekélyen szétfutó, nem rendelkezik karó- vagy répagyökérrel. Bordáin található gyapjas areolái idővel lekopaszodnak. Tövisei aranyló sárgák, enyhén csavartak, hajlottak. A peremtövisek száma 8–10, hosszuk 3–4 cm. Középtövisei 4–5 db, 4–5 cm hosszúra is megnőhetnek. A tövisek keresztirányban enyhén bordásak, recések és hajlékonyak.

Generatív test

Virág

Az idősebb növények csúcsi része dúsan gyapjas, innen jönnek elő gyűrű alakban a virágok. A bimbók megjelenését dúsabb gyapjúképződés előzi meg az adott areolánál. A bimbó hegyes és barnás színű. A virág átmérője és hossza is kb. 4–5 cm. A virág idővel, ahogy elnyílik sötétebb színt ölt, szinte barnába hajlik. Az elszáradt virág a termésen marad.

Takarólevelek: A leperlevelek hosszúkásak, végük kihegyezett, barnás. A külső lepellevelek barnás színűek, szinte szárazak, lapított papírszerű tövisekre emlékeztetnek. A belső lepellevelek sárgák.
Ivarlevelek: Porzóinak és a termőjének színe is sárga. A bibe 8–10 ágú és a porzók gyűrűjéből kinyúlik.

Termés

Termése erősen gyapjas, kb. 2 cm hosszú, barnás, vöröses színű.

Magja: Feketék, sötétbarnák és fényesek, 1–2 mm-esek, hosszúkásak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Ez a kaktusz Mexikóban honos, elterjedési területe: Querétaro, San Luis Potosí, Zacatecas államokban található. Nemrég fedezték fel egy különálló populációját Zacatecas-ban, San Juan Capistrano mellett.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhelyén vulkanikus kövek és alacsony cserjék közt tenyészik, 1400 m magasságban, a Mexikói-fennsíkon. Alacsony egyedszámban fordul elő, a 90-es években megépített Zimapán duzzasztó az élőhelyek nagy részét tönkretette.

Kultúrában tartás

Fényigényes faj, sok fény hatására tövisei erőteljesek lesznek. A zöld bőr érzékeny a hirtelen napsugárzásra, ezért fokozatos szoktatás szükséges a napégés elkerülésére. Érdemes korán nagyobb cserépbe ültetni. Teleltetése szárazon, 10 °C körül ajánlott; ennél hidegebb helyen gombás fertőzések (például Fusarium, Gloeosporidium) támadhatják meg. Virágzásra csak 30–40 éves, kb. 40 cm átmérőjű példányoknál lehet számítani. Magról könnyen szaporítható.

Egyéb

Taxonómiailag gyűjteményekben gyakran találkozni eltérő tövisformájú egyedekkel (fehér, üvegszerű, göndör, rövid vagy hiányzó tövisekkel). A nemrég felfedezett Zacatecas-i populáció várhatóan kisebb morfológiai eltéréseket mutat majd.

Megjegyzés
A Zacatecas-ban felfedezett Echinocactus grusonii populáció botanikai és természetvédelmi szempontból is az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb kaktuszvilági szenzációja. Sokáig úgy hitték, hogy a faj a Zimapán-gát építése miatt a vadonban a kihalás szélére került, ám ez az új lelőhely átírta a fajról alkotott ismereteinket.

Felfedezés és elhelyezkedés

A populációt Mexikó Zacatecas államában, San Juan Capistrano közelében azonosították. Ez a terület mintegy 500 kilométerre északnyugatra fekszik az eredeti, Querétaro és Hidalgo államok határán található klasszikus élőhelyektől. Ez a hatalmas földrajzi távolság (diszjunkció) azt jelzi, hogy a faj korábban sokkal szélesebb körben elterjedt lehetett a Mexikói-fennsíkon.

Morfológiai sajátosságok

Bár genetikailag ugyanarról a fajról van szó, a Zacatecas-i egyedek mutatnak bizonyos különbségeket a jól ismert típushoz képest:

Tövisezettség: A tövisek színe gyakran halványabb sárga, és a növények tövisezettsége néha ritkább vagy éppen robusztusabb a környezeti hatásoktól függően.
Testalkat: Az élőhelyi körülmények (vulkanikus kőzetek, meredek lejtők) miatt az idős példányok itt is látványos, hengeres alakot öltenek, magasságuk elérheti a 2 métert is.
Változatosság: A populáción belül megfigyelhető némi alaktani variabilitás, ami a genetikai izoláció következménye.

Környezeti igények és ökológia

Magasság: A Zacatecas-i populáció körülbelül 1400 méteres tengerszint feletti magasságban él.
Aljzat: Elsősorban vulkanikus eredetű kőzeteken, sziklás résekben és alacsony cserjék (matorral) védelmében telepszik meg.
Klíma: Ez a terület valamivel szárazabb és szélsőségesebb, mint a délebbi élőhelyek, ami kihat a növények növekedési ütemére és a gyökérzet fejlődésére is.

Természetvédelmi jelentőség

A Zimapán-gát megépítésekor a déli populációk jelentős része víz alá került vagy megsemmisült. A Zacatecas-i állomány felfedezése reményt ad a faj túlélésére a természetben (In situ). Mivel azonban az egyedszám itt is viszonylag alacsony, a terület szigorú védelem alatt áll, hogy megakadályozzák az illegális növénygyűjtést.

Szerzők és forrás

Szöveg: Varga Zoltán (Bp.)
Kép: Bodor János
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 220. kártya