Kategória:Cephalocereus

Cephalocereus Pfeiff. 1838

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A nemzetségnév a görög kephalē (κεφαλή – fej) és a latin cereus (viaszgyertya, oszlopos kaktusz) szavak összetételéből származik. A név jelentése: „fej alakú oszlopkaktusz”, amely a szár csúcsi vagy oldalirányú részén kialakuló, sűrű szőrzetű, virágzási zónára, az úgynevezett álcephaliumra (pseudocephalium) utal.

A Cephalocereus lassú növekedésű, fásodó, oszlopos kaktuszok nemzetsége. A fajok többnyire magányosan állók, ritkán gyéren elágazók, az elágazás rendszerint a növény tövénél következik be.

A nemzetség fajaira jellemző az areolák sűrű elhelyezkedése, valamint a hosszú, sörtés vagy hajszálfinomságú tövisek jelenléte, amelyek egyes fajoknál szinte teljesen beborítják az epidermiszt.

A szárak felállók, oszloposak, idősebb korban fásodók. Magasságuk elérheti a 10–12 métert, átmérőjük akár a 30–40 cm-t is. Fiatal korban világoszöldek vagy kékeszöldek, később szürkészöld árnyalatúvá válnak.

A bordák száma általában 12–30 vagy ennél is több, egyenes lefutásúak, jól elkülönülők.

Az areolák egymáshoz közel helyezkednek el. A virágzási zónában az areolák sűrűn álló, gyapjas–szőrös struktúrát alkotnak, ez képezi az álcephaliumot, amely lehet csúcsi vagy oldalirányú elhelyezkedésű.

• Középtövisek: általában legfeljebb 5, sárgás vagy szürkés színűek, hosszuk elérheti a 4 cm-t
• Peremtövisek: számosak, sörtések vagy hosszú, hajszálfinom, fehéres szőrökké módosulhatnak

A radiális tövisek sok esetben sűrűn körülölelik a szárat, védő és árnyékoló funkciót betöltve.

A virágok közepes méretűek, csöves vagy harang alakúak, kizárólag az álcephalium területén fejlődnek. Éjszaka nyílnak, és többnyire önmeddők.

• Szín: fehér, halvány rózsaszín, sárgás árnyalattal
• Megporzás: elsősorban denevérek által

A termés tojásdad alakú, felszínét apró pikkelyek és gyapjas szőrzet borítja.

• Magja: körte alakú, sima felszínű, fényes fekete színű

A Cephalocereus kis fajszámú, jól körülhatárolható nemzetség. A jelenlegi taxonómiai felfogás szerint mintegy 13–14 elfogadott faj tartozik ide, amelyek mind Mexikó területén endemikusak.

Földrajzi elterjedés:

A Cephalocereus nemzetség endemikus Mexikóban, előfordulása igazolt többek között Chiapas, Guanajuato, Hidalgo, Oaxaca, Puebla és Veracruz államok területén.

Élőhely:

A fajok többnyire kolóniákban élnek, gyakran a tájat uraló megjelenéssel.

• szurdokvölgyekben és meredek lejtőkön
• sziklás kiemelkedéseken és kőszigetszerű felszíneken
• mészkő-, kvarc-, homokkő-, csillámpala- vagy andezitalapkőzeten

Előfordulási magasságuk általában 1000–1850 méter között van. Más kaktuszokkal és pozsgás növényekkel alkotnak társulásokat. A Cephalocereus senilis fiatal példányai világszerte elterjedtek dísznövényként.

Cephalocereus senilis Közismert neve „Őszapó-kaktusz”. Hosszú, fehér, hajszálfinom szőrzet borítja, amely hatékony védelmet nyújt az intenzív napsugárzás ellen. Szára a természetben gyakran 10–15 méteres magasságot is elérhet. Virágai krémszínűek vagy enyhén rózsaszínesek, éjszaka nyílnak. Fiatal példányai világszerte népszerű dísznövények.

Cephalocereus columna-trajani A nemzetség egyik legimpozánsabb faja. A természetben a szárak jellemzően 10–15 méteres magasságúak, ritkán ennél is magasabbak. Tövisei rövidek, a virágok fehérek vagy halvány rózsaszínes árnyalatúak, éjszaka nyílnak. Természetes élőhelyein ritkuló állományú faj.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • https://caryophyllales.org/
  • https://powo.science.kew.org/
  • https://thelastcactusclassification.top/category/cephalocereus/
  • https://en.wikipedia.org/wiki/Cephalocereus